1956 – 70 év: Csatlakozás a tudásközösséghez!

 

1956 – 70 év

Mit kezdesz a szabadsággal?

1956 nem lezárt történelem. 1956 kérdés a jelenhez. Ez az oldal azokhoz szól, akik nemcsak emlékeznek, hanem vállalják a gondolkodást, a felelősséget és a nevüket. A Magyar Iskolateremtők kezdeményezés pedagógusokat, mérnököket, kutatókat, alkotókat és gondolkodó embereket kapcsol össze, akik szakmai életútjukkal és személyes döntésükkel jelzik: a szabadság nem adottság, hanem feladat.

Ez – tanúságtétel

Ha szeretnél szerepelni a blogban és a kezdeményezés közösségében, kérjük, küldd el:

• neved és fotód
• rövid szakmai CV-det (max. 1 oldal)
• egy mondatot arról, mit jelent számodra a szabadság

📩 gyulaerdosi@gmail.com

Ebbe a csapatba kerülsz: bmetudaskozosseg.blogspot.com

A beküldéssel hozzájárulsz ahhoz, hogy neved és rövid bemutatkozásod a blogban és a kapcsolódó felületeken megjelenjen.

Nahlik Gábor

 

Nahlik Gábor (1948-) okl. gépészmérnök, okl. gazdasági mérnök, az MTA kandidátusa

Nahlik Gábor az Open University magyarországi létrehozója

Meghatározó élményem nyolc éves koromban az 1956-os forradalom és szabadságharc. A leírhatatlan borzalmak láttán pacifista lettem. Pedig bátyámmal fegyvereket gyűjtöttünk, amelyeket Nagymama a Dunába dobott. Jól tette. Passzív ellenállást tanúsítottunk. Tíz év hivatalos orosz nyelv tanulás után sem tudtam a cirill betűket rendesen, szovjet filmet sosem néztünk meg. Általános iskolában remek tanáraim voltak, szüleimhez hasonló gondolkodásúak. Sokat köszönhetek nekik. Apuval és Gyuri bátyámmal csaknem minden nap tettünk egy sétát a Várban, a Városmajorban. Beszélgetve készített fel minket az életre. Anyu vasárnaponként kirándulásra vitt minket, bejártuk a Pilis minden szépségét. Televíziónk szerencsére nem volt, rengeteget olvastunk. Önállóságra neveltek minket. Zsebpénzünk volt, amiből két év alatt tudtunk venni egy használt biciklit. Szétszedtük az erkélyen, alaposan bezsíroztunk minden forgó-mozgó alkatrészt, azután évekig szolgált minket. Összefoglalva anyagilag szegény, lelkileg gazdag, egy szóval boldog gyermekkorunk volt.

Az első önálló életvezetési döntésem a sport volt. Testnevelő tanárom észrevette, hogy jól tudok úszni. 12 évesen a Vasas úszó szakosztályában találtam magam. Az edzések a Sportuszodában voltak. Áldott emlékű Ulrich János volt az edzőm öt évig. A stílust fontosabbnak tartotta az erőnél. Megtanított jógázni, a gyakorlatokat ma is minden nap megcsinálom. Szorgalmas pontszerzője voltam a csapatunknak. Korosztályok bajnoksági döntőibe mindig bekerültem, néha egy érmet is elcsíptem. 16 éves koromban bejutottam a felnőtt bajnokság döntőjébe. Ezután már sorozatos gyulladások, sérülések gátoltak, be kell látnom, hogy elértem teljesítőképességem határát. 

Középiskolába az Autóközlekedési Technikumba jártam. Itt is remek tanáraim voltak. Igazi osztályközösség alakult ki. Manapság is évente egyszer összejövünk, örülünk a találkozásnak. A sport, a versenyek miatt sokat hiányoztam, de ezért sosem ért hátrány. Érdekes tantárgyak voltak, szívesen tanulta mindenki. Sokan készültünk továbbtanulásra, mérnökök akartunk lenni. Fizika tanárunk reggel hétkor tartott előkészítőt. Aki bejárt rá, mind felvették az egyetemre. A technikus oklevél mellé hivatásos gépjárművezetői jogosítványt is kellett szerezni a tanterv szerint. A technikumot sajnos megszüntették. Túlságosan életrevaló embereket nevelt. A tanárok zöme, a humán tantárgyakat tanítók is, a felsőoktatásban lett vezető oktató.

Az egyetemen mindig csoportban tanultunk. Hamar rájöttünk, hogy egyedül nem megy. Felosztottuk a tananyagot, mindenkinek tökéletesen tudni kellett a saját részét, aztán megtanítottuk egymásnak. Addig voltunk együtt, amíg mindenki felkészült lett. A tankörben kicsi volt a lemorzsolódás. Az autógépész hallgatók között csak fiúk voltak. Az évfolyam lányait csak második évben vettük észre. Meglepően csinosak voltak és eszesek. Először jegyzeteket adtunk kölcsön egymásnak, aztán egy mindent elsöprő szerelem eldöntötte a párválasztásunkat feleségemmel kölcsönösen. Lábodi Mária vegyipari gépészmérnök a feleségem, gyermekeim édesanyja. Remek tanulópár is lettünk, a második év végi matematika és mechanika szigorlatra már együtt készültünk fel, a siker sem maradt el. Életem minden eredményét annak köszönhetem, hogy a feleségem együtt gondolkodott, cselekedett velem. Egy test, egy lélek vagyunk, ahogy azt Jézus urunk tanította nekünk.

Tudományos munkára Dr Ludvig Győző docens úr választott ki azután, hogy a Műszaki Mechanikai Tanszéken minden vizsgát letettünk. Felhívott otthon telefonon, meghívott egy beszélgetésre. Bemutatta az elektronikus analóg számítógépet, amely alkalmas volt nem lineáris több szabadságfokú lengő rendszerek modellezésére. Gépjárművek lengéstani modellezésére kiválóan alkalmas gépek voltak. Harmadéves koromtól Dr Ludvig Győző docens úr tudományos diákkörében dolgoztam. A diplomatervem konzulense is ő volt. Népköztársasági ösztöndíjas lettem, tanítványaink voltak. 1970-ben az első házassági évfordulónkra megleptük magunkat egy új motorkerékpárral. Kedvenc úticélunk a Velencei tó lett. 

Negyedéves korunkban találkoztunk az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszékkel. Itt a gyakorlatokon kötelező volt a csoportmunka. Vállalati éves tervet készítettünk, amelyhez az információkat a gyakorlatvezető adta, ha szakszerűen kérdeztünk. Ki kellett osztani a csoporton belül a szerepeket. Vállalati felső szintű vezetők lehettünk. Többször zsákutcába vittük a céget, amíg rájöttünk, hogy a költség- és nyereségfedezeti számítás terminológiáját és módszereit kell szakszerűen alkalmaznunk. Mikor a sokadik nekifutásra megoldottuk a feladatokat, értettük, sőt már tudtuk is a tananyagot. Ez az oktatási módszer nekünk új volt. Ötödéves koromban demonstrátort keresett a Tanszék. Erdősi Gyula tanársegéd úr beszélgetett velem, mielőtt bemutatott Dr Ladó László professzor úrnak. Hamar kialakult a szimpátia. Kaptam egy keretet, amit az Ápiszban költhettem el, olyan eszközökre, amelyekkel tansegédleteket, tankönyv ábrákat, diákat lehetett rajzolni. Erdősi Gyula sok jó ötlete is megvalósult. Nagy részét más egyetemeken is használták, még húsz évvel később is. Sok helyen érezhettem otthon magam. Közben elkészítettem a diplomatervet, amelyet a Közlekedéstudományi Egyesület pályadíjjal jutalmazott. 

1971 nyarán el kellett döntenem, hogy a Járműfejlesztési Intézetben dolgozom, mint a jármű lengések kutatója, vagy a Traktorgyárban szerzek ipari gyakorlatot úgy, hogy lehetek a Tanszéken óraadó gyakorlatvezető azzal, hogy amint lesz lehetőség, főállású tanársegéd leszek. Jártuk motorral az országot nyáron és töprengtünk. Az új szakma, a szervező mérnök megtanulását vállaltam. Ha gépgyárról volt szó életemben, mindig a sok telephelyes, sok vertikummal rendelkező, nagy múltú Traktorgyár került a lelki szemeim elé. Híres volt akkor is, azonban világhírű még ma is az egri gyáregysége, amely sebességváltókat gyárt, többek között a forma egyes versenyautókba. Ladó professzor úr tartotta a szavát. 

1972 tavaszán már gyakorlatokat vezettem, ámde elvittek katonának félév közben. Amikor a leszerelést ünnepeltem, megtudtam, hogy felvettek a Traktorgyár javaslatára a gazdasági mérnöki posztgraduális szakra. Itt egy új világ nyílt ki előttem. Az előadásokat a szervezés, vezetés, vállalati gazdaságtan, jog, munkalélektan, ipargazdaságtan, beruházás, információrendszerek, matematikai statisztika, döntéselmélet, vállalati tervezés témákban országos hírű tanárok tartották. A tanterv gyakorlatilag a nyugaton már bevált MBA és industrial engineering képzésekkel volt egyenlő. A munka mellett esti tagozaton, hetente háromszor újra egyetemisták is voltunk. A tanáraink olyan egyéniségek voltak, hogy sokal érdekesebb elfoglaltságot jelentett az óráikon való részvtel, mint a TV  vagy színház. Töviről hegyire ismerték a magyar ipart, kendőzetlenül elemeztek, kritizáltak, egymást érték a gondolkodásunkat fejlesztő és az ismereteket játszva átadó esettanulmányok. Az új gazdasági mechanizmus lehetőségeinek kiaknázására alaposan felkészítettek. 

1973 áprilisában patrónusomat és akkor már barátomat, Erdősi Gyulát (továbbiakban Gyuszi) behívták katonának, ami okot adott arra, hogy egy új főállású tanársegéd munkába állhasson. Ladó professzor úr állta a szavát, 1973 április elsején, nem tréfaként, egyetemi tanársegéd lettem az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéken. Gyuszi alaposan elmagyarázta a feladataimat, majd felvette az angyalbőrt négy hónapra. Lelkesen megkezdtem a munkát, április 9-én pedig megszületett Nárcisz lányom. Apai boldogság, új munkahely, esti tagozaton egyetem. Feleségem teljes szolidaritása mellett meg kellett tanulnom autodidakta módon az időmenedzsment fortélyait. Megtudtam azt is, hogy bár a legfiatalabb vagyok, a kollegalitás összes előnyét élvezhetem. Ma is hálás vagyok minden kollégámnak. Csaknem húsz éven át mindig igyekeztem a tőlük tanult normát betartani. A Tanszéken ez íratlan szabály volt. Erős, megbízható, segítőkész, megértő, kutató, szorgalmas, tehetségeket felkutató oktatók igazi közösége voltunk. A munkaidő kötetlen volt, ami azt jelentette, hogy a feladat szerint lehetett naponta nyolc óránál többet dolgozni korlátlanul. A munka olyan érdekes volt, hogy szerettünk bejárni a Tanszékre. A vezető oktatók pedig úgy szervezték meg a munkát, hogy senki sem betegedett meg. 

Maczó Kálmán adjunktus úr olyan dokumentációt adott a kezembe Ipari üzemgazdaságtan és Szervezési és vvezetési ismeretek tantárgyakból, amely percre pontosan tartalmazta a gyakorlatok vezetésének rendjét. Később minden új tantárgynál ez lett a norma.  Gőzerővel folyt a termelési rendszer szak beindításának előkészítése a nappali tagozaton. A nyugati egyetemeken erre industrial engineering karokat létesítettek. Itthon egy népes tárcaközi bizottság munkálkodott a képzés beindítása érdekében. Elnöke Ladó professzor úr volt, a lóti-futi mindenese pedig Gyuszi katonáskodása miatt én lettem. Ladó professzor úr mestere volt annak, hogyan lehet embereket jó kedvvel, eredményesen dolgoztatni úgy, hogy a tudásuk összeadódjon. Igazi, jó modorú, jó humorú, nagy munkabírású, barátságos, határozott, nagy tudású szaktekintély volt. Nem kellett a fiataloknak példaképet keresniük, hiszen vele dolgozhattunk. Az első kérdése sosem a munkára irányult. A hogylétünk felől érdeklődött. Sőt, a családról, az újszülöttről érdeklődött, nem felszínesen, mert emlékezett arra, mit mondtunk tegnap. Apai barátunk volt. Sopánkodást nem tűrt, de ha helyzet volt, konkréten segített. Az általa vezetett csoport minden tagja példaképének tekintette, olyanok voltunk, mint egy igazi család. Amikor beléptem a Tanszékre a következőkkel volt a szó szoros értelmében szerencsém együtt dolgozni: Ladó László, Maczó Kálmán, Deli László, Szánthó Sándorné, Kéri Katalin, Kocsis József, Szabó Gyula és barátom Erdősi Gyula. Ők voltak munkahelyi családom tagjai. Otthoni családom pedig terebélyesedett, mire befejeztem gazdasági mérnöki tanulmányaimat megszületett fiam: Gábor. 

A termelési rendszer szakos gépészmérnök képzést pedig éppen ötven éve, 1974 tavaszán indítottuk el. Az óraterhelés rohamosan nőtt, ami az oktatói létszám növelését indokolta. Meglátogattam Ludvig Győzőt, aki egyetemi doktori témavezetőm is volt. Gyuszi barátom tanácsára, Ludvig Győzővel egyeztetve, a gazdasági mérnöki diplomatervem címe: Gépjármű lengéstani modellezése és információrendszere volt. A matematikai statisztikát Kindler József nagyon jól megtanította nekünk, ezért a lengéstani modell sztochasztikus dinamikai rendszer lett. Ez akkor egy újszerű és korszerű közelítés volt. Kiderült, hogy többen vagyunk a pályán, vasútgépészek is. Köztük régi ismerősöm a Traktorgyárból: Farkas András (továbbiakban Bandus). Egy évvel fiatalabb, aki szintén szorgalmasan végezte gazdasági mérnöki tanulmányait. Mind a ketten úgy akartuk megírni a gazdasági mérnöki diplomatervünket, hogy doktori disszertációnak is beváljon. Ludvig Győző ezt szívesen támogatta. Bandust bemutattam Gyuszinak, majd egyetértettünk, hogy javasoljuk a csapatba hívását Ladó professzor úrnak. A Tanszékünk jó hírének igen kedvezett, hogy a doktori cselekményeket a Gépészmérnöki Karon a

Műszaki Mechanikai Tanszéken folytatjuk, korszerű matematikai és informatikai tartalommal. A Karon több kísérleti jellegű képzés is indult, amelyeken a matematika és a rendszerelmélet domináns volt, ezért a Tanszék tárgyainak előadója lettem ezeken a nappali szakokon 1976-tól. Műszaki egyetemi doktor lettem 1977-ben, egyetemi adjunktus 1978-ban.

Nem győztük a munkát. Az ipari megrendelések és a Mérnöki Továbbképző Intézet rövid tanfolyamai komoly munka csúcsokat jelentettek. Az időmenedzsment mindig fontos volt. Meg kellett tanulni azt is, hogy bármennyire is érdekes egy feladat, idő hiányában ki kell maradni a megoldásából. 

Puhult a diktatúra, beindult a tudományos turizmus. A publikálás idegen nyelven is követelmény volt, ezért sokan akartak ellátogatni hozzánk, illetve barátságosan hívogattak. Nem volt elég, hogy írni, olvasni tudtuk a szaknyelvet, beszélni is kellett. Az egyetem szervezett nyelvtanfolyamokat, amelyeket szorgalmasan látogattam. Megtanultam oroszul és angolul, mert szükség volt rá. Kialakult a Tanszék gépész csoportja. Farkas Bandus mellett Kasza Jenő, Romhányi Gábor, Martinez Ferenc, Ambrus Károly, Bálint Sándor és Göndöcs Károly léptek be. Göndöcs docens úr az emberközpontú szervezési irányzat kutatását, tanítását erősítette. Segítségével kialakult az új kutatási területem: a szociotechnikai gyártási rendszerek szervezése. Munkakör szélesítés, munkakör gazdagítás és autonom munkacsoportok szervezése érdekelt. Ladó professzor úr helyeselte ezt az irányt, sok segítséget nyújtott. 1981-ben munkahelyi vitára bocsátotta a kandidátusi értekezésemet, a Tanszék egyhangúan támogatott. Rengeteg tanácsot kaptam, amelyeket megfogadtam.

1983 márciusában értekezésemet sikerrel megvédtem. Még abban az évben megjelent Szociotechnikai gyártási rendszerek szervezése című könyvem a KJK-nál a szervezettség és hatékonyság sorozatban. Sorozatszerkesztő Ladó professzor úr volt.

1981-ben megterveztük a gazdasági mérnöki szak reformját. Ágazatokat alakítottunk ki. Sok új tantárgyat vezettünk be. Göndöcs docens úrral a munkatudományi ágazatot indítottuk el. Ennek mai utódja az emberi erőforrás szak. Ez volt a kedvenc oktatási területem. Az itt végzettek közül sokan, különösen a rendszerváltoztatás után, nagyvállalatok személyzeti vezetői lettek.  A Tanszéken alapítottunk egy Munkatudományi laboratóriumot. Kialakítottuk a Video Multiplex System (VMS) eljárást. Ennek lényege az volt, hogy a nagy értékű termelő eszközöket szenzorokkal figyeltük, amelyek ha a normál munkamenettől eltérő jeleket érzékeltek, akkor elindítottak kamerákat, amelyek felvették a probléma elhárításának munkamenetét. A vállalatnak alapesetben érdeke fűződött ahhoz, hogy ez minél gyorsabban és biztonságosan történjen. A mérés és a video elemzésével elindítottuk azt a csoportmunkát, amellyel a különféle problémák megoldását végezték. Az eredményt is videóra vettük. A kiinduló állapot és a fejlesztés eredménye láthatóvá vált, a különbség mérhetővé. A gépeket kezelő munkások betanítására pedig a video szintén felhasználható volt. VMS rendszer találmány is lett. Öten alakítottuk ki a VMS-t: Poldauf László laboráns, Maczó Kálmán, Kasza Jenő, Romhányi Gábor és jómagam. A video és az S8 technikát a MID alkalmazásakor is használtuk. A   szervezésmódszertan gyakorlatokon az üzemet mozgóképen a tanteremben is láthatták a hallgatók, feladatok megoldásakor a valóság megismeréséhez segítettek. Még meg sem száradt a tinta a kandidátusi oklevelemen, amikor felbukkant a Tanszéken Silvio Calves Hernandez, a Havannai Egyetem rektorhelyettese, aki industrial engineering szakos gépészmérnök volt, a Torontói Egyetemen végzett. Aspiráns vezetőt keresett. Az aspirantúrát angol nyelven végezte. Biztosra vettem, hogy ezt a szép feladatot az általam mélyen tisztelt Kindler József kapja. Ezért arra a megbeszélésre, amelyet Ladó professzor hívott össze ennek megalapozására el se mentem, még csak ki sem mentettem magam. Kindler József docens úr viszont alapos indokkal kimentette magát. Ezután már csak a felkészülést választhattam a feladatra. Silvio kiválóan teljesített, igazi barátság alakul ki köztünk. 1985-ben nemzetközi konferencián voltam Kubában. 1987-ben a Tanszék a Periodica Politechnika folyóiratban egy industrial engineering különszámmal szerepelt. Ebben az évben harmadik pályázás után egyetemi docens lettem. Az egyetem legfiatalabb párton kívüli docense voltam. Silvio 1986-ban védte meg értekezését. 1989-ben meghívott Havannába, hogy harminc kollégájával tartsak egy két hetes tanfolyamot. Lelkes fiatalokat ismertem meg. Elvileg megállapodtunk abban, hogy egy évre a Havannai Egyetem vendégprofesszora leszek. A család már tanult spanyolul. Azonban a rendszerváltás miatt ez a terv nem valósult meg. A kutató munkában gyakran alkalmaztam csoportos szellemi alkotó technikákat. Brainstorming, 635 módszer, Philips 66, NCM, MID, SCM, Innográf, funkcióelemzés voltak leggyakrabban használatban.  Nagyon sokat köszönhetek Kindler József professzor úrnak. Publikációiból megértettem a Nominális Csoport Módszert (NCM) és a klaszter analízist. Az NCM tanulmánya a szervezés szakirodalom egyik csúcsteljesítménye. Számos hivatkozott forrás munkát is megismertem. A nappali és a gazdasági mérnök hallgatókkal kipróbáltuk a különféle csoportmunka módszereket. Ipari megbízási munkákban már élesben alkalmaztuk. Ezek a szellemi alkotó technikák látszólag könnyedek, azonban tökéletes technológiai fegyelmet igényel az alkalmazásuk. Sok esettanulmány alapján 1984-ben vállalkoztunk hárman, Erdősi Gyula, Bálint Sándor és jómagam a Csoportos szellemi alkotó technikák című könyv megírására. Kétezer példányban adták ki, két hét alatt mind elkelt. Ezután minden évben kiadtuk jegyzet formájában a Tankönyvkiadónál, Szervezési résztechnikák címmel. Ezek a könyvek és jegyzetek még a kétezres években is több egyetemen  a szervező mérnökök és közgazdászok képzésében kötelező irodalomként a tananyag részei voltak.

1986-ban a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság nemzetközi kapcsolati bizottságának a titkára lettem, Trethon Ferenc elnök úr javaslatára. A bizottság elnöke nagy tapasztalatú Dormán András volt, aki a TAURUS nagyvállalat kereskedelmi igazgatója volt évtizedekig. Ebben az évben vált biztossá, hogy a Szovjetunió nagy átalakulásra szánja rá magát, mert a hidegháborúban vesztésre állt. Megindult nálunk a spontán privatizáció. Az SZVT helyzetértékelés szerint a nagyvállalatok átalakulása volt várható, az életképes utód vállalatok élére pedig képzett menedzserekre lesz szükség, a tervgazdaság helyett a piacgazdaság kialakulására kell számítani. A társaságnak húszezer tagja volt, akik igényelték a korszerű, piacképes vezetési ismereteket.  A nemzetközi kapcsolatok bizottsága kapta a feladatot arra, hogy keressen olyan vezetőképzési módszert és intézményt, amely gyorsan, akár több ezer menedzser kiképzésére is alkalmas. Körülnéztünk a világban. Először a hazánkhoz hasonló méretű országokban. A finn rendszer szimpatikus volt, de a kapacitása kicsi és a költségek magasak voltak. Viszont minden nyugat-európai országban megtaláltuk a brit Open University Management School működését. 

1989 tavaszán a British Know-How Fund segítségével meghívtuk az OU Management School vezetőit. Előzetesen publikáltak az Ipargazdaság című egyesületi folyóiratban. Bemutatták a távoktatás módszere hogyan használható a felnőttképzésben, különösen a menedzser képzésben. Sok üzenetváltás, levelezés után Dormán Andrással ellátogattunk Angliába, Milton Keynes-be az OU központjába. Itt szándéknyilatkozatot kaptunk,

hogy az OU az SZVT-vel együttműködve önálló vállalkozás keretében Magyarországon is beindítja a menedzserképzést távoktatással. Az OUMS dékánja, A W J Thomson kijelölte kapcsolat tartónak az alapító dékánt, Brian Lund-ot. 1989 decemberében már javában folyt a magyar tutorok képzése, amikor megalapítottuk az Euro-contact Nyitott Vállalkozóképző

és Üzleti tanácsadó kft-t, amelynek ügyvezető igazgatójává választottak. Az első üzleti tervet a munkatudományi szakos gazdasági mérnök hallgatók készítették, Mészáros László és Cséfán Lajos még az 1989 év tavaszi félévében. Az első magyar nyelvű OU jegyzetet egy TDK csoport készítette nyáron, amiért országos elismerésben részesültek. A magyar nyelvű képzés beindításának lelke négy tudományos ösztöndíjas volt: Környei Imre, Dőri Tibor, Bernhardt Tibor és Belvárdi Gábor. Tehetségük, megbízhatóságuk feltűnt az angol kollégáknak is, akik elnevezték őket a Négy Muskétásnak. Később csatlakozott hozzájuk a külföldi tanulmányútról előkerülő Kiscsordás Attila. Valamennyien elismerésre méltó pályát futnak be, mint menedzserek, tanácsadók. Az iskola titkára Orlovits Anna  volt, aki az első néhány száz diákunk összes adatát fejből tudta, telefonszámmal együtt. Eltűnt, lemorzsolódó nem lehetett, mert Anna telefonon jó útra terelt mindenkit. Az iskola elindulásáról megjelent első újsághír nyomán megtalált minket a Magyar Televíziótól az Iskolatelevízió. Kelemen Endre főszerkesztő szárnyai vette az iskolát. Csávás Sándor az MTI-től két hetenként megjelent, minden rezdülésről hírt adott. Az 1990 őszi tutorképzőn már sok felsőoktatási intézmény vezető oktatóval képviseltette magát. Másfél év múlva a konkurencia komoly támadást indított az OU vezetőinél, akik kinevették őket. Jó jelnek tekintették. Elindítottuk magyarul az MBA képzést. Mikor angol barátaink megtudták, hogy vannak határon túli magyarok, számukra is lehetővé tettük a beiratkozást. A tananyag video részeit 1990 őszén már szinkronizálva sugározta az Iskolatelevízió. Minden parlamenti pártból jöttek fiatal képviselők, akik beiratkoztak. Legnagyobb megrendelőnk a Richter Gedeon Gyógyszergyár volt, 45 hallgatót írattak be. Ezekben az években reggel ötkor kilökött az ágy, este kilenckor félholtan belezuhantam. Nem csoda, mert az első magyar nyelvű multimédia rendszerű tancsomag szerkesztője is voltam. A szaklektor nem más volt, mint a már nyugdíjas Ladó László professzor. Kelemen Endre tanácsára BBC koprodukcióban az iskoláról készítettünk két nyelven Eurokontaktusok címmel egy kifejezetten oktatófilm fesztiválra szánt 54 perces filmet. 1991 őszén Berlinben az európai oktatófilmek feltiválján első díjat nyertünk (PRIX CEDEFOP). Zákányi Balázs volt a rendező, Hegyi István a producer, jómagam a szerkesztő-riporter. Szép munka volt. Az OU és az Eurocontact Menedzser Iskola együttműködését a britek javaslatára államközi egyezményben betonozták be. Az ünnepélyes aláírók Biszterszky Elemér oktatási államtitkár és John Birch nagykövet voltak. Természetesen jelen voltam, nekem gratuláltak. Az MTV is jelen volt, mert hírértéke volt az eseménynek.  Azonban Kelemen Endre elmondta, hogy a Magyar Televízio új SZMSZ-t készít, amelyben nem szerepel az Iskolatelevízió. Konzultáltam néhány országgyűlési képviselő tanítvánnyal. Hamarosan Kulin Ferenc is tudott a gondról, majd a kormányfő titkára Marinovich Endre államtitkár Antall József nevében felkért, legyek a Magyar Televízió alelnöke, egyúttal pedig a kinevezett elnök távozása után az egyszemélyi felelős vezetője. Gondolkodási időt kértem. Telefonon beszéltem összekötőnkkel Brian Lund-val.  Három nap múlva meglátogatott  Ian Farmer a human resource cors team directora. Szabályos interjút, analízist készített, ahogy egy fejvadásznak illik. Egy napig csak velem foglalkozott. Másnap megmutatta az eredményt. Mindenkinek, az OU-nak, az Eurocontactnak, az oktatási

minisztériumnak, és elsősorban nekem az az érdekem, hogy a miniszterelnök felkérését fogadjam el. Az utódomat a négy muskétás közül pedig jelöljem ki. 1992 március másodikán Göncz Árpád köztársasági elnök kinevezett a Magyar Televízió alelnökének.  Az utódom az Eurocontact élén Dőri Tibor lett. Szakszerűen, becsülettel, eredményesen dolgozott évtizedeken át

Henczi Lajos

 

Henczi Lajos (1948-) 

okl. gépészmérnök (BME, 1972), okl. gazdasági mérnök (BME, 1978), egyetemi doktori (BME, 1980), okl. mérnöktanár (BME, 2004), PhD (ELTE, 2008)

 

Felnövekedés és edukáció

A neveléstudományban axiómaként kezelik, hogy a szociális életképesség megalapozásához, a szociális öngondoskodás biztosításához két személyiségbeli sajátosság együttes kifejlesztésére van szükség egy felnövekvő fiatalban: az egyik kulcskompetencia-együtteshez a munkavégzéssel kapcsolatos kompetenciák, a másikhoz az egész életen át tartó tanulási kompetenciák tartoznak. Szüleim – egyszerű parasztemberekként – elméletileg nem tudtak semmit ezekről az alaptételekről, pláne mindkettőről, csak a napi 24 órás munkával átitatott életük során kristályosodott ki bennük a hozzáértéshez, az egyéni boldoguláshoz szükséges munkavégzési kompetenciák fontossága. Elsősorban a szüleim által megteremtett értékrendben nőttem fel – másik három testvéremmel együtt, mint a legkisebb -, amelynek középpontjában az állt, hogy szakma kell a gyerek kezébe. Így is lett. A tanulás/érdeklődés irányát saját helyi/sümegi élményeim határozták meg, mert kicsinyke földparcellánk végében – a Tapolca-Ukk-Celldömölk nyomvonalon – akkortájt többnyire a legendás 424-s gőzmozdony húzta a vasúti kocsikat, nekem nemtetsző módon, azaz „fordítva”, hisz a szerkocsi elől volt, a kémények pedig hátul. (Száll a 424-es, ahogy ezt később, 1978-ban kedves ismerősöm, Cseh Tamás [Bereményi Gézával] is megénekelte.) Gyakran tettem szóvá ezt a „fordított” jelenséget környezetemben, amelyet általános iskolai tanáraim is meghallhattak, ezért aztán amikor eljött az idő – meg jó tanuló is voltam – gépipari technikum felé tereltek a gondos nevelői kezek. Kapóra jött a Zalaegerszegi Gép- és Híradásipari Technikum (mai nevén Zalaegerszegi SZC Ganz Ábrahám Technikum) 1962-es indulása, ahova félős és az anyai kezet csak nehezen elengedő vidéki legényként érkeztem meg. A „gépiparisok” közül, ahogy a városban annak idején emlegettek bennünket, egyedül én jelentkeztem egyetemre, de kétség nem fért hozzá, hogy ez csak műszaki egyetem lehetett. A technikum igazgatójának, Sereg József kezdeményezésének és támogatásának köszönhetően a BME-re jelentkeztem, ahol 1967-ben, egy év katonai szolgálat után kezdtem meg gépészmérnöki tanulmányaimat.

Egyetemi és fiatal felnőttkori évek

Hatalmas változás állt be az életemben azzal, hogy belecseppentem a Műegyetem, de különösen a Münnich kollégium sűrű és zajos életébe. Az egyetem és a kollégium lett társadalmi, kulturális és közösségi szocializációm legfőbb színtere. Az ifjúkori szerelmek mellett sok-sok igaz barátra leltem ebben az óriási közösségben, amely kapcsolatok a mai napig kitartanak. Farkas András barátommal sajnos már csak a „felhőn” keresztül tudom közös emlékeinket felidézni, amelynek kezdete a gazdasági mérnök képzésünkre esik. (Erről jelen kiadvány másik részében írok majd részletesebben.) András, a gazdasági mérnökképzés központi műhelyének számító Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék proaktív oktatójaként és Ladó László professzor úr munkatársaként nem csak a szak korszerűsítésén dolgozott, hanem maga is résztvevője volt a képzésnek. Így eset, hogy – tudásra éhes és megközelítően közös értékrenddel (benne egy kis/nagy zsiványsággal) rendelkező hallgatóként – hamar egymásra találtunk, és jóbarátság kerekedett közöttünk. Megemlítve Ladó tanár urat, mostani írásom közben is megjelenik előttem a professzor úr szikár, katonás alakja, aki előadásain oly sokszor patika pontossággal kimért szakszerűséggel rajzolta fel számunkra az ÁKN-struktúrát bemutató diagramot, s taglalta az Iparvállalati tervezés praktikáit. Az emlékeim mélyebb rétegeit letapogatva Ladó professzor úr mellett a műszaki élet számos nagy alakja is feltűnik a műegyetemi személyes dokumentumfilmben: Bajcsay Pál [Számítógépek programozása], Béda Gyula[Mechanika], Farkas Miklós [Matematika], Gillemot László[Anyagszerkezettan], Heller László [Műszaki hőtan], Kónya Albert [Elméleti fizika], Petrik Olivér [Finommechanika], Strommer Gyula [Ábrázoló geometria], Vörös Imre[Gépelem]).

Rendkívüli jó érzéssel tölt el mindig, mikor leírom, hogy elsősorban a fenti kiválóságoknak köszönhetően a mai napig örömömet lelem a tanulásban, s ezen az érzelmi útvonalon haladva szereztem meg 1972-ben a BME Gépészmérnöki Karán az okl. gépészmérnöki, majd 1978-ban az okl. gazdasági mérnöki képesítéseket.

További edukációmnak is legfőképp a Műegyetem volt a bölcsője, mert mérnöki kvalifikációimat is ezen az egyetemen egészítettem közoktatási vezető (2003.), valamint okl. mérnöktanár (2004.) diplomákkal. De a „DR. TECH” címet is (1980.) a BME-től kaptam a Műszertechnika szaktudomány területén.

A magasabb szintű tudományos ismeretek megszerzését is a Műegyetemen kezdtem volna el, de mire észbe kaptam megszűnt a Biszterszky Elemér egyetemi tanár vezette doktori iskola, így az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola vette át a képzésünket, ahol 2008-ban, Neveléstudományi kutatások doktori program keretében PhD. fokozatot szereztem. Megjegyzem, hogy hálás lehetek a sorsnak, hogy ezt a lehetőséget dobta fel számomra, mert nemcsak sok új barátra, kollégára tettem szert tanulmányaim során az ELTE-n, hanem volt szerencsém megismerni egy másiktudományos világot, annak gondolkodási és viselkedési mintáit, melyeket persze nem volt könnyű a meglévő mérnöki – kognitív - reprezentációimhoz illeszteni. (Arra most nem térek ki, hogy a tucatnyi „kockás” és reáltudományokkal felvértezett mérnök megjelenése az ELTE neveléstudományi doktori iskolájában eleinte milyen – szemekben is látható – riadalmat váltott ki a hallgatói és tanári körökben!)

Felnőttkor, az értékteremtés és tudásátadás időszaka

A gépészmérnöki diploma megszerzését követően a hagyományos – Magyar Optikai Művekben megkezdett – mérnöki tevékenységemet hamarosan felváltotta a projektmenedzseri, oktatatói, tanári, oktatásszervezői, és szakmai közösségi/közéleti tevékenység. Mindig munkált bennem az a tettekre sarkalló érzés, hogy nagyon sokat kaptam áldozatkész szüleimtől, tanáraimtól, a lokális iskolai és egyetemi közösségektől, amiért viszontszolgáltatás jár. „Jó tett helyébe jót várj” közmondás üzenete magas szintű motivációt generált bennem. Így találtam rá a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségére, ahol egy évtizedet töltöttem, s foglalkozhattam a műszaki értelmiség szakmai és egzisztenciális kérdésköreivel. Itt már belekóstoltam az oktatás és képzés releváns dolgaiba, ezért rövidesen a szakképzés, de mindenekelőtt a felnőttképzés jelentette számomra az egzisztenciális és alkotói terepet. Számos nagy presztízzsel rendelkező felnőttképzőnél töltöttem be vezetői szerepet, többek között a TESCO-nál [oktatási osztályvezető (1990-1994)]; a Sztáv zRt.-nél [oktatási igazgató, minőségügyi vezető, vezérigazgató-helyettes (1994-2003)]; valamint a Saldo Zrt.-nél [oktatási igazgató (2005-2009)]. Elköteleződésem a felnőttképzés mellett a mai napig nem ért véget, mert még jelenleg is felnőttképzési szakmai vezetői feladatokat látok el a Festo Kft.-nél. Mindeközben felnőttképzési szakértői (FSZ/2020/000153) tevékenységet is végzek – többek között - a Nemzeti Akkreditáló Hatóság, a Pest Vármegyei Kormányhivatal felkérésére. Több évtizeden át láttam el OKJ szerinti vizsgaelnöki (vizsgabizottsági tagi) feladatokat. Három éve folytatok vizsgabiztosi tevékenységet a Közlekedési Alkalmassági és Vizsgaközpont megbízásából. Nagyszámú hazai (pl. MATÁV Rt. outplacement, Comenius) és nemzetközi (pl. Leonardo, Tempus, Phare) projektekben vettem részt.

A felnőttképzés üzleti szféráját rövid időre felváltottam a számomra nem idegen közszférával, mikoris – Benedek András h. államtitkári felkérésére – elvállaltam a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Felnőttképzési Főosztályának vezetését (2003-2005). Ebben az időszakban került sor a 2001-ben megalkotott felnőttképzési törvény első módosítására, illetve a törvényhez kapcsolódó akkreditációs kormány és miniszteri rendeletek megalkotására [22/2004. (II. 16.) Korm. rendelet a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának szabályairól, illetve a 24/2004. (VI. 22.) FMM rendelet az akkreditációs eljárás és követelményrendszer részletes szabályairól].

Szakmai aktivitásom során két prioritást tartottam szem előtt: (1) az aktuális szakmai tevékenység sikeres végzéséhez birtokolni kell a legkorszerűbb tudást, illetve (2) a megszerzett gyakorlati tapasztalatokat - oktatás/képzés keretében - át kell adni az ifjú nemzedéknek. Ennek jegyében vettem részt 1991-ben – a máig is működő - Magyar Üzletemberképző Akadémia és Szakközépiskola létrehozásában, s láttam el közel egy évtizeden át az intézmény igazgatói feladatait. Több középfokú és felsőoktatási intézményben is folytattam tudásátadásra irányuló oktatói feladatokat, közöttük megtalálható a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (felsőoktatási szakképzés, Schola Európa); a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Műszaki Pedagógia Tanszék); a BGF (PSZFK Management Tanszék [főiskolai docens], ill. Felnőttképzési Intézet [programigazgató]); Zsigmond Király Főiskola (Gazdaság- és Vezetéstudományi Intézet). 

A szigorúan vett üzleti és szakmai tevékenységem mellett mindig nyitott voltam a civil ügyek és az önkéntes közösségi szolgálatok felé, melyet jól reprezentálnak a különböző szervezetekben betöltött felelős vállalásaim, ezek között kiemelten a következők: Magyar Üzletemberképző Iskolamodell Alapítvány titkára (1991-2003); Magyar Reformátusok Világszövetségének PR menedzsere (1991-1997); Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet Alapítvány Felügyelő Bizottság elnöke (2000-2003); Felnőttoktatók Társasága Közhasznú Egyesület elnöke (2004-2019).

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézmény keretei között részt vettem az OKJ szerinti szakképzési rendszer fejlesztésében, számos szakmai és vizsgakövetelmény (SZVK), szakmai programkövetelmény (SzPK), programkövetelmény (PK), valamint képzési és kimeneti követelmény (KKK) megalkotásában, legutóbb pedig – a Digitális jólét program keretében - a szakmajegyzékben szereplő három szakmához kapcsolódó digitáliskompetencia meghatározásában.

Pályafutásom gerincének a publikációimat, könyveimet és tanulmányaimat tekintem, melynek első kiadásai a 80-s évek végén láttak napvilágot. Mellőzöm ezek felsorolását, csak a szívemhez legközelebb állókat kívánom megemlíteni: BME Informatika III. (dr. Erdősi Gyula, Nemeslaki András, Zámori Zoltán és dr. Henczi Lajos), 1989.; Isten és ember titka, portré Hegedűs Lorántról, a Dunamelléki református egyházkerület püspökéről, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnökéről, Brainman, 1991.; Három haza szolgálatában, portré a Magyar Reformátusok Világszövetsége elnökéről, Bütösi János püspök úrról, Q-Men, 1999.; Felnőttképzési menedzsment (társszerzők: Bertalan Tamás és Rettegi Zsolt), Perfekt Kiadó, Bp., 2005.; Kompetenciamenedzsment (társszerző: Zöllei Katalin), Perfekt Kiadó, Bp., 2007.; Felnőttoktató (szerk). A felnőttek tanításának-tanulásának elmélete és gyakorlata. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009., Tudásmaraton, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2011.; Projekttervezés és projektmenedzsment, Saldo Zrt., Budapest, 2012., valamint Felnőttképzési és intézményi menedzsment. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest, 2014.

Az elsősorban oktatási célra szánt könyveim létrehozása, szerkesztése és kiadása mellett igyekeztem nem elhanyagolni a szakmai cikkek folyamatos publikálását, melyekben próbáltam reflektálni az éppen aktuális szakmapolitikai kérdésekre is. Példaként említek közülük néhányat: Létkérdésünk a műszaki fejlesztés, Tudomány, 1986. 8. sz. 63. old., 1986. 08.; A vezetés szerepe a minőségbiztosításban, Ipargazdaság, 1987. 6. sz. 1. old., 1987. 06.; Outplacement, mint szociális gyakorlóterep: Munkaügyi Szemle, 2002. május; A felnőttképzés fejlődési irányai, felnőttképzés, 2003. I. évfolyam 1. szám; A szakképzés és felnőttképzés átalakulásának főbb jellemzői – alulnézetből is. Avagy: ne bonyolítsd, ami egyszerű, s egyszerűsítsd, ami bonyolult. Új Pedagógiai Szemle 71. évfolyam 2021/05–06., továbbá A csokornyakkendős andragógus, avagy „az andragógus szakma elkötelezett híve”. Visszaemlékezés Prof. Dr. Koltai Dénesre. TUDÁSMENEDZSMENT, XXIV évfolyam, 2023/3. különszám. Mindezek mellett szerkesztője voltam – többek között - a HumánSaldo periodika felnőttképzési rovatának, valamint a Szak- és felnőttképzés-szervezés gyakorlata című, a Raabe Kiadó gondozásában megjelent „kapcsos” könyvsorozatnak. Közreműködtema Magyar Reformátusok Világszövetsége „Tebenned bíztunk” c. hírlapja szerkesztésében és kiadásában is.

Időskor

Az általam művelt oktatói és szakérői munkát nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Bár hivatalosan nyugdíjas vagyok, de még nem hagytam abba! Mindennapi tevékenységet jelent – a Festo Kft. mellett - a NEXON Kft.-nél vállalt szakértői munkám, ahol – többek között - 12 éve végzem az Országos Bérügyviteli Bajnokság menedzselését, beleértve az eredmények terjengős publikálását. De meg kell említenem a Pénzmúzeumot fenntartó MNB-EduLabnál vállal tanácsadói tevékenységemet, különös tekintettel az intézmény egyetemi kapcsolatainak kialakítására és erősítésére.

Az ELTE PPK Felnőttképzés-kutatási és Tudásmenedzsment Intézet felkérésére oktatok az egyetem alap- és mesterképzésében, többek között a következőket: Felnőttképzés jogi szabályozása; Felnőttképzési rendszerek, Felnőttképzési intézmények menedzsmentje; Felnőttképzési intézmények jogi környezete és finanszírozása; Felnőttképzés jogi és szakpolitikai kérdései, valamint Felnőttképzési szolgáltatások. 

A Kodolányi János Egyetemen a Tehetségmenedzsment tárgy oktatását osztják rám már évek óta.

De nemcsak tanítok, hanem tanulok is: a közelmúltban szereztem Növényvédelmi drónpilóta szakképesítést, egy éve pedig az Állatorvosi asszisztens szakképesítés megszerzéséhez láttam hozzá.

Felnőttképzési szakértői ajtómon is nap mint nap kopogtatnak, anélkül, hogy bármilyen reklámot kifejtenék.

Örömmel dolgozom a Felnőttképzési Szakértők Országos Egyesülete számára, ahol a szakértők körében végzek rendre kutatási munkát.

Képviselem a NEXON-t az MKIK Gazdálkodás és menedzsment Készségtanácsában.

Talán még tudnám folytatni a felsorolást, de próbálok hallgatni szerető feleségem – Dr. Hencziné Maródi Mária– lágy és féltő szavaira, aki évtizedek óta fogja a kezemet, s gyakran idézi kedvenc Ady versét:

Nem tudom, miért, meddig,
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

 

Szórád József

 

Szórád József (1952-) okl. gépészmérnök, szervezőmérnők (1977), PhD, habil

A versenykiírás megnevezése: Manager Competition

Célfeladat: magasszintű műszaki ismeretek alapján, komplex szervezési feladatok elvégzése, Magyarország-i, valamint nemzetközi versenykörnyezetben

Szakmai pálya itiner - helyszín: BME Gépészmérnöki kar, Termelési Rendszer szak

Felelős szerkesztő, útvonal tervező, célmeghatározó vezető :Dr. Prof. Ladó László

A felkészített versenyző neve: Szórád József, szül. Budapesten, 1952-ben a Bika jegyében. Mottók: „ just in time – műszaki és emocionális kreativitás - networking – lehetőség szerint mindig okosabbakkal barátkozz !

A sikeresen megkezdett budapesti általános iskolai tanulmányok folyamán, a hatodik osztály magasságában, édesapám, Dr. Szórád József eredményes üzletkötői munkájának eredményeként külföldi kiküldetési megbízást kapott néhány akkori vállalat részéről a képviseleti feladatok ellátására.

A lendületesen induló, Helsinkibe szóló kinevezés az utolsó pillanatban némi gellert kapott, a kiküldendő személy politikailag nem teljesen megbízható háttere miatt ( szerzettdiplomák a Ferences rendiektől, hiányzó párttagkönyv, stb. ). A szakmai döntéshozók józansága azonban megoldotta a helyzetet, így egy, más megbízhatósági szintet feltételező relációba, az akkori Csehszlovákia fővárosába, Prágába költözött a család. Nővéremmel együtt, édesapánk javaslatára, Ő a helyi prágai gimnáziumba, én a helyi általános iskolába kerültünk, bizonyos feltételek mellet. Az év közepétől fél évig un. kuka üzemmód = hallgatás, nyelvtanulás, majd ősztől rendes csehszlovák diák élet. Mivel csak mi ketten vállaltuk a cseh nyelv labirintusának megismerését, így Édesapánk még egy szerény fegyelmi figyelmeztetést is kapott, az akkori prágai szovjet vagy NDK-s iskolai beiratás elkerülése miatt.

Ezért a döntéséért egy életen keresztül hálát adhatok, az évek során megszerzett, anyanyelvi szintű cseh és további nyelvekelsajátításáért. Ehhez apró adalékként azért elvárta, hogy reggel 7-től egy német nyelvóra még belefér a napi programba, majd később az angol, hiszen az orosz az úgyis kötelező, így azzal külön nem is kell foglalkozni.

Az évek teltek, a hároméves kiküldetésből nyolc lett, így a prágai, Cseh Műszaki Egyetemen elvégzett 3 szemeszter után beiratkozhattam a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára.

A 4.-ik szemeszter zárása után, hogy ne legyen az élet olyan sima és egyszerű, több hasonló, külföldön tanuló, majd hazatérő „ nappali tagozatos ” társammal együtt kaptunk egy szép zöld behívót, 11 hónapos katonai szolgálatra. Újabb változás, újabb kiesés, újabb haverok az éppen megismert ragyogó másodéves barátok után.

A „ sok hűhó semmiért fellebbezési folyamat ” után végre folytathattam a nappali tanulmányaimat az újonnan induló, kicsit rejtélyes Termelési rendszer - rendszerszervező szakon.

A beharangozó, füleimnek csodálatosan hangzott, a műszaki háttér marad, gépészmérnök lehetsz ( mindig is ez volt a vágyam ), de beletanulhatsz abba a világba, amit eddig csak az a külkereskedő világban láttam.

Az akkori időben a tárgyaló delegáció mindig több személyből állt, hiszen kellet egy – két kiváló műszaki szakember, valamint a külker. jogot és szabályokat ismerő, nyelvet-, eketbeszélő külkereskedő.

Itt nyílt meg számomra egy fantasztikus lehetőség, ami egyúttal egy óriási kaput nyitott a műszaki tanulmányok az üzleti folyamatokba való elhelyezéshez.

A mindig kifogástalanul elegáns, precíz, néha nem kicsit szigorú Ladó professzor előadásai a fentiekben röviden vázolt ötvözetet próbálták a fej-formánkba önteni, lehetőség szerint nem öntőviasz, hanem inkább egy titán ötvözet formájában.

Ő és kiváló kollégái szinte észrevétlenül vezettek minket az akkor még csak jósolgatva várt gazdasági és politikai változások folyamatába.

Úgy az elméleti oktatás színvonala, mint a gyakorlati órák, az akkor már komoly szinten elvárt team munka, egy ma már csak profinak minősíthető tanár-diák viszony tették számomra lehetővé, azt amit évekkel később a gyakorlati életben „ live, azaz élőben ” láthattam úgy itthon, mint külföldön.

Szerénysége, említett eleganciája-stílusa, örökre példaként állíthatja a professzor urat, egy sikeres üzletembert, minden tanulsággal, kiváló eredményeivel.

A tanulmányaim befejezése után egy gyönyörű diploma eredménnyel a táskámban, társaimhoz hasonlóan kezdtem nap, mint nap támasztani a koponyám egy részét, egy akár robbanásszerűen sikeres start pozíció keresésével. Ennek céljaként nem csupán a röppálya meghatározása, de ennek a folyamatnak a jövőbeni lehető legeredményesebb pénzügyi tükrözése is szerepelt a stratégiai gondolatsorban.

Networking - az említett mottó - kártyák, nem véletlen a felsorolás, valójában folyamatosan húzásra kerültek. A szülői ház korábbi cseh nyelvtudás összefüggésű alapozása révén, már az egyetemi évek alatt sikerült bekerülni az ország legmagasabb szintű un. szinkron tolmács csapatába. A közben elvégzett tolmácsképzőn szerzett profi jogosítvány birtokában rendszeresen végeztem un. szabadúszóként, konszekutív ill. szinkron tolmácsolási munkákat jelentős nagyvállalti vezetők, miniszterek államfők körében.

Just in time – igaz a hír, az egyik hozza a másikat. Így sikerült, 2 korábbi egyetemi társammal egy óriási projekt megvalósítása. Egy szabadalom, egy kb. A4-es papíron, hasznosítási szerződésének tető alá hozása, azaz befogadó cég, finanszírozás, a beruházás megvalósítása, termék értékesítés. A projekt, még ma sem szerény, mivel az első „ nagyobbnakmondható ” szerződésünk, a Paks 1 atomerőmű passzív kábeltűzvédelmi munkáinak megszerzése volt ( ami napig működik ). Ezt követték a németországi, az Egyesült Arab Emírségbeli megrendelések, majd egy szomorú műszaki esemény okán – Csernobil - az összes akkori, szovjet atomerőművi megrendelések – így van, ha egy üzlet beindul !

Minden stimmelt a Ladó professzor úr által előadott gondolatokból – folyamatosan képezd magad műszakilag, a nemzetközi versenyben a nyelvtudás nem előny, hanem elengedhetetlen feltétel, az itthoni kapcsolataid elengedhetetlenül szükségesek a külföldi sikereidhez. Ápold a külföldi kapcsolataidat úgy a meglévő, mint a jövőbeni üzleteidhez. Több, mint hét, nagyon sikeres üzleti év, az eredmények alapján kiemelt szakmai és pénzügyi elismerések, majd egyújabb titokzatos fejvadászi megkeresés egy osztrák-német relációból.

Az ügyeletes Főnököm nevetve egyezett bele az interjú időpontjába, azzal, hogy ilyen sikerek után úgysem fogsz váltani.

Hiába, a szakmai kiváncsiság, a kihívás rezgése komoly lehet, pláne több. mint 7 év után az akkori gazdasági – politikai rendszerváltás határán.

Hat hónap ismerkedés után megszületett a döntés, a híres autógyártó-kereskedő cég tulajdonosai, a Porsche és Piechcsaládok, jóváhagyták az ausztriai Porsche Holding vezetésének javaslatát, így megkaptam az alapítandó Porsche Hungaria Kereskedelmi Kft. első ügyvezető igazgatói posztját.

Valójában egy újabb egyetem, a valós tőkepiac évtizedes professzionális résztvevői körében, a legszigorúbb stratégia és pénzügyi elvárások mellett.

A kiváló szakmai háttér, támogatás – coaching – biztosított, de minden nap ( szinte éjjel nappal ), a legjobb időt kell futni.

Mindez egy akkor nem létező autókereskedelmi piacon, az állami elosztás romjai felett – Autóker, Merkur.

A kihívást még megfejelték egy szerény elvárással, mely szerint a Volkswagen Csoport márkainak, VW, Audi, Seat, Skoda, valamit a család kiemelkedően csillogó emblémája a Porsche sikeres magyarországi piaci elhelyezése után, opció a további CEE régióbeli országokban.

Minden a tankönyv szerint, átgondolt versenypiaci stratégia, szakmai tudás, management kapacitások elérhetősége, pénzügyi keretrendszer – egyszerűen egy Ladó professzor előadás, kiegészítve a pénzügyi forrásokkal.

Az eredmény folyamatosan érkezett – importőri szervezet felépítése, óriási, erős márkakereskedői hálózat, műszaki oktatási háttér, autókölcsönző , finanszírozó bank alapítása, ingatlan portfólió, a CEE régió legnagyobb alkatrész ellátó központja. Büszkeséggel tölt el, hogy ott voltam az AUDI győri gyára projektelőkészítő tárgyalásain, mint a márka hazai értékesítésért felelős helytartója, biztosítva a mindig kiemelten fontos felsővezetői kapcsolatokat.

Néha felbukkan a mondás, amennyiben képes vagy újabb kihívások megvalósítására, próbáld ki magad újra. Jött az újabb lehetőség, így váltás a csúcson.

A MOL Csoport lakossági ügyvezető igazgatójaként a régió 8 országában irányítani és természetesen, ahol lehet javítani a retail, azaz fuel és non fuel kiskereskedelmi eladások számait. Újabb team, ismerkedés, a korábbiakhoz képest egészen más nemzetközi vállalati kultúra, elvárások.

A korábbi, nem kisméretű, néhány százmilliárdos árbevételhezképest, még nagyobb számok, komplex hazai és nemzetközi környezet, akvizíciók.

Step by step, sikerült, beiktatva még egy arculatváltást is, közben jelentősen javítva úgy a számokat, mint a kapcsolódó szolgáltatások image-ét is.

Közel 3 év után egy újabb további lehetőség, a MOL Csoport elnöki főtanácsadójaként szakmai befektetői akvizíció előkészítése a közel-keleten.

Just in time + Networking – Dubai központtal, építve a többször említett nemzetközi kapcsolatokra, a különböző szakmai és egyéb, pl. golfsport, foci területéről is. Családommal, fiammal, aki akkor pont a szakami gyakorlatát töltötte, kislányommal, aki megkezdte tanulmányait a helyi amerikai iskolában és a mindig biztos, fantasztikus hátteret biztosító feleségemmel, komoly lendülettel térképeztük fel a környezetet, nem csupán az Emirátusokban, de az egész régióban.

Korábban a Magyar Golfszövetség, majd Golfklub elnökként, szervezett első hazai OTP Bank Ladies European Tour pénzdíjas golfverseny tapasztalataival, sikerült megszervezni – a munka mellett – a Dubai Ladies Open-t, valamint a Brazlíia– Egyesült Arab Emírségek barátságos labdarúgó mérkőzést.

A kapcsolatok itt is, így rövid időn belül megnyitották az Ománi Szultánság kincstári illetékesének ajtaját, hogy a MOL team sikeres tárgyalási sorozatának eredményeként beléphessen a MOL Csoport részvényesi körébe az OmanPetroleum.

Három sikeres év után tértünk családommal haza, ahol azóta, azaz jelenleg is végezhetem munkámat un. projekt tanácsadóként, különböző ipari fejlesztések, autóipari beszállítói projektek, ingatlanfejlesztések területén.

Ladó professzorra, valójában, mint minden nagy alkotóra is érvényes a mondás, hogy egy találmány annyit ér amennyit abból megvalósítanak.

Bizonyítható, hogy az ő végzett hallgatói közül sokan fantasztikus projekteket, álmokat valósítottak meg, dicsőséggel hirdetve, igazolva a professzor úr gondolatait, amelyek az elért eredmények révén komoly nemzetközi elismerést válthattak ki a Budapesti Műszaki Egyetem és a már akkor korszerű oktatási programot képviselő, Termelési Rendszer szak elismeréseként.

Cs. Nagy Géza

 

Cs. Nagy Géza (1956-)

okl. gépészmérnök a termelési rendszer szakon (BME, 1981), PhD (PTE, 2011), habil (2017), Nukleáris  környezetvédelmi szakmérnök (2021)

 

Első kihívás önálló Katonai Főépítésvezetőség anyagi-technikai helyettesi beosztásának ellátása volt. A taszári repülőtér rekonstrukciós munkálataihoz kapcsolódó építőanyag-ellátás koordinálása, valamint a szükséges építő és szállítóeszközök biztosítása és fenntartása volt a feladatom.

Miután 1990- ben megnyertem az ITV Kapos-Info Kft. ügyvezető igazgatói beosztásra kiírt pályázatot, még az év decemberében leszereltem.  Az Információtechnikai Vállalat Somogy megyei szervizéből létrehozott társaság tevékenységének és szervezeti felépítésének a megváltozott piaci körülményekhez való igazításával sikerült eredményesen működő céget kialakítanom.

1998-tól a dombóvári Augusztker Kft. üzemvezetőjekéntfőként termeléstervezéssel foglalkoztam, de erre az időszakra esett a gyártmányfejlesztő csoport létszámbővítése és feladatkörének kiszélesítése is. 

1999. szeptemberétől a Kipszer –Tüva Kft. termelési igazgatójaként meghatározó szerepem volt a cég számítógéppel támogatott vállalatirányítási rendszerének kidolgozásában, melynek sarkalatos elemét képezte a termelésirányítás, illetve a karbantartás szervezés.Nyelvtudásom révén külföldi (többek közt Pristina, Szarajevo, Belgrád, Banja-Luka, Zágráb, Bécs, München, Basel, Regensburg, Köln, Katowice) városokban is sikeres üzleti tárgyalások lefolytatása vált lehetségessé.

Oktatói pályafutásomat a 2002. őszi félévben kezdtem meg jelenlegi munkahelyemen, a Pécsi Tudományegyetem,Műszaki és Informatikai Kar, Gépészmérnöki Tanszéken. A PhD fokozat 2011-ben történt megszerzését követően tanszékvezetőként dolgoztam. A következő tudományos fokozatot, vagyis a habilitált doktori címet 2017-ben kaptam meg és 2021-es nyugállományba vonulásomig docensként oktattam.

Miután lakóhelyem azonos az ország egykori és egyetlen uránbányájának telephelyével, 2019-ben még szereztem egy „Nukleáris  környezetvédelmi szakmérnök” képesítést, amelynek birtokában esetenként épületek radon mentesítésének kidolgozásában szakértek.

 

Az AI szervező MÉRNÖK ( Emlékezés az 50 éve született szervező mérnök képzésre)

  

Kedves Útitársaim,

Ebben az évben ünnepli 50. születésnapját a szervező mérnök képzés, amelyet fél évszázaddal ezelőtt Ladó professzor újító szellemében hívott életre. Emlékszem, ahogy a gépészmérnök hallgatók közül sokan lelkesen jelentkeztek erre az új irányra – én is ott voltam azon a történelmi előadáson. Nahlik Gabi akkor 26, én pedig 30 éves voltam. Tudom, hogy akik már nem lehetnek közöttünk, mosolyogva néznek le ránk.

Arttificial Intelligence Organizing Engineer

Tavaly elveszítettük Farkas Bandust, akit mindannyian nagyon szerettünk. Ő volt az, aki inspirálta azt a könyvet, amit most, az 50. évforduló alkalmából szeretnék bemutatni.

A könyv  "Az iskolateremtő Farkas András professzor" címmel nem jelenhetett meg, nem folytathatta a sorozatot, helyette az AI szervező MÉRNÖK című van, amely méltó tisztelgés a múlt előtt. A könyv nem csupán a múltat idézi fel, hanem a jövőbe is tekint. Az AI szervező mérnök képzés iránti elköteleződésem a mesterséges intelligencia fejlődése nyomán formálódott meg. Ez a szakma a jövő kulcsa lesz az innováció terén, ahol az AI asszisztensek meghatározó szerepet fognak játszani.

Szeretném, ha a könyvbemutatót még idén meg tudnánk tartani, ezért kérlek titeket, hogy a június közepi határidőre küldjétek el nekem az ígért olvasmányos önéletrajzokat. A kézirat már készen áll, csupán néhány írásra várok még.

Köszönöm a támogatásotokat és az együttműködéseteket!

Üdvözlettel,

Erdősi Gyula

Köszönetnyilvánítás és a jövő irányai: A Mesterséges Intelligencia és a szervezőmérnök

 

Amikor megkérdeznek minket, hogy miért érdemes a múltban gyökerező eseményekkel foglalkoznunk, a válasz egyszerű: mert a múltból építkezünk a jövő felé. Ezt a gondolatot erősíti meg a legújabb könyvünk, amely nem csak egy emlékirat, hanem egy iránytű is a holnap felé. A könyv, melynek címe az idők során többször változott, most a mesterséges intelligencia és a szervező mérnökök képzésének új korszakát hirdeti.

 

A Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) már 1968-ban példát adott, hogy kell országos ügyeket kezelni. A helyzet hasonló, segíteni kell  a mesterséges intelligencia "eljövetelét". A könyvünk is ezt szolgálja, amelynek borítója Kelle Antal MTA rendes tag művészeti alkotása, amely fénycsovát nyújt az AI szervező MÉRNÖK tudományterületeknek.

 

Simonyi Károly iskolateremtő professzor úr szavai szerint: “Pedagógus, szervező mérnök voltam.” Mi is ezen az úton haladunk, és köszönjük, hogy égi támogatásával még inkább megerősíthetjük a könyvben megfogalmazott gondolatokat.

 

Köszönöm …… ajánló sorait.

 

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik részt vettek a könyv létrejöttében. Külön köszönet illeti barátomat, Nahlik Gábort, valamint Sugár Karolinát és Szigeti Tamást, akik tanácsaikkal és a szöveg "lacizásával" segítettek nekünk. Ladó László professzor irányításával javítottuk írásainkat, amely a könyv szellemiségét is meghatározta.

 

Emléket állítunk Ladó László és Kindler József professzoroknak, valamint a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék alapítójának, Fáth János professzornak. Tisztelettel emlékezünk Magyari Beck István, Susánszky János és Szabó László professzorokra, valamint a közgazdaságtudományi egyetem iskolateremtőire: Kovács Sándor, Marosi Miklós és Máriás Antal professzorokra.

 

Hálás köszönetemet fejezem ki mindenkinek, aki munkásságáról CV formájában beszámolt, és külön köszönöm a Kármán Stúdió munkáját, valamint Bakacsi Gyula, Balaton Károly, Dobák Miklós, Iványi Attila Szilárd, Kiss István, Mészáros Tamás, Straub Elek és Tormási György sokoldalú támogatását.

 

Köszönöm minden támogatóm segítségét, akik lehetővé tették ezt a tudásközösségi "mozgósítást". Külön köszönet Fodor Árpádnak, Háry Andrásnak, Kapitány Andrásnak, Kátai Istvánnak, Németh Balázsnak, Pomázi Gyulának, és Zámori Zoltánnak, akik nemcsak írásaikat küldték el, hanem a BME TUDÁSKÖZÖSSÉG erősítésében is segítettek.

 

Köszönöm, hogy velünk tartottak ezen az úton.

 

Budapest, 2024. május 12.

 

a Szerkesztő

‘

Szalek Ewa

 

Szalek Ewa (1956-)

okl. gépészmérnök termelési rendszer szakon (BME, 1981), okl. mezőgazdasági számítástechnikai szakmérnök (Pannon Agrártudományi Egyetem, 1996)

 

Lengyelországban születtem, 1956. október 20-án. A Varsói Rejtan Gimnázium befejezése után 1975-ben lengyel ösztöndíjasként felvételt nyertem a BME Gépészmérnöki Karára. Az egyéves magyar nyelvtanulás után 1976-ban Frąckiewicz Maria és Zaciera Lech honfitársaimmal együtt elkezdhettem tanulmányaimat a Termelési rendszer szakon, amelyet 1981-ben fejeztünk be.
Pályafutásomat a több tízezer főt alkalmazó; szénbányákkal, vasöntödékkel, gyárakkal rendelkező lengyel óriáscégnél, a Komobex-nél kezdtem. Magyarország területén az Ajkai Hőerőműben dolgoztam, műszaki tolmácsként, ahol vasúti pályák, hozzátartozó vagonbuktatók és szállítószalag rendszerek összeszerelése folyt. A feladataim közé tartozott az összes dokumentáció honosítása, a műszaki naplók vezetése, a szerelési, tervezési és logisztikai folyamatok koordinálása.
Közben férjhez mentem az egyik tankörtársamhoz, Nagy Gézához. Somogy megyébe költöztünk és 1983-től 1991-ig a Csepel Művek Kaposvári Egyedi Nehézgépgyárában dolgoztam. Először termelési irányítóként (akkor még programozónak hívták), később gazdasági elemzőként. Az első időszakban több százmillió forintos megrendelések (vonópadok, prések, atomerőművek részére gyártott robotok, stb.) kivitelezését felügyeltem, külön tekintettel a szűkkeresztmetszetekre; később gazdasági elemzéseket készítettem, amelyek alapján javaslatot tudtam tenni a kapacitások optimális kihasználására, a termékstruktúra optimalizálására és a gyártás gazdaságosságának növelésére. Azt hiszem, jó eredményt érhettem el, mert a Termelési Osztály és a Műszaki Osztály is versengett értem, mint munkaerőért.
Ez idő alatt másodállásban magántervezőként ténykedtem (a 90-es években szerepelt a nevem a tervezői névjegyzékben), illetve gépkönyveket fordítottam magyar nyelvről orosz nyelvre, szabadalmakat orosz nyelvről magyar nyelvre, valamint új műszaki fejlesztések leírását magyar nyelvről lengyel nyelvre.
A rendszerváltás idején a Kaposvári Nehézgépgyár bezárt, én viszont előre menekültem a családi vállalkozásba, amelynek 1991-től 2003-ig ügyvezető igazgatója voltam. A vállalkozás főtevékenysége az egészségügyi számítástechnika, az orvosi műszerkereskedelem, valamint a számítógépes tanfolyamok akkreditálása és szervezése volt.
1996-ban a Pannon Agrártudományi Egyetemen másoddiplomát szereztem, mint okleveles mezőgazdasági számítástechnikai szakmérnök. A diplomamunkám címe „Excel mint döntéstámogató eszköz mezőgazdasági feladatokban” volt és Solver segítségével (1996-ban!!!) pár kattintással meg tudtam határozni az összetett többváltozós függvény célértékét. A 70-es évek végén, egyetemista koromban, egy ilyen jellegű feladat megoldásához több méter lyukszalagra és több napos munkára volt szükség.
2003 évtől kezdtem dolgozni a budapesti InfoMixSzámítástechnikai Kft.-nél képviseleti igazgatóként. A feladataim közé tartozott a pécsi és kaposvári képviselet vezetése, kapcsolattartás a szállítókkal és az ügyfelekkel, a kereskedelmi és szolgáltató tevékenység teljes körű irányítása, az árukészlet-gazdálkodás, valamint a számítógépes tanfolyamok akkreditálása és szervezése. Közben átköltöztünk Kaposvárról Kővágószőlősre (gyönyörű kis falu a Nyugat-Mecsekben, Pécstől 10 kilométerre).
Pár éves kalandozás után ismét vágyat éreztem, hogy visszakerülhessek a szervező-gazdasági mérnöki pályára. Szerettem volna megint optimalizálni, szűkkeresztmetszeteket keresni, hálózatokat tervezni.
2006-ban kerültem az Elcoteq Hungary Kft.-hez (finn multinacionális elektronikai gyártó vállalat) mint folyamatmérnök. Itt próbáltam mindent forintosítani és gazdasági elemzéseket készíteni, miközben a szerelő-sorokat balanszíroztam és a fiatal, jól képzett mérnökkollégák segítségével fejlődtem a modern kor vívmányait érintő készségekben. Nem csak Tőlük, vállalati továbbképzések során is szerezhettem új, hangzatosnak és titokzatosnak tűnő (6δ, Lean, stb.) ismereteket - bár tény, hogy ezek jelentős része nagyrészt arról szólt, amit annak idején Ladó László professzor, Erdősi Gyula, Farkas András, Nahlik Gábor vagy Maczó Kálmán tanáraink tanítottak nekünk.

2009-ben átkerültem a MÁV Zrt. pécsi Igazgatóságához, ahol elsősorban szabványokkal, többek közt a híres GDPR keretrendszereivel foglalkoztam, majd innen mentem nyugdíjba 2021-ben.

 

Mindezek mellett egy nagy szenvedélyem határozza meg a mindennapjaimat: a szabadidőmben írok, illetve irodalmi és történelmi

műveket fordítok (magyar nyelvről lengyel nyelvre és fordítva), melyek közül több munkám is megjelent nyomtatásban.

 

Általam írt, illetve fordított szövegek:

„Lengyel-magyar királyi kapcsolatok” (társszerző Nagy Hedvig Éva; „Hévíz” művészeti és művelődési folyóirat IX. évfolyam 2001/3. szám);

„Levélváltás” (társszerző Irena Szałek; „Magyar Jövő” irodalmi és társadalomélettani folyóirat 2006/1. – XIV. évf. 1. sz.);

Dr. Laczkó András „Testvérek a vonaton” lengyel nyelvű absztraktja (NAP Alapítvány, 2009.)

„1956-ban születtem” (Szőllősi Hírek” a Zsongorkő Baráti Kör lapja 2011. június)

Ireneusz Iredynski „Terrárium” című rádiójátékának magyar nyelvű fordítása („Hangok”, Molnár Nyomda és Kiadó Kft., 2012.)

Ireneusz Iredynski „A rádió” című rádiójátékának magyar nyelvű fordítása („Hangok”, Molnár Nyomda és Kiadó Kft., 2012.)

„Nem értem” (PÉCS 2030 FAL; internetes oldal 2013.01.08.)

Kelemen Erzsébet „Getszemáni magány” (dráma Teleki Pálról, kétnyelvű kötet), lengyel fordítás (Hungarovox Kiadó, 2013.)

„A megszépült pécsi vasútállomás komplex biztonsági rendszere” („Forgalom”, a MÁV Zrt. Forgalmi Szakmai Folyóirata, XVIII. évfolyam, 2016/2. szám)

„Lengyel-magyar kapcsolatok a második világháború időszakában” kétnyelvű kötet – lengyel és magyar nyelvű fordítás (Zima Maria és Gurka Dezső szerkesztésében; Gondolat Kiadó, 2019.)

Lagzi István „MAGYAROK A LENGYELEKÉRT” – „Ajánló sorok”, „Lagzi István legújabb monográfiája elé”, „Opponensi vélemény” és „Az olvasóhoz” fordítása lengyel nyelvre (Dr. Lagzi István, 2022.)

„Egy falat mennyország – A magyarországi Lengyel Gimnázium és Líceum krónikája (1939-1944)” kétnyelvű kötet – lengyel szöveg gondozása és magyar nyelvű fordítás (Szentes László szerkesztésében; kiadó: Magyar-Lengyel Baráti Társaság Somogy Megyei Csoportja, 2023.)