Kindler József (1929-2010)

 

Kindler József (1929-2010) okl. vegyészmérnök, az MTA közgazdaságtudományok doktora

A BME Vegyészmérnöki Kar Mg.-i Kémiai és Élelmiszerip. Tagozatán végzett (1954) vegyip. gazdasági mérnöki okl. szerzett (1962), a BME-n doktorált (1965), a közgazdaságtudományok kandidátusa

(1976), doktora (1990), a Dunakeszi Konzervgyár laboratóriumi mérnöke (1954–1956), üzemvezetője (1956–1959), főtechnológusa (1959–1962), az Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Főosztályának főmérnöke (1962), a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék egyetemi adjunktusa (1962–1974), egyetemi docense (1974–1986), az MKKE Vállalatgazdaságtan Tanszék egyetemi docense (1986–1989), a BKE Gazdálkodási Kar Környezetgazdaságtani és Technológia Tanszék egyetemi tanára (1989-1999), emeritus professzora és a PhD-képzés elnöke (1999-től). Az Államigazgatási Egyetem emeritus professzora. 

Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság Igazgatótanácsának tagja (1992–1993).

Matematikai statisztikával, döntéselmélettel, gazdaságetikával, kockázatelmélet-kutatással, illetve ezek környezetvédelmi vonzataival foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a rendszerelméleti döntések elméleti és módszertani kérdéseinek vizsgálata terén, a rendszerelmélet meghonosításának magyarországi kezdeményezője. A magyar élelmiszeriparban elsőként szervezte meg vállalati szinten az eredményes és hatékony matematikai statisztikai minőségellenőrző és szabályozó rendszert, illetve lineáris termelésprogramozást. Részt vett a döntéselmélet KIPA-módszer kidolgozásában.

Az MTA Rendszerkutatási Komplex Bizottság(1975-1985), Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottság (1980-tól), a Művészetelméleti Összehasonlító Munkabizottság tagja. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet Mintavételelméleti Munkabizottsága, a Society for General Systems Research tagja (1984-től). A Neumann János Számítógéptudományi Társaság Rendszerelméleti Szakosztály, az MTESZ Szervezési és Vezetési Szakosztály, a Magyar Jogász Szövetség Szervezési és Statisztikai Szakosztály vezetőségi tagja. A Magyar Alkotók és Gondolkodók (MAG) alapító tagja.

A Magyar Rádió Rt. Felügyelőbizottságának elnöke (1996–1999), a Magyarok Világszövetsége Százak Tanácsa tagja, a Iustitia et Pax Biz. elnökségi tagja.

Eötvös Loránd-díj (1991), Szent-Györgyi Albert-díj (1993), Szilárd Leó Professzori Ösztöndíj (1999), Dunakeszi Díszpolgára (2002).

A Theory and Decision szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Szemle (1997-ig) és az Új Ember c. katolikus hetilap szerkesztőbizottságának tagja.

F. m.: A matematikai programozás lehetőségei az élelmiszeriparban, Baltazár Imrével (Budapest, 1963); Az operációkutatás alapjai, Baltazár Imrével (1963); A korszerű minőség-ellenőrzés egyes kérdései a magyar konzerviparban, Egyetemi doktori értekezések is. (Budapest, 1964); Statisztikai elemzés (Budapest, 1967); Matematikai statisztika, I. (Budapest, 1968); Rendszerelmélet, Vállalati tanulmányok, Vál. Kiss Istvánnal (Budapest, 1969; 2. k. 1971); A rendszerelméletű döntéselmélet egyes kérdései figyelemmel a vezetői dön-

tésekre, Kandidátusi értekezések (Budapest, 1974); Komplex rendszerek vizsgálata, Összemérési módszerek, Papp Ottóval (Budapest,1977); A kreativitást növelő módszerek alkalmazása, Többekkel (Budapest, 1984); Döntéselméleti előfeltevések kritikája, Doktori értekezések (Budapest, 1988); A kockázat döntéselméleti közelítése, Vezetési ismeretek, II. Szeged, 1988); Fejezetek a döntéselméletből, (Budapest, 1991) A stratégiai tervezés módszere és gyakorlata, Papp Ottóval (Budapest, 1992); Etika a gazdaságban, Szerkesztette Zsolnai Lászlóval (Budapest,1993); Döntésmódszer tan, Gyombolai Mártonnal (Budapest,1994); Vállalati környezetmenedzsment, Kerekes Sándorral (Budapest, 1997); A 21. század kihívása: A tudásalapú humanista társadalom létrehozása.,Többekkel (Budapest, 2000); fordította: Starr, M. K.: Rendszerelméletű termelésvezetés, termelésszervezés, (Budapest,1973; 2. átd. k., Budapest,1976); Korten, David C.: Tőkés társaságok világuralma, Ford. (Budapest, 1996).

VEZETÉSTUDOMÁNY

XLI. ÉVF. 2010. 3. SZÁM / ISSN 0133-0179

Nem találom a szerzőt a köcetkező részben:

A harmadik út keresése, a közéleti ember

A világ megváltozott, a globalizáció térhódítása és a fenntartható fejlődés követelménye felvetette a harmadik út keresését. 1996-ban Kindler József kezdeményezésére, magyarra fordították, majd magyar nyelven kiadatták David C. Korten amerikai közgazdászprofesszor Tőkés társaságok világuralmacímű globalizációkritikai könyvét. A könyv bestseller lett, és állítható: termékenyítőleg hatott a hazai alternatív közgazdasági gondolkodásra. Altern csoport – a Kovász folyóirat 1997. decemberben Kindler professzor javaslatára, Ő és a PhD-s hallgatók, Baranyi Árpád, Dabóczi Kálmán, Kocsis Tamás megalapították Altern-csoport néven azt a szellemi műhelyt, továbbá a Kovász című folyóiratot, melynek mottója:

„Egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti. (Gal 5,9)”

A Kovász tizenkét évfolyama alatt számtalan cikket, tanulmányt, könyvismertetést tett közzé hazai és külföldi szerzők tollából a gazdaság erkölcsi, pénzügyi, ökológiai, szociológiai, teológiai és egyéb vonatkozásairól. Az Altern-csoport jó néhány könyvet lefordított, illetve hazai kiadásukat gondozta (egyebek közt Paul Hellyer: A globális pénzügyi válság túlélése [1998]; John F. Kavanaugh: Krisztus követése a fogyasztói társadalomban [2003]; Helen J. Alford–Michael J. Naughton: Menedzsment, ha számít a hit [2005]). A csoport tagjai számos konferencián, televízió-, rádió- és újságinterjúban, napilap- és folyóiratcikkben ismertették nézeteiket, miszerint a gazdaság van az emberért és nem fordítva.

Közéleti ember

Felemeli szavát a társadalmi igazságtalanságok leküzdése érdekében. Publikál, ahol teheti meggyőz másokat, hogy érdemes tenni a társadalmi igazságosság megvalósulásáért. Rendkívül szerény ember. Kindler Józsefet az utóbbi időben intenzíven foglalkoztatja a történelem. Legújabb munkájában az önkényuralomi rendszerek embert megnyomorító borzalmairól ír elemző kritikát. Emellett eljár, és aktívan segíti munkatársait akkor is, ha új könyvük megjelenésénél kell pár méltató, biztató gondolatot elmondani, és akkor is, ott van, ha emlékezni kell a régi öregekre, pályatársaira is. Így volt ez, amikor Ladó László professzor akadémiai megemlékezésére került sor. 

Közel 30 évig munkatársa, Kiss István megfogalmazásában Kindler professzor a komplexitás kezelésének iskoláját hozta létre. Keze alatt legalább négy kezdeményezés indult el: kettő a műegyetemen, és kettő a Közgazdaságtudományin:

„Az iskolateremtő Kindler professzor” című könyvben az újra való fogékonyságát, és rendkívüli problémaérzékenységét, Chikán Attila: Zászlóbontó és zászlóvivő emlékírásban foglalója össze. A sötétségben világosságot teremtő tehetségét Trethon Ferenc: Pásztázó fénykéve rövid gondolatiban részletezi. Akik közelében lehettünk tudjuk, hogy életének titka a szeretet sugárzó személyiségében van, amit Czakó Gábor író, Kapaszkodj belém! allegorikus „kutyatörténeteiben” segít megfejteni. Iskolája sokoldalú, reneszánsz személységén alapulóan szerveződött.

A „Minőség mérnök”

Kindler József okleveles vegyészmérnököt, kezdetben beosztott mérnökként, majd művezetőként, főtechnológusként a Dunakeszi Konzervgyárban, többek között a minőség kérdésköre foglalkoztatta.

Erről több publikációja jelent meg, így például, „A méréses ellenőrzőkártyák alkalmazásának tapasztalatai a Dunakeszi Konzervgyárban”. Szabványügyi Közlemények, 13. 1961. 6. sz. 131-134.p.

Matematikai statisztikai eszközökkel elemezte a konzervek minőségét. „Matematikai módszerek az üzemszervezésben” Üzemszervezési kézikönyv. 2. köt.3. rész. (Szerk.: Berény János Bp. 1963. 111. p. Élelmiszeripari Üzemszervezési Intézet)

A minőség vállalati fontosságát korán felismerve, e témában írta és védte meg doktori értekezését: „A korszerű minőség-ellenőrzés egyes kérdései a magyar konzerviparban” Bp. 1964. 113 p. (BME Vegyészmérnöki Kar).

A tanszékre kerülésével rövid idő alatt megteremtette a „Minőség mérnök”képzés alapjait, ami a modern minőségszemlélet létrehozását szorgalmazó, majd megvalósító kezdeményezés volt.

Több ipari kutatómunkában vett részt, ahol a minőségmenedzsment témája központi kérdésként szerepelt. Elsők között ismerte fel, hogy a minőség többoldalú, komplex megközelítést igényel, és nem a tüneti problémák megoldására kell a kezelést fokuszálni, hanem okait kell orvosolni.

A hatvanas évek közepétől vezette a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék vegyészcsoportját. Ebben segítőtársai voltak, Szabó Gábor Csaba és Szűts István, majd a 70-es években Kádár Katalin, Bürchner Éva és Papp László munkatársai, akik gyakorlatvezetésük mellett Matematikai statisztikát és operációkutatást tanítottak a nappali és a Gazdasági mérnök másoddiplomás, posztgraduális képzésben.

A Tanszék 1974-ben 25 éves jubileumát ünnepelte. Harsányi István tanszékvezető összeállításában Kindler József docens a tanszék meghatározó személyisége. Nevéhez fűződik a gazdasági mérnökképzés reformja és a vegyészmérnök képzésben a 1974/75 évben kezdődő nappali szervező vegyészmérnökképzés. A minőségmenedzsment (Quality Management) oktatás, fejlesztés és kutatás Szabó Gábor Csaba egyetemi tanár vezetésével a műegyetemen az utód tanszéknek jelenleg is fő feladata.

Rendszer- és döntéselmélet

A hatvanas évek közepétől Kiss István okl. villamosmérnök, tanársegéd Kindler József adjunktus szobatársa a rendszertechnikával kezdett foglalkozni, mint olyan kerettel, amelyben kiegyensúlyozottan elhelyezhetők a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék által közvetített gazdasági, valamint a mérnökök szakmai specifikációjuknak megfelelő képzésük során kapott ismeretek. A koncepciókban a technika jelen volt, de valójában hiányzott a rendszer magasabb szintű értelmezése, az értelmezésből levezethető szemlélet következetes továbbvitele. Erre az időszakra esett két ösztöndíjas tanulmányút. Kindler Angliába, Kiss pedig Lengyelországba ment. Közben leveleztek. Kiss István elismerésként is őrzi az egyik, sorsát meghatározó levelet:

„Azok a rendszerelméleti gondolatok, amiket Te a leveledben megpendítesz - írja Kindler - itt széles körben ismeretlenek és a legnagyobbnak kikiáltott fejek kutatási témái”, majd később: „…a lényeg: rendszerügyben a honi kezdeményezések, abban a koncepcióban, ahogy az leveledből kitűnik, világviszonylatban is újak. Ezekre a gondolatokra itt kapnál időt, sőt kiadót is, és igen megbecsülnének”. Lényegében ezzel megfogalmazódott a közös munka a rendszerszemlélet.

Akkoriban Kindler József a túlzottan formalizálódott operációkutatás kereteinek kiterjesztésével foglalkozott. Kiss István a mérnöki munka tágabb problémakezelési keretbe helyezését tekintette céljának. Két, hasonló módszertani irányzat alapján keresték a közös elveket a komplex problémák, rendszerek kezeléséhez. A közös elvek a holisztikus és interdiszciplináris problémakezelésben mutatkoztak. Az alkalmazott eljárásokban meglévő különbség annyi volt, hogy az operációkutatás meglévő nagy rendszerek operációival, a rendszertechnika pedig az ilyen bonyolult új rendszereknek a kialakításával foglalkozik, amelyek az akkoriban újrafogalmazódó vezetéstudománnyal (management science) való konvergenciát mutattak, ami kijelölte az új utat, nevezetesen azt, hogy váljon eszközévé az operációkutatás és a endszertechnika a modern vezetéstudománynak. Megszületett első közös írásuk 1967 elején „A rendszertechnika és az operációkutatás oktatása az angolszász irodalom tükrében” címmel. Ebben már mindkét módszertant a vezetéstudomány körébe sorolták, mint olyat, amely a komplex problémákkal kapcsolatos döntések megalapozását jelenti.

1969-ben megjelent (majd két évre rá második kiadást is megélt) Rendszerelmélet című válogatott tanulmánygyűjteményt (KJK), amit a Kindler-Kiss páros együtt írt előszava vezetett be, követte 1973-ban – ugyancsak közös bevezetőjükkel – a Rendszerkutatás című kötet (KJK). A könyv lapján is az ismeretterjesztés igen eredményesen működött egészen a téma akadémiai elfogadtatásáig a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Rendszerelméleti Szakosztály keretében.

A 70-es években az ausztriai Laxenburgban jött létre a kelet–nyugati együttműködés egyik fontos intézménye, a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA). Az első konferencia egyik bevezető előadását F. de P. Hanika, az Osztrák Kibernetikai Társaság alelnöke, a másikat Szentágothai János akadémikus tartotta, ami egyben a rendszerelmélet témájának „akadémiai belépőjét” is jelentette.

Kindler József ekkor már Rendszerelmélet a döntések elméletében címmel tartotta előadását, s ettől kezdve szakmai irányultsága fokozatosan „döntésorientálttá” vált. 1974-ben elkészíti „A rendszerelméletű döntéselmélet egyes kérdései figyelemmel a vezetői döntésekre” címmel kandidátusi értekezését.

A problémaorientált közelítési mód primátusát hangsúlyozva Kindler József megállapította, hogy számos esetben általában nem is az a baj, hogy nem ismerjük fel a megoldást, hanem sokkal inkább az, hogy nem ismerjük fel magát a valós problémát! Így aztán előfordulhat az, az eset, hogy olyan problémát „oldunk meg”, ami valójában nincs is! Különösen nagy a veszélye ennek a bonyolult döntések esetében. Kindler József munkássága a rendszerjellegű, rendszerelvű problémakezelés és -megoldás terén paradigmaváltást generált a hazai döntéselmélet és -módszertan fejlődésében!

Mind az új rendszerszemléletű módszerek felkutatásában, mind azoknak a hazai körülményekre, feltételekre történő adaptációjában a Kindler- Papp szerzőpáros kidolgozta az un. KIPA- módszert [Kindler–Papp], amely általánosan elterjedt, élő, a vállalati feladatokra való alkalmazásokban.

1977-ben megjelent a Kindler József - Papp Ottó szerzőpáros könyve a ”Komplex rendszerek vizsgálata. Összemérési módszerek”(Műszaki Könyvkiadó), amely akár a fenti értelemben vett rendszerelvű optimum (vagy „optimális kompromisszum”) elvén alapuló módszerek „módszerbankjának” is tekinthető, amely évtizedekig oktatási anyag volt számos egyetemen, vezetőképző és céltanfolyamokon, és így jelentős hatással volt a konkrét vállalati munkákra is.

Kindler József és Kiss István kezdeményezésére és közreműködésükkel megalakult az MTA Rendszerkutatási Komplex Bizottsága. Az itt folyó munkák nyomán elindították az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő Rendszerkutatási tanulmányoksorozatot. Kindler József a szerkesztőbizottság tagja is volt. Ő írta a sorozat egyik kötetének a Kockázat és társadalom címűnek az indító tanulmányát, A kockázat döntéselméleti megközelítése címmel.

1979-ben létrejött az OMFB Rendszerelemzési Iroda (REI). Vezetője Kiss István. Munkatársai: Asbóth Tibor, Harnos Zsolt, Ruzsányi Tivadar, Tenke Tibor, Paprika Zita, Váji István, Vári Anna, Vecsenyi János és külsősként természetesen Kindler József. Tovább folyt a rendszerszemléletű együttgondolkozás, szinte iskolává nőtte ki magát az az irányzat, amit a rendszerelemzés és döntés-előkészítés keretei kínáltak. Az iskolateremtés multiplikátor hatása érvényesült, hiszen egy olyan szervezet jött létre, amelyben mind a rendszerszemléletet, mind a döntéselméletet és alkalmazásait is képviselő munkatársak dolgoztak, majd vitték tovább a közös gondolatokat.

Később Kindler József a Nobel-díjas Herbert Simon ún. „kielégítő döntések” elméletének meghonosítása és gyakorlattá váltása tekintetében is paradigmaváltást indukált. Mint ahogy folytathatnánk Kindler József új irányokat kijelölő munkásságát is, például: a team munkában, a csoportos döntés-előkészítési, illetve a testületi döntések témákban;

a csoportos alkotástechnikai módszerek területén (mindenekelőtt az NCM, azaz a Nominális Csoportok Módszerének hazai „meghonosításában”);

a mérés- és skálaelméleti alapok ismeretének és fontosságának tudatosításában (kiemelten a „jogosult” matematikai műveletek alkalmazásának szempontjait).

1982-ben megjelent a Kindler József - Kiss István szerzőpáros munkájaként a Korlátozott racionalitás című Herbert Simon válogatás (KJK), és a kötethez írt Bevezető. Majd kiadták az IIASA-ban rendezett nemzetközi szeminárium háttéranyagát is, amiből aztán a Pergamon Press kiadásában kötet is megjelent Rethinking the Process of Operational Research and Systems Analysis címen. A paradigma-váltás igényét és szükségszerűségét így mód volt másokkal, nemzetközi színtéren is megvitatott módon is, a hasonlóan gondolkozó résztvevőkkel egyetértésben kifejezésre juttatni.

Vári Anna - Vecsenyi János szerzőpáros a „Döntéselemzés vezetőkkel” című könyvükben a REI-hez kapcsolódó elméleti, módszertani és gyakorlati tapasztalatokat foglalta össze 1989-ben, évekkel később Zoltayné Paprika Zita szerkesztette a „Döntéselmélet” című könyvet, melynek szerzői összefoglalták a legfontosabb irányzatokat. A fenti kezdeményezései iskolává fejlődöttek, amelyek ma is élnek. Vári Anna a BME-n, Vecsenyi János a Corvinuson professzorok, Zoltayné Paprika Zita, ma a Corvinus Egyetem Döntéselmélet Tanszékének vezetője.

Gazdaságetika

1985-ben Kindler megírta nagy jelentőségű tanulmányát „Rövidülő távlatok” címmel a Valóságban, amelyben a „diszkontálás közgazdasági és társadalmi veszélyeire”, a „jövőfelélés” súlyos problémáira hívta fel a figyelmet. Igazságát ma jobban látjuk, mint valaha: az olyan hosszú gesztációs idejű társadalmi alrendszerek esetében, mint például az oktatás, az egészségügy, a kultúra, az erdőgazdálkodás és a környezetvédelem, a rövid távlatú gazdasági modellek alkalmazása katasztrofális eredményekre vezet.

Kindler Józsefet erősen foglalkozatta E. F. Schumacher „Small is beautiful” című könyve, amely a modern közgazdaságtan előfeltevéseinek hamisságával foglalkozik. A közös gondolkodás Zsolnai Lászlóval megkezdődött.

Könyvek születtek: a ”Mit ér az ökonómia, ha magyar?” (Budapest, 1987, KJK), a ”Másként gazdálkodás” (Budapest, 1989, KJK), ”A döntéshozatal etikája” (Budapest, 2000, Kossuth Kiadó) és az ”Ökológia, gazdaság, etika” (Budapest, 2001, Helikon Kiadó).

1988-ban Kindler József elkészíti a „Döntéselméleti előfeltevések kritikája” akadémiai doktori értekezést, és kimondta a ma is érvényes tételét, miszerint „a válságok alapja az alapok válsága”.

A műhelymunka középpontjában egyre inkább a környezetért felelős és társadalmilag érzékeny közgazdasági alternatíva került. Zsolnai László az 1990/1991-es tanévet Berkeley-ben, a ”University of Californián” töltötte, s miután hazajött, megérett a gondolat egy alternatív közgazdasági műhely intézményes megalakítására. Zsolnai a „philosophy of economics”-ra voksolt, de Kindler azt mondta, hogy olyan keretekben kell harcolnunk, ami nem steril eszmetologatás, hanem aminek közvetlen gyakorlati és politikai relevanciája van. Azt javasolta, hogy a „business ethics” legyen ez a terep.

1993 őszén Zsolnai Lászlóval közösen megalakították a Gazdaságetikai Központot. Több hazai konferenciát szerveztek a gazdasági etika népszerűsítésére és több könyvet is kiadtak közösen.

Az első kötet, ”A közgazdaságtan társadalmi és etikai vetületei” (Budapest, 1993, Egyházfórum Kiadó), amely a Vatikánban a Béke és Igazságosság Pápai Tanácsa által kiadott, hasonló című könyv magyar fordítása volt. A kötetben világhírű közgazdászok – köztük a Nobel-díjas Kenneth Arrow és Amartya Sen – fejtették ki nézeteiket az etikai és társadalmi nézőpontok fontosságáról a közgazdasági elemzésben és a gazdaságpolitika formálásában.

Második kötet, az ”Etika a gazdaságban” (Budapest, 1993, Keraban Kiadó), amely Közép- és Kelet-Európában elsőként adott széles körű válogatást a gazdasági etika standard szerzőinek műveiből. Így szerepeltek a válogatásban Peter Koslowski, Edward Freeman, Kenneth Goodpaster, Tibor Scitovsky, Amitai Etzioni és mások tanulmányai. A kötet hosszú időn át tankönyvként szolgált a Corvinuson és más hazai egyetemeken.

Harmadik, ”Tanítható-e az etika? ” (Budapest, 1994, BKE Gazdaságetikai Központ), ami a Harvard Business School etikai képzéssel kapcsolatos tapasztalatait foglalta össze Thomas Pieper és munkatársai tollából.

A Gazdaságetikai Központ ma is létezik, és eredményesen működik. Elismeréseként vezetőjét prof. Zsolnai Lászlót 2009-től kinevezték az University of Cambridge Judge Business School professzorának. A Központ alapítása óta jelentős hazai és nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. Világhírű külföldi professzorok támogatását sikerült megnyerni, így Edwin M. Epstein (UC Berkeley), Henk van Luijk (European Business Ethics Network) és Stefano Zamagni (University of Bologna) máig tagjai a nemzetközi tanácsadó testületünknek.

Környezetmenedzsment

1995-ben Kindler József „átigazolt” a Vállalat Gazdaságtan Tanszékről és a Gazdaságetikai Központból is, és a Corvinus egyetemen belül munkáját a Környezet Gazdaságtan és Technológia Tanszéken folytatta. Kindler József és Kerekes Sándor professzor közösen alakították ki a modern vállalati környezetmenedzsmet diszciplínát és tárgyat az egyetemen.

 

Jelinek Tamás

 Jelinek Tamás: Találkozások Ladó professzor úrral

1983-ban végeztem a BME Termelési Rendszer szakon. A „LADÓ” tanszéken. Nem véletlen ez a név, hiszen a személye, szakmai irányultsága és tanári (professzori) kvalitása meghatározta a tanszék hírnevét. Nemcsak a BME-n, hanem azon kívül is. A termelési rendszer szak segítségével megalapította és meghatározta egy új szakma rendszerét, olyan hosszú távon hasznosítható ismeretekkel, mint a szervezéselmélet, rendszerekben való gondolkodás, az áttekintés igénye. Minden órájában, vizsgáján és a beszélgetésekben benne volt – túl a tárgyi tudáson – a szervezőként és vezetőként való gondolkodás. És azóta látjuk az egészet mindig, a részek felett.

Olyan diplomamunkát készítettem akkor, amely nem a szokásos termelővállalatoktól származó konkrét feladatot old meg, hanem lehetőséget adott egy stratégiai tervezéssel foglalkozó elméleti téma kidolgozására. Támogatta a munka diplomadíj pályázatra történő benyújtását. Igaza lett. Nyertem. Nyertünk. Nyert.

A sors úgy hozta, hogy az egyetemet követően közvetlen munkakapcsolatban nem voltunk. Egy szervezési vállalatnál dolgoztam (mai szóhasználattal: tanácsadó cégnél), majd a 90-es évek elején a gazdasági mérnök szakon tanultam két évet. Ez is „LADÓ” tanszék. Ez is Ladó, hiszen a gazdasági ismeretek és szervezési – vezetési ismeretek és képességek összetartozó elemei annak a „modellnek”, ami bennem egyértelműen hozzá kötődik.

A 89/90-es tanévben egy évre „átállhattam” a másik oldalra. A „LADÓ” tanszékről felkértek, hogy a Szervezéselmélet és módszertan tantárgyat gyakorlatvezetőként oktassam, negyedéves villamosmérnök hallgatók részére. Természetesen a tananyag a professzor úrtól kapott, az általa szerkesztett ismeretekre épült. Túl a felelősségteljes feladaton, igazi élvezet és kihívás volt továbbadni valamit az ő szemléletéből.

A 90-es évek második felétől a biztosítási szakmában dolgozom, először beosztottként, 2000 óta pedíg – a mai napig - vezetőként. Az eltelt közel húsz év alatt, megváltozott és kinyílt a világ, elárasztanak minket a korszerű ismeretek, a régiek elavulnak. Professzor úr modellje azonban tovább él. A napi vezetői, szervezői munkám során rendre „előhívom” azokat a gondolatokat, melyeket tőle halottam. Használható, sőt elengedhetetlen kapaszkodók; számomra ma már nélkülözhetetlen szemlélet. A korszerűbb módszerekben meglátom az 1983-ig tanultakat, gyakran „Ladóval” értem meg azokat. Azt gondolom, történjen bármi, egy életre össze lettünk kötve.

Amikor Ladó professzor úr végleg nyugdíjba ment, egy barátom, neki kollégája, minden évben szervezett találkozót a lakásához közel, egy étteremben. Néhányan voltunk ott, vacsoráztunk, beszélgettünk, élveztük a professzor úr társaságát. Őt mindig érdekelte, hogy kivel mi van, hogyan alakul a sorsa, emlékezett azokra az eseményekre, amelyeket visszaidéztünk, reagált a velünk történtekre. A bölcsessége, a világról alkotott képe, tisztán látása az utolsó éveiben sem kopott meg. Minden vacsora hozzátett egy kicsit a diplomámhoz. A személyes találkozások a halálával megszakadtak, a többi megmaradt és tovább él.

Jelinek Tamás

Bp. 2008. szeptember 2.

Maczó Kálmán (1931-2022)

Maczó Kálmán (1931-2022) okl. gépészmérnök, okl. gazdasági mérnök, egyetemi doktor

Kálmán tehetségére az 1960-as évek közepén a gazdasági mérnökképzés során Ladó professzor úr figyelt fel. A szimpátia kölcsönös volt. Kálmán hallgató társaival szerették a professzort, lenyűgöző tárgyi tudása, kulturált, elegáns előadásmódja, finom, visszafogott humora okán. Megkedvelték egymást. 

1969-ban került a Tanszékre és ettől kezdve több évtizeden át Professzor Úr közvetlen munkatársa volt. Ezekben az években a Tanszék gépészcsoportjának tagjaként (később vezetőjeként) számos munkában vett részt (tananyagfejlesztések, gazdasági mérnökképzés, ipari munkák, Termelési rendszer szak létrehozása). 

Kálmán Ladó Lászlóra emlékezve így ír: “Emlékezetes évek voltak”. Főként, hogy  a Termelési Rendszer szak kiemelkedett az elvégzett feladatok sorából. A Tanszék életében is jelentős szerepet betöltő szak a gépészcsoporttól az egyetemi kereteket messze meghaladó, hatalmas munkát igényelt, az akkor kétségtelenül újszerű „Industrial Engineering” jellegű képzés elfogadtatására és megvalósítására.

A BME gépészmérnöki karának keretei között 1976-1997-ig 22 évfolyam a Termelési rendszerszakon szerzett okleveles gépészmérnöki diplomát. A 22 évfolyam a Tanszék és a Dr. Maczó Kálmán docens, szakfelelős munkájának olyan eredménye volt, amely elismerést kiváltóan, minősített módon járult hozzá a Tanszék jó hírnevének gyarapításához. Kàlmàn az  évfolyamok munkáját oktatóként is végig követte. Az első tanulókör osztályfőnöke is volt. Kiváló tanszéki kollégák végeztek itt, többek mellett: Bálint Sándor, Koltai Tamás, Nemeslaki András. 

A munkában Kálmán élenjárt! Rendkívüli szorgalma volt. Mindig lehetett rá számítani. Tiszteltük és szerettük kitűnő szakemberként, emberként, munkatársként, kollegaként.

A docens úrtól a búcsúzást a közösen végzett munka sok kis apró részlete tesz fájdalmassá, egyben felemelővé. Életünk fontos része volt. Emlékét megőrizzük. Viszontlátásra Kálmi!

Magyari Beck István (1941-2022)

Magyari Beck István
okl. magyar és pedagógus tanár, mérnök pszichológus,
az MTA közgazdaságtudományi kandidátusa
(1941-2022)

1941. október 1.-én született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait részben a magyar fővárosban, az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar és pedagógiai szakán, részben Szentpéterváron, a Leningrádi Állami Egyetemen pszichológusként (elsősorban mérnöki pszichológiát tanult) végezte. Mivel MTA ösztöndíjas volt, az egyetem befejezése után az MTA Pszichológiai Intézetébe került és ott dolgozott ösztöndíjas gyakornokként 1968-69 között. Akkoriban viszont már családos ember életét élte, lánya is született és a gyakornoki ösztöndíjból egyetemista feleségét és kiskorú lányát nem tudta eltartani. Ezért munkahelyet kellett váltania.

Az Építésgazdasági és Szervezési Intézetbe vették föl, ahol 1969-1973 között tevékenykedett, mint tudományos segédmunkatárs, majd tudományos munkatárs. Aki fölvette az ÉGSZI-be, a magyar közigazgatás-tudomány létrehozójának, Magyary Zoltánnak egyik, a fölvétele időszakára már javakorabeli tanítványa dr. Szabó László volt. Szabó László baráti és munkatársi körébe nem mindennapi emberek tartoztak: Mezei Árpád, Rézler Gyula, Ladó László, Susánszky János, Jánossy György, Farkasdi Zoltán, Harsányi János (a későbbi Nobel díjas), Holló Tamás, Mányoky László, Vekerdi László, Kiss István, Mándy György, Juhász Pál, Nemény Vilmos és még vagy két tucat egészen különleges személyiség, tudós és művész. Számára ők képviselték a magyar tudományt akadémiai szinten vagy messze afölött. Nem csoda, hogy az agyonfinanszírozott és agyonreklámozott álnagyságok hatalmas árnyéka irigyen borult e kör fölé és agyonhallgatta ennek, az övét messze meghaladó teljesítményeit. Magyarországon életem legfényesebb korszaka volt ez a körülbelül tíz év, amelyet ebben a körben tölthetett. Ők így együtt sok minden voltak, de ő alapvetően a Magyar Szervezéstudományi Iskolának (MSzI) tekintette őket, azon az alapon, hogy a szervezet volt ama gyakorlati terep, ahol tudományuk alkalmazását kereste. Ennek az iskolának a beszélgetés volt igazi műfaja, lévén az ideológiai kötelmeket messze meghaladó kérdések sem nyugaton, sem itt, sem keletebbre nem leltek volna kiadót. Az egész gépi civilizációt kutatták és – ahogy ez mindinkább nyilvánvaló – az emberi történelem veszélyes zsákutcáját véltèk fölismerni benne.

Időközben átkerült – Szabó Lászlóval együtt – az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Továbbképző Központjába főelőadónak, ahol 1975-ig dolgozott. Majd 1975-ben Dr. Bartha Lajos és Dr. Gazdag Miklós révén adjunktus lett a közgazdasági egyetemen, amely akkor Marx Károly nevét viselte. Az intézményt jelenleg Budapesti Corvinus Egyetemnek hívják. Kapcsolatait a Magyar Szervezéstudományi Iskolával természetesen nem szakította meg. A szóban forgó iskola integráns tagja maradt. Az MKKE-n adjunktus, majd docens, 1991-től rendes egyetemi tanár. E 34 egyetemi évem alatt 18 éven át professzorként működött. Érdeklődése messze meghaladja a pszichológiát, eredeti szakmája kereteit. Ő vezette be Magyarországon a Gazdaságpszichológia külföldön jól ismert önálló tudományát. Kreatológia néven 1977-ben egy új tudományt indított nemzetközi útjára, amely éppen 2008-ban kezdett intézményesülni a rigai, a krétai, a cassinoi és a teheráni egyetemek kezdeményezésére. Zsolnai Józseffel ketten, de külön-külön, egymástól függetlenül javasolták a Pedagógiai Értéktan tudományának megalkotását, de csak Ő jelentett meg e tárgyban tudományalapító könyvet (2003-ban). Kultúra-gazdaságtan tudományának magyarországi meghonosításán dolgozott. E tárgyban, 2006-ban publikált könyve – „Kulturális marketing és kreatológia” – a második Magyarországon (de mivel az első könyv többszerzős tanulmánykötet volt, összefüggő munkát írt először e kérdésben).

Eredményei közel 300 közleményben jelentek meg, abból 18 könyv, 64 idegen nyelvű tanulmány, összesen hat nyelven publikált: (magyarul, angolul, oroszul, olaszul, eszperantóul, lengyelül; magyar, angol és orosz írásokat írt, a többi fordítás). Külföldi szakmai útjai elvezettek Oroszországba, az USA-ba, Angliába, Belgiumba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Olaszországba, Hollandiába, (Kelet-, Nyugat- és az egyesült) Németországba, Izlandra, Ciprusra, Lengyelországba, Jugoszláviába, Norvégiába, Franciaországba, Ausztriába, Izraelbe stb. Legtöbb külföldi egyetemre, kutatóhelyre, művészeti központba stb. 4-5-ször is visszatért. Külföldi útjai jelentős részét, nyugatra mindegyiket a 80-as évek után abszolválta, nem lévén egyik magyarországi rendszernek sem a beavatott kedvence. 1991-ben a „New York State University College at Buffalo”-n un. Alex Osborn Professzor lett (Osborn, A. a brainstorming módszerének feltalálója). Ezt a címet eddig mindössze 12 ember kapta meg a világon, és azok között 6 USA-beli és 6 külföldi, nem amerikai. Vannak magyar, brit és amerikai kitüntetései, oklevelei. Életét a folytonos munka, tanulás és küzdelem hatàrozta. Még diákkorában határozta el, hogy csak annyit ér el az életben, amennyit munkával és csakis munkával lehet elérni. Más eszközökhöz semmi köze volt.

Elhunyt Dr. Magyari-Beck István professor emeritus

2022-08-29 15:40:10

2022. augusztus 18-án, életének 81. évében elhunyt Dr. Magyari-Beck István, a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa.

---

Dr. Magyari-Beck István felsőfokú tanulmányait 1961 és 1968 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom, valamint pedagógia szakon, illetve a Leningrádi Állami Egyetem pszichológia (mérnöki pszichológia) szakán végezte. 1980-tól kandidátus. 1975-től volt egyetemünk oktatója, 1991-től professzora. Szintén 1991-től kezdődően Alex Osborn Professor a New York State University College at Buffalo Center for Studies in Creativity-ben. 

Közel fél évszázados termékeny kutatói és oktatói tevékenysége a gazdaság pszichológiai szempontú, illetve a kultúra gazdasági szempontú megközelítése körül bontakozott ki, amelyeket az általa képviselt „kreatológiai” megközelítésmód foglalt egységbe. 

Az egyetem közéletében a pedagógiai tanszék (1992-1993), illetve a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete vezetőjeként (2000-2002) vállalt szerepet. 

Pályafutását számos egyetemi és állami elismerés kísérte. 1998-ban egyetemünk Jubileumi Emlékérmét, 2001-ben az Oktatási Minisztérium Magyar Felsőoktatásért kitüntetését, majd 2007-ben az Oktatási és Kulturális Miniszter által adományozott Pedagógus Szolgálati Emlékérmet nyerte el. 

Egész életét átható szellemi törekvését ő maga a következő szavakkal fejezte ki: 

„Egész életemben azt kerestem, mit és hogyan lehet megérteni, magyarázni és előidézni a kreativitás paradigmájával, amelyben nagy szerepet játszanak a kulturális alapértékek. Ilyenformán mindig egy és ugyanazon témán dolgoztam számtalan kivitelezésben.” 

Stépán Gábor

 

Stépán Gábor (1953-)
 Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

hu.wikipedia.org/wiki/St%C3%A9p%C3%A1n_G%C3%A1bor

Kutatási területei az analitikus mechanika, a stabilitáselmélet és a nemlineáris rezgések. 2008-ban Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának dékánjává választották.

Életpályája

Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolájában érettségizett. 1973-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Karán, ahol 1978-ban szerzett gépészmérnök diplomát. Egyetemi évei alatt a műszaki mechanikai tanszék demonstrátora, illetve 1976 és 1978 között részfoglalkozású kisegítő kutató volt az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetben (SZTAKI). Diplomájának megszerzése után két évig ösztöndíjas gyakornok volt a BME műszaki mechanikai tanszékén. Ezt követően egy évig a Csepel Művek Szerszámgépgyárának tervezőmérnöke volt. 1981-ben az MTA és a BME Műszaki Mechanikai Tanszéki Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, majd 1986-ban tudományos főmunkatársa lett. 1991-ben átvették az egyetem műszaki mechanikai tanszékére, ahol egyetemi docensi beosztásban kezdett el dolgozni. 1994–1995-ben Fulbright-ösztöndíjjal kutatott az Egyesült Államokban. 1995-ben habilitált, majd megkapta egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezését. 2000 és 2009 között az MTA és a BME között Járművek és Gépek Dinamikája Kutatócsoport vezetője volt. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2008-ban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának dékánjává választották. Emellett számos külföldi egyetem vendégkutatója, vendégprofesszora volt: Newcastle-i Egyetem (1988–1989), Dán Műszaki Egyetem (Lyngby, 1991), Delfti Egyetem (Hollandia, 1992–1993), Bristoli Egyetem (1996), Pierre és Marie Curie Egyetem (Paris 6, Franciaország, 2007).

1982-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1994-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Gépszerkezettani Bizottságának és a Szilárd Testek Mechanikája Bizottságnak lett tagja. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben rendes tagjává. 2000-ben az MTA Doktori Tanácsának tagja, 2008-ben a Műszaki Tudományok Osztálya elnökhelyettese lett. Emellett a Felügyelőbizottság és a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága tagja. Akadémiai tisztségei mellett több tudományos társaság tevékenységében vesz részt: 1986-ban a Bolyai János Matematikai Társulat, 1990-ben a német Alkalmazott Matematikai és Mechanikai Társaság (Gesellschaft für angewandte Mathematik und Mechanik), 1992-ben a Society for Industrial and Applied Mathematics, 2000-ben az Euromech tagja lett. 1993 és 1994 között a Periodica Polytechnica című tudományos szakfolyóirat főszerkesztője volt. Emellett a Journal of Vibration and Control, a Journal of Nonlinear Science, a Journal of Computational and Applied Mechanics, a Philosophical Transactions of the Royal Society, a Mechanism and Machine Theory és a Physica D szerkesztőbizottságának tagja.

Munkássága

Fő kutatási területei az analitikus mechanika, a stabilitáselmélet, a nemlineáris rezgések és a mechanikai rendszerek mozgásegyenletei.

Foglalkozott a differenciálegyenletek területén bifurkációelmélettel, a késleltetett differenciálegyenletek kérdéseivel és az ehhez kapcsolódó káoszelmélettel. Legfontosabb eredményeit a stabilitáselmélet területén érte el: kísérleteiben különböző szerszámgéprezgéseket figyelt meg. Hasonló rezgések meghatározóak az emberi egyensúlyozás, a robotok stabilitása, az erőszabályozás, valamint az instabil egyensúlyi helyzetek és mozgások stabilizálása esetében. A kerékmechanika területén a gördülő kerekek nemlineáris dinamikájával és az aktív és nemlineáris kerékfelfüggesztések problémájával foglalkozik. Az utóbbi években az úgynevezett fantom forgalmi dugók dinamikájának matematikai leírásával, keletkezésük előre jelzésével keltette fel a nemzetközi sajtó figyelmét is.

Több mint száztíz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Publikációit magyar és angol nyelven adja ki.

Díjai, elismerései

•Rényi Kató-díj (1978)

•Fiatal Kutatói Díj (1988, MTA)

•Mestertanár (2001, Oktatási Minisztérium)

•Simonyi Károly mérnöki díj (2006)

•Széchenyi-díj (2011)

Főbb publikációi

•Great Delay in a Predator Prey Model (1986)

•Retarded Dynamical Systems (1989)

•Micro-Chaos in Digitally Controlled Mechanical Systems (1994)

•Quasiperiodic Oscillations in Robot Dynamics (társszerző, 1995)

•Micro-Chaos in Digitally Controlled Machines (társszerző, 1996)

•Delay-Differential Equation Models for Machine Tool Chatter (1998)

•Delay, Nonlinear Oscillators and Shimmying Wheels (1998)

•Dynamics and Control of Mechanical Processing I–II. (társszerk., 1999, 2000)

•Modeling Non-Linear Regenerative Effects in Metal Cutting (2001)

•Semi-Discretization Method for Delayed Systems (társszerző, 2002)

•Multiple Chatter Frequencies in Milling Processes (társszerző, 2003)

•Criticality of Hopf Bifurcation in State-Dependent Delay Model of Turning Processes (társszerző, 2008)

Források

•A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1165–1166. o.

•MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1005. old., ISSN 1787-288X

•Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán, publikációs listával

•Szakmai életrajz Stépán hivatalos egyetemi honlapján (angolul)

Kiss István

Kiss István (1938-)
okl. villamosmérnök, okl. gazdasági mérnök,
egyetemi doktor

1938-ban született Debrecenben. Édesapja francia-magyar szakos gimnáziumi tanár, majd a Diákkaptár szövetség országos főtitkára volt. Édesanyja kézimunka tanárnő, de 1947-ig háztartásbeli volt. Egy, nála fiatalabb leánytestvér van.

Tanulmányait a világháború után Budapesten kezdte, 1957-ben a Toldy Ferenc gimnáziumban érettségizett. 

1963-ban villamosmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Pályakezdőként a BME Ipari Üzemgazdaságtan tanszéken tanársegéd. Tanítás mellett rendszerelmélettel foglalkozott, illetve kidolgozta és tanította az Általános rendszertechnika tárgyat. Mentorával, Kindler Iózseffel megírta a „A komplex mérnökképzés néhány elvi problémájáról” című tanulmányt, amely számos vonatkozásban megalapozta a későbbi vezetés-szervezés oktatását célzó munkákat is.

Egyetemi állása mellett mellékállásban az MTA Gazdasági és Rendszertechnikai Kutatócsoport tudományos munkatársa volt. 

1966-ban gazdasági-mérnök oklevelet, 1969-ben egyetemi doktori fokozatot szerezett. Ebben az időszakban rendezte sajtó alá a „Rendszerelmélet” és a „Rendszerkutatás” című köteteket.

1970-ben meghívást kapott az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetébe, ahol megszervezete a Tudományos Titkárságot, amelyet 1978-ig vezette. Az itt végzett munka keretében jelent meg „A kutatás és fejlesztés vezetése” című könyv. 

Közben, az 1972. évi alapítása után, több alkalommal dolgozott a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézetben (IIASA, Laxenburg, Ausztria), ahol a kezdetektől részt vett az intézet programalkotó munkáiban, majd az intézet akkori alapművének tekintett „Handbook of Systems Analysis” írásában és szerkesztésében. Másodmagával társszerzője volt az intézet UNESCO számára készített „World Problems and their Perceptions” című tanulmányának. Később, az intézeti munka eredményeként, társzerkesztésében jelent meg az oxfordi Pergamon Press-nél a „Rethinking theProcess of Operational Research & Systems Analysis” című kötet.

1978-tól igazgatóként vezette az általa alapított Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Rendszerelemzési irodáját, illetve főtitkára volt a Magyar alkalmazott rendszerelemzési tárcaközi bizottságnak. E munka keretében koordinálta a nemzetközi számítógépes hálózatokhoz, a későbbi internethez történő magyar kapcsolódást, valamint annak hazai nyilvános elérhetővé tételét. Ennek a munkának volt része a hálózat használatának belügyminisztériumi engedélyeztetése és a (ma már mosolyt fakasztó) Nemzetközi Hálózati Végállomás használati ügyrendjének kidolgozása is.

A hetvenes-nyolcvanas években aktívan részt vett az International Society for the Systems Sciences (korábban ISGSR) munkáiban, igazgatója volt a társaság European Business Office-ának. Utóbbi minőségében (az MTA Rendszerkutatási komplex bizottságával – amelynek ugyancsak főtitkára volt - együttműködve) 1987-ben, magas szintű amerikai és szovjet részvétellel megrendezte Budapesten a „Problems of Constancy and Change”tematikájú konferenciát 

1984-től megszervezte az első egyetemi manager-képzést. A Magyar Iparművészeti Főiskolán egyetemi docensként megalapította a Menedzser- és Továbbképző Intézetet, amelynek igazgatója volt, ahol 1986-ban Magyarországon először menedzser diplomát adtak.

 

1989-ben, a rendszerváltozást követően, még a felszámolásra előkészített OMFB támogatásával megalapította a DASY Döntés- és Rendszerelemző Kft-t, amelyet tulajdonos-ügyvezetőként 2009. évi megszűnéséig vezetett. A társaság számos nemzetközi pályázatot nyert el és projektet koordinált (British Know How Fund, PHARE, EU COST és mások). Ezen belül elsők között alkalmazta a számítógépes döntéstámogató rendszereket, a térinformatikai szoftvereket, kidolgozta és működtette Budapest levegőminőség-előrejelzőrendszerét, miközben ellátta a Magyar Franchise Szövetség titkársági feladatait.

 

1991-ben megalapította a Magyar Franchise Szövetséget, amelynek 17 éven át, nyugdíjba vonulásàig, főtitkárként operatív vezetője volt. A megyei kereskedelmi kamarákkal franchise-napokat szervezett, megrendezte az éves franchise-kiállításokat, szerkesztette a szövetség kiadványait, és a FRANCHISE magazint. A franchise-vállalkozások támogatására banki finanszírozási konstrukciókat dolgozott ki, valamint a kiírástól a kifizetésekig koordinálta a Széchenyi terv franchise vonatkozású pályázatait. Mindeközben megírta a „Franchise A-tól Z-ig” című könyvet. A hazai vállalkozóknak külföldi kiállításokon való részvételét szervezte, valamint részt vett a római székhelyű UNIDROIT „Guide to International Master Franchise Arrangements”, valamint a „Model Franchise Disclosure Law” című kiadványok előkészítését végző munkacsoport munkáiban.

 

2008-ban, 70 évesen vonult nyugdíjba. Tapasztalatait, még aktuális tudását részben a Wikipédián végzett szerkesztéseken, részben előadásokon adja át. 2022-ben egy jubileumi konferenciát (IIASA 50) szervezett az MTA székházában, valamint 2023-ban előadást tartott egy számítógép-hálózati (HUNOG) konferencián.

Röviden összefoglalva: 

Négy főállású munkahelye: A BME – Budapesti Műszaki Egyetem, A KFKI – Központi Fizikai Kutatóintézet, Az OMFB – Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, A DASY – Döntés- és Rendszerelemző Kft. valamint két kiemelést érdemlő mellékfoglalkozást adó munkahelye volt: Az MIF – Magyar Iparművészeti Főiskola, az MFSZ – Magyar Franchise Szövetség.

Négy fontosabb kezdeményező részvétele volt: 

● a rendszerszemlélet hazai elterjesztésében

● a számítógépes (hálózati) kultúra terjesztésében 

● a menedzserképzés bevezetésében és meghonosításában 

● a franchise vállalkozói kultúra meghonosításában

Főbb munkái:

Rendszerelmélet (Szerk.: Kindler József – Kiss István) KJK, Budapest, 1969., második kiadás 1971. Rendszerkutatás (Szerk.: Kindler József – Kiss István) KJK, Budapest, 1973.

Kindler József – Kiss István kétrészes tanulmánya a Természet Világában: Az egységes tudomány felé? 1970. 5.sz., Mit ér az EGÉSZ? 1970. 7. sz.

Kindler József - Kiss István - Máriás Antal: A vezetés-szervezés oktatásáról, Közgazdasági Szemle, 1982. 11. sz.

Dr. Kiss István: Jelen és jövő - A nemzetközi on-line szolgáltatások hazai hozzáféréséről, Számítástechnika, 1981. november, 8. o. 

https://itf.njszt.hu/wp-content/uploads/Szamitastechnika-1981-november-p-8.jpg 

István Kiss: Modelling good decisions, in Charle Vlek: Whatconstitutes a ’good decision’? Acta Psychologica 56 (1984) 5-27., North-Holland

István Kiss - William Mayon-White: World Problems and their Perceptions – The State of the Art report, IIASA-UNESCO, Budapest – Laxenburg, 1984., in Perceptions and Analyses of World Problems, Major Programme I. UNESCO, Paris, 1986.

Tomlinson, R. & Kiss, I.: Rethinking the Process of Operational Research & Systems Analysis, Pergamon Press,Oxford, 1984.

Schwarz, B., Bowen, K.C., Kiss, I., & Quade, E.S.: Guidancefor Decision, Chapter 8. in Handbook of Systems Analysis,Volume 1., Elsevier, 1985.

Miklós Bendzsel and István Kiss: The socio-ethical dimensionof invention, Impact of science on society, No. 147. UNESCO – Taylor & Francis

Dr. Kiss István: Franchise A-tól Z-ig, DASY Kft., Budapest, 2002.