Kindler József (1929-2010)

 

Kindler József (1929-2010) okl. vegyészmérnök, az MTA közgazdaságtudományok doktora

A BME Vegyészmérnöki Kar Mg.-i Kémiai és Élelmiszerip. Tagozatán végzett (1954) vegyip. gazdasági mérnöki okl. szerzett (1962), a BME-n doktorált (1965), a közgazdaságtudományok kandidátusa

(1976), doktora (1990), a Dunakeszi Konzervgyár laboratóriumi mérnöke (1954–1956), üzemvezetője (1956–1959), főtechnológusa (1959–1962), az Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Főosztályának főmérnöke (1962), a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék egyetemi adjunktusa (1962–1974), egyetemi docense (1974–1986), az MKKE Vállalatgazdaságtan Tanszék egyetemi docense (1986–1989), a BKE Gazdálkodási Kar Környezetgazdaságtani és Technológia Tanszék egyetemi tanára (1989-1999), emeritus professzora és a PhD-képzés elnöke (1999-től). Az Államigazgatási Egyetem emeritus professzora. 

Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság Igazgatótanácsának tagja (1992–1993).

Matematikai statisztikával, döntéselmélettel, gazdaságetikával, kockázatelmélet-kutatással, illetve ezek környezetvédelmi vonzataival foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a rendszerelméleti döntések elméleti és módszertani kérdéseinek vizsgálata terén, a rendszerelmélet meghonosításának magyarországi kezdeményezője. A magyar élelmiszeriparban elsőként szervezte meg vállalati szinten az eredményes és hatékony matematikai statisztikai minőségellenőrző és szabályozó rendszert, illetve lineáris termelésprogramozást. Részt vett a döntéselmélet KIPA-módszer kidolgozásában.

Az MTA Rendszerkutatási Komplex Bizottság(1975-1985), Vezetés- és Szervezéstudományi Bizottság (1980-tól), a Művészetelméleti Összehasonlító Munkabizottság tagja. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet Mintavételelméleti Munkabizottsága, a Society for General Systems Research tagja (1984-től). A Neumann János Számítógéptudományi Társaság Rendszerelméleti Szakosztály, az MTESZ Szervezési és Vezetési Szakosztály, a Magyar Jogász Szövetség Szervezési és Statisztikai Szakosztály vezetőségi tagja. A Magyar Alkotók és Gondolkodók (MAG) alapító tagja.

A Magyar Rádió Rt. Felügyelőbizottságának elnöke (1996–1999), a Magyarok Világszövetsége Százak Tanácsa tagja, a Iustitia et Pax Biz. elnökségi tagja.

Eötvös Loránd-díj (1991), Szent-Györgyi Albert-díj (1993), Szilárd Leó Professzori Ösztöndíj (1999), Dunakeszi Díszpolgára (2002).

A Theory and Decision szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Szemle (1997-ig) és az Új Ember c. katolikus hetilap szerkesztőbizottságának tagja.

F. m.: A matematikai programozás lehetőségei az élelmiszeriparban, Baltazár Imrével (Budapest, 1963); Az operációkutatás alapjai, Baltazár Imrével (1963); A korszerű minőség-ellenőrzés egyes kérdései a magyar konzerviparban, Egyetemi doktori értekezések is. (Budapest, 1964); Statisztikai elemzés (Budapest, 1967); Matematikai statisztika, I. (Budapest, 1968); Rendszerelmélet, Vállalati tanulmányok, Vál. Kiss Istvánnal (Budapest, 1969; 2. k. 1971); A rendszerelméletű döntéselmélet egyes kérdései figyelemmel a vezetői dön-

tésekre, Kandidátusi értekezések (Budapest, 1974); Komplex rendszerek vizsgálata, Összemérési módszerek, Papp Ottóval (Budapest,1977); A kreativitást növelő módszerek alkalmazása, Többekkel (Budapest, 1984); Döntéselméleti előfeltevések kritikája, Doktori értekezések (Budapest, 1988); A kockázat döntéselméleti közelítése, Vezetési ismeretek, II. Szeged, 1988); Fejezetek a döntéselméletből, (Budapest, 1991) A stratégiai tervezés módszere és gyakorlata, Papp Ottóval (Budapest, 1992); Etika a gazdaságban, Szerkesztette Zsolnai Lászlóval (Budapest,1993); Döntésmódszer tan, Gyombolai Mártonnal (Budapest,1994); Vállalati környezetmenedzsment, Kerekes Sándorral (Budapest, 1997); A 21. század kihívása: A tudásalapú humanista társadalom létrehozása.,Többekkel (Budapest, 2000); fordította: Starr, M. K.: Rendszerelméletű termelésvezetés, termelésszervezés, (Budapest,1973; 2. átd. k., Budapest,1976); Korten, David C.: Tőkés társaságok világuralma, Ford. (Budapest, 1996).

VEZETÉSTUDOMÁNY

XLI. ÉVF. 2010. 3. SZÁM / ISSN 0133-0179

Nem találom a szerzőt a köcetkező részben:

A harmadik út keresése, a közéleti ember

A világ megváltozott, a globalizáció térhódítása és a fenntartható fejlődés követelménye felvetette a harmadik út keresését. 1996-ban Kindler József kezdeményezésére, magyarra fordították, majd magyar nyelven kiadatták David C. Korten amerikai közgazdászprofesszor Tőkés társaságok világuralmacímű globalizációkritikai könyvét. A könyv bestseller lett, és állítható: termékenyítőleg hatott a hazai alternatív közgazdasági gondolkodásra. Altern csoport – a Kovász folyóirat 1997. decemberben Kindler professzor javaslatára, Ő és a PhD-s hallgatók, Baranyi Árpád, Dabóczi Kálmán, Kocsis Tamás megalapították Altern-csoport néven azt a szellemi műhelyt, továbbá a Kovász című folyóiratot, melynek mottója:

„Egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti. (Gal 5,9)”

A Kovász tizenkét évfolyama alatt számtalan cikket, tanulmányt, könyvismertetést tett közzé hazai és külföldi szerzők tollából a gazdaság erkölcsi, pénzügyi, ökológiai, szociológiai, teológiai és egyéb vonatkozásairól. Az Altern-csoport jó néhány könyvet lefordított, illetve hazai kiadásukat gondozta (egyebek közt Paul Hellyer: A globális pénzügyi válság túlélése [1998]; John F. Kavanaugh: Krisztus követése a fogyasztói társadalomban [2003]; Helen J. Alford–Michael J. Naughton: Menedzsment, ha számít a hit [2005]). A csoport tagjai számos konferencián, televízió-, rádió- és újságinterjúban, napilap- és folyóiratcikkben ismertették nézeteiket, miszerint a gazdaság van az emberért és nem fordítva.

Közéleti ember

Felemeli szavát a társadalmi igazságtalanságok leküzdése érdekében. Publikál, ahol teheti meggyőz másokat, hogy érdemes tenni a társadalmi igazságosság megvalósulásáért. Rendkívül szerény ember. Kindler Józsefet az utóbbi időben intenzíven foglalkoztatja a történelem. Legújabb munkájában az önkényuralomi rendszerek embert megnyomorító borzalmairól ír elemző kritikát. Emellett eljár, és aktívan segíti munkatársait akkor is, ha új könyvük megjelenésénél kell pár méltató, biztató gondolatot elmondani, és akkor is, ott van, ha emlékezni kell a régi öregekre, pályatársaira is. Így volt ez, amikor Ladó László professzor akadémiai megemlékezésére került sor. 

Közel 30 évig munkatársa, Kiss István megfogalmazásában Kindler professzor a komplexitás kezelésének iskoláját hozta létre. Keze alatt legalább négy kezdeményezés indult el: kettő a műegyetemen, és kettő a Közgazdaságtudományin:

„Az iskolateremtő Kindler professzor” című könyvben az újra való fogékonyságát, és rendkívüli problémaérzékenységét, Chikán Attila: Zászlóbontó és zászlóvivő emlékírásban foglalója össze. A sötétségben világosságot teremtő tehetségét Trethon Ferenc: Pásztázó fénykéve rövid gondolatiban részletezi. Akik közelében lehettünk tudjuk, hogy életének titka a szeretet sugárzó személyiségében van, amit Czakó Gábor író, Kapaszkodj belém! allegorikus „kutyatörténeteiben” segít megfejteni. Iskolája sokoldalú, reneszánsz személységén alapulóan szerveződött.

A „Minőség mérnök”

Kindler József okleveles vegyészmérnököt, kezdetben beosztott mérnökként, majd művezetőként, főtechnológusként a Dunakeszi Konzervgyárban, többek között a minőség kérdésköre foglalkoztatta.

Erről több publikációja jelent meg, így például, „A méréses ellenőrzőkártyák alkalmazásának tapasztalatai a Dunakeszi Konzervgyárban”. Szabványügyi Közlemények, 13. 1961. 6. sz. 131-134.p.

Matematikai statisztikai eszközökkel elemezte a konzervek minőségét. „Matematikai módszerek az üzemszervezésben” Üzemszervezési kézikönyv. 2. köt.3. rész. (Szerk.: Berény János Bp. 1963. 111. p. Élelmiszeripari Üzemszervezési Intézet)

A minőség vállalati fontosságát korán felismerve, e témában írta és védte meg doktori értekezését: „A korszerű minőség-ellenőrzés egyes kérdései a magyar konzerviparban” Bp. 1964. 113 p. (BME Vegyészmérnöki Kar).

A tanszékre kerülésével rövid idő alatt megteremtette a „Minőség mérnök”képzés alapjait, ami a modern minőségszemlélet létrehozását szorgalmazó, majd megvalósító kezdeményezés volt.

Több ipari kutatómunkában vett részt, ahol a minőségmenedzsment témája központi kérdésként szerepelt. Elsők között ismerte fel, hogy a minőség többoldalú, komplex megközelítést igényel, és nem a tüneti problémák megoldására kell a kezelést fokuszálni, hanem okait kell orvosolni.

A hatvanas évek közepétől vezette a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék vegyészcsoportját. Ebben segítőtársai voltak, Szabó Gábor Csaba és Szűts István, majd a 70-es években Kádár Katalin, Bürchner Éva és Papp László munkatársai, akik gyakorlatvezetésük mellett Matematikai statisztikát és operációkutatást tanítottak a nappali és a Gazdasági mérnök másoddiplomás, posztgraduális képzésben.

A Tanszék 1974-ben 25 éves jubileumát ünnepelte. Harsányi István tanszékvezető összeállításában Kindler József docens a tanszék meghatározó személyisége. Nevéhez fűződik a gazdasági mérnökképzés reformja és a vegyészmérnök képzésben a 1974/75 évben kezdődő nappali szervező vegyészmérnökképzés. A minőségmenedzsment (Quality Management) oktatás, fejlesztés és kutatás Szabó Gábor Csaba egyetemi tanár vezetésével a műegyetemen az utód tanszéknek jelenleg is fő feladata.

Rendszer- és döntéselmélet

A hatvanas évek közepétől Kiss István okl. villamosmérnök, tanársegéd Kindler József adjunktus szobatársa a rendszertechnikával kezdett foglalkozni, mint olyan kerettel, amelyben kiegyensúlyozottan elhelyezhetők a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék által közvetített gazdasági, valamint a mérnökök szakmai specifikációjuknak megfelelő képzésük során kapott ismeretek. A koncepciókban a technika jelen volt, de valójában hiányzott a rendszer magasabb szintű értelmezése, az értelmezésből levezethető szemlélet következetes továbbvitele. Erre az időszakra esett két ösztöndíjas tanulmányút. Kindler Angliába, Kiss pedig Lengyelországba ment. Közben leveleztek. Kiss István elismerésként is őrzi az egyik, sorsát meghatározó levelet:

„Azok a rendszerelméleti gondolatok, amiket Te a leveledben megpendítesz - írja Kindler - itt széles körben ismeretlenek és a legnagyobbnak kikiáltott fejek kutatási témái”, majd később: „…a lényeg: rendszerügyben a honi kezdeményezések, abban a koncepcióban, ahogy az leveledből kitűnik, világviszonylatban is újak. Ezekre a gondolatokra itt kapnál időt, sőt kiadót is, és igen megbecsülnének”. Lényegében ezzel megfogalmazódott a közös munka a rendszerszemlélet.

Akkoriban Kindler József a túlzottan formalizálódott operációkutatás kereteinek kiterjesztésével foglalkozott. Kiss István a mérnöki munka tágabb problémakezelési keretbe helyezését tekintette céljának. Két, hasonló módszertani irányzat alapján keresték a közös elveket a komplex problémák, rendszerek kezeléséhez. A közös elvek a holisztikus és interdiszciplináris problémakezelésben mutatkoztak. Az alkalmazott eljárásokban meglévő különbség annyi volt, hogy az operációkutatás meglévő nagy rendszerek operációival, a rendszertechnika pedig az ilyen bonyolult új rendszereknek a kialakításával foglalkozik, amelyek az akkoriban újrafogalmazódó vezetéstudománnyal (management science) való konvergenciát mutattak, ami kijelölte az új utat, nevezetesen azt, hogy váljon eszközévé az operációkutatás és a endszertechnika a modern vezetéstudománynak. Megszületett első közös írásuk 1967 elején „A rendszertechnika és az operációkutatás oktatása az angolszász irodalom tükrében” címmel. Ebben már mindkét módszertant a vezetéstudomány körébe sorolták, mint olyat, amely a komplex problémákkal kapcsolatos döntések megalapozását jelenti.

1969-ben megjelent (majd két évre rá második kiadást is megélt) Rendszerelmélet című válogatott tanulmánygyűjteményt (KJK), amit a Kindler-Kiss páros együtt írt előszava vezetett be, követte 1973-ban – ugyancsak közös bevezetőjükkel – a Rendszerkutatás című kötet (KJK). A könyv lapján is az ismeretterjesztés igen eredményesen működött egészen a téma akadémiai elfogadtatásáig a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Rendszerelméleti Szakosztály keretében.

A 70-es években az ausztriai Laxenburgban jött létre a kelet–nyugati együttműködés egyik fontos intézménye, a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA). Az első konferencia egyik bevezető előadását F. de P. Hanika, az Osztrák Kibernetikai Társaság alelnöke, a másikat Szentágothai János akadémikus tartotta, ami egyben a rendszerelmélet témájának „akadémiai belépőjét” is jelentette.

Kindler József ekkor már Rendszerelmélet a döntések elméletében címmel tartotta előadását, s ettől kezdve szakmai irányultsága fokozatosan „döntésorientálttá” vált. 1974-ben elkészíti „A rendszerelméletű döntéselmélet egyes kérdései figyelemmel a vezetői döntésekre” címmel kandidátusi értekezését.

A problémaorientált közelítési mód primátusát hangsúlyozva Kindler József megállapította, hogy számos esetben általában nem is az a baj, hogy nem ismerjük fel a megoldást, hanem sokkal inkább az, hogy nem ismerjük fel magát a valós problémát! Így aztán előfordulhat az, az eset, hogy olyan problémát „oldunk meg”, ami valójában nincs is! Különösen nagy a veszélye ennek a bonyolult döntések esetében. Kindler József munkássága a rendszerjellegű, rendszerelvű problémakezelés és -megoldás terén paradigmaváltást generált a hazai döntéselmélet és -módszertan fejlődésében!

Mind az új rendszerszemléletű módszerek felkutatásában, mind azoknak a hazai körülményekre, feltételekre történő adaptációjában a Kindler- Papp szerzőpáros kidolgozta az un. KIPA- módszert [Kindler–Papp], amely általánosan elterjedt, élő, a vállalati feladatokra való alkalmazásokban.

1977-ben megjelent a Kindler József - Papp Ottó szerzőpáros könyve a ”Komplex rendszerek vizsgálata. Összemérési módszerek”(Műszaki Könyvkiadó), amely akár a fenti értelemben vett rendszerelvű optimum (vagy „optimális kompromisszum”) elvén alapuló módszerek „módszerbankjának” is tekinthető, amely évtizedekig oktatási anyag volt számos egyetemen, vezetőképző és céltanfolyamokon, és így jelentős hatással volt a konkrét vállalati munkákra is.

Kindler József és Kiss István kezdeményezésére és közreműködésükkel megalakult az MTA Rendszerkutatási Komplex Bizottsága. Az itt folyó munkák nyomán elindították az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő Rendszerkutatási tanulmányoksorozatot. Kindler József a szerkesztőbizottság tagja is volt. Ő írta a sorozat egyik kötetének a Kockázat és társadalom címűnek az indító tanulmányát, A kockázat döntéselméleti megközelítése címmel.

1979-ben létrejött az OMFB Rendszerelemzési Iroda (REI). Vezetője Kiss István. Munkatársai: Asbóth Tibor, Harnos Zsolt, Ruzsányi Tivadar, Tenke Tibor, Paprika Zita, Váji István, Vári Anna, Vecsenyi János és külsősként természetesen Kindler József. Tovább folyt a rendszerszemléletű együttgondolkozás, szinte iskolává nőtte ki magát az az irányzat, amit a rendszerelemzés és döntés-előkészítés keretei kínáltak. Az iskolateremtés multiplikátor hatása érvényesült, hiszen egy olyan szervezet jött létre, amelyben mind a rendszerszemléletet, mind a döntéselméletet és alkalmazásait is képviselő munkatársak dolgoztak, majd vitték tovább a közös gondolatokat.

Később Kindler József a Nobel-díjas Herbert Simon ún. „kielégítő döntések” elméletének meghonosítása és gyakorlattá váltása tekintetében is paradigmaváltást indukált. Mint ahogy folytathatnánk Kindler József új irányokat kijelölő munkásságát is, például: a team munkában, a csoportos döntés-előkészítési, illetve a testületi döntések témákban;

a csoportos alkotástechnikai módszerek területén (mindenekelőtt az NCM, azaz a Nominális Csoportok Módszerének hazai „meghonosításában”);

a mérés- és skálaelméleti alapok ismeretének és fontosságának tudatosításában (kiemelten a „jogosult” matematikai műveletek alkalmazásának szempontjait).

1982-ben megjelent a Kindler József - Kiss István szerzőpáros munkájaként a Korlátozott racionalitás című Herbert Simon válogatás (KJK), és a kötethez írt Bevezető. Majd kiadták az IIASA-ban rendezett nemzetközi szeminárium háttéranyagát is, amiből aztán a Pergamon Press kiadásában kötet is megjelent Rethinking the Process of Operational Research and Systems Analysis címen. A paradigma-váltás igényét és szükségszerűségét így mód volt másokkal, nemzetközi színtéren is megvitatott módon is, a hasonlóan gondolkozó résztvevőkkel egyetértésben kifejezésre juttatni.

Vári Anna - Vecsenyi János szerzőpáros a „Döntéselemzés vezetőkkel” című könyvükben a REI-hez kapcsolódó elméleti, módszertani és gyakorlati tapasztalatokat foglalta össze 1989-ben, évekkel később Zoltayné Paprika Zita szerkesztette a „Döntéselmélet” című könyvet, melynek szerzői összefoglalták a legfontosabb irányzatokat. A fenti kezdeményezései iskolává fejlődöttek, amelyek ma is élnek. Vári Anna a BME-n, Vecsenyi János a Corvinuson professzorok, Zoltayné Paprika Zita, ma a Corvinus Egyetem Döntéselmélet Tanszékének vezetője.

Gazdaságetika

1985-ben Kindler megírta nagy jelentőségű tanulmányát „Rövidülő távlatok” címmel a Valóságban, amelyben a „diszkontálás közgazdasági és társadalmi veszélyeire”, a „jövőfelélés” súlyos problémáira hívta fel a figyelmet. Igazságát ma jobban látjuk, mint valaha: az olyan hosszú gesztációs idejű társadalmi alrendszerek esetében, mint például az oktatás, az egészségügy, a kultúra, az erdőgazdálkodás és a környezetvédelem, a rövid távlatú gazdasági modellek alkalmazása katasztrofális eredményekre vezet.

Kindler Józsefet erősen foglalkozatta E. F. Schumacher „Small is beautiful” című könyve, amely a modern közgazdaságtan előfeltevéseinek hamisságával foglalkozik. A közös gondolkodás Zsolnai Lászlóval megkezdődött.

Könyvek születtek: a ”Mit ér az ökonómia, ha magyar?” (Budapest, 1987, KJK), a ”Másként gazdálkodás” (Budapest, 1989, KJK), ”A döntéshozatal etikája” (Budapest, 2000, Kossuth Kiadó) és az ”Ökológia, gazdaság, etika” (Budapest, 2001, Helikon Kiadó).

1988-ban Kindler József elkészíti a „Döntéselméleti előfeltevések kritikája” akadémiai doktori értekezést, és kimondta a ma is érvényes tételét, miszerint „a válságok alapja az alapok válsága”.

A műhelymunka középpontjában egyre inkább a környezetért felelős és társadalmilag érzékeny közgazdasági alternatíva került. Zsolnai László az 1990/1991-es tanévet Berkeley-ben, a ”University of Californián” töltötte, s miután hazajött, megérett a gondolat egy alternatív közgazdasági műhely intézményes megalakítására. Zsolnai a „philosophy of economics”-ra voksolt, de Kindler azt mondta, hogy olyan keretekben kell harcolnunk, ami nem steril eszmetologatás, hanem aminek közvetlen gyakorlati és politikai relevanciája van. Azt javasolta, hogy a „business ethics” legyen ez a terep.

1993 őszén Zsolnai Lászlóval közösen megalakították a Gazdaságetikai Központot. Több hazai konferenciát szerveztek a gazdasági etika népszerűsítésére és több könyvet is kiadtak közösen.

Az első kötet, ”A közgazdaságtan társadalmi és etikai vetületei” (Budapest, 1993, Egyházfórum Kiadó), amely a Vatikánban a Béke és Igazságosság Pápai Tanácsa által kiadott, hasonló című könyv magyar fordítása volt. A kötetben világhírű közgazdászok – köztük a Nobel-díjas Kenneth Arrow és Amartya Sen – fejtették ki nézeteiket az etikai és társadalmi nézőpontok fontosságáról a közgazdasági elemzésben és a gazdaságpolitika formálásában.

Második kötet, az ”Etika a gazdaságban” (Budapest, 1993, Keraban Kiadó), amely Közép- és Kelet-Európában elsőként adott széles körű válogatást a gazdasági etika standard szerzőinek műveiből. Így szerepeltek a válogatásban Peter Koslowski, Edward Freeman, Kenneth Goodpaster, Tibor Scitovsky, Amitai Etzioni és mások tanulmányai. A kötet hosszú időn át tankönyvként szolgált a Corvinuson és más hazai egyetemeken.

Harmadik, ”Tanítható-e az etika? ” (Budapest, 1994, BKE Gazdaságetikai Központ), ami a Harvard Business School etikai képzéssel kapcsolatos tapasztalatait foglalta össze Thomas Pieper és munkatársai tollából.

A Gazdaságetikai Központ ma is létezik, és eredményesen működik. Elismeréseként vezetőjét prof. Zsolnai Lászlót 2009-től kinevezték az University of Cambridge Judge Business School professzorának. A Központ alapítása óta jelentős hazai és nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. Világhírű külföldi professzorok támogatását sikerült megnyerni, így Edwin M. Epstein (UC Berkeley), Henk van Luijk (European Business Ethics Network) és Stefano Zamagni (University of Bologna) máig tagjai a nemzetközi tanácsadó testületünknek.

Környezetmenedzsment

1995-ben Kindler József „átigazolt” a Vállalat Gazdaságtan Tanszékről és a Gazdaságetikai Központból is, és a Corvinus egyetemen belül munkáját a Környezet Gazdaságtan és Technológia Tanszéken folytatta. Kindler József és Kerekes Sándor professzor közösen alakították ki a modern vállalati környezetmenedzsmet diszciplínát és tárgyat az egyetemen.