Sugár Karolina
okl. gépészmérnök a termelési rendszer szakon (BME.1977), okl. mérnök- tanár (BME, 1977), okl. ergonómiai szakmérnök (BME, 1981), egyetemi doktor (BME, 1985)
Sugár Karolina a TQM magyarországi bevezetésében ágazati programokon dolgozott (Shibaprogram, Comenius Program, Munkaerőpiaci Minőségfejlesztési Program), valamint díjak kifejlesztésében és szervezésében (Nemzeti Minőségi Díj, Közoktatási Minőségi Díj, Regionális Minőségdíjak, Munkaerőpiaci Kiválóság Díj, Nemzeti Kiválóság Díj). 1994-től a Magyar Minőségfejlesztési Központot irányította, 2006-tól a Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesület elnöke. Az EFQM Magyarországi Partnerszervezeteként. Vállalati TQM bevezetésekben, nemzetközi képzéseken, UNIDO szakértőként, auditorként, hazai és európai díjértékelőként szerzett tapasztalatokat. Több felsőfokú intézményben oktatta a TQM és az EFQM önértékelés módszereit, tapasztalatait (BME, ÁVF, ELTE, Külkereskedelmi Főiskola, Kodolányi János Egyetem).
QR KÓD: SUGÁR KAROLINA:
https://youtu.be/WX6N4Tjb2GI?si=2l_peU8mrDnxqqBZ
JÓK A LEGJOBBAK KÖZÜL
Sződi Sándor (IFKA - Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft. minőség szakértő)
„…A jövőben egyre nagyobb szerepe lesz az okos vállalatvezetők körében a benchmarkingnak, mivel a verseny és fejlődés felgyorsul, s csak az a szervezet marad életben, amelyik a saját tapasztalata mellett mások eredményeit, folyamatait tanulmányozza és tanul belőlük.” (Beszélgetés Sugár Karolinával)
Szakmailag is tartalmas életutadból mely eseményeket emelnél ki azok közül, amelyek meghatározóak voltak munkásságodban?
- 1977-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, s ugyanaz évben a Mérnök-tanár szakon is diplomáztam. Négy évvel később Ergonómiai szakmérnök oklevelet szereztem, mivel az emberek is nagyon érdekeltek. Szívesen maradtam volna oktatónak az Egyetemen, de abban az időben a végzősöknek először ipari gyakorlatra kellett szert tenniük. Így először az Építőgépgyártó Vállalatnál kezdtem dolgozni, ahol a Toronydaru Minőségszabályozási teambe osztottak be, így kezdődött a minőséggel való kapcsolatom. 1981-ben már a Medicor Művek Minőség Tanácsának titkári teendőit láttam el, s elkezdtük a vállalati Minőségszabályozási rendszer és a Minőségi Körök bevezetését. Ez nemcsak az én pályafutásomra, hanem a magyar minőségügyre is meghatározó jelentőséggel bírt. A Minőségi Körök sikeres magyarországi bevezetésének hírére jött 1986-ban először Shiba professzor Magyarországra, majd a tapasztalatai alapján döntött úgy, hogy a közép-és kelet-európai országok közül Magyarországon segíti a TQM ipari bevezetését. Én a lelkes 10 fős szakértői csapat tagja lettem, akik 9 héten keresztül intenzíven dolgoztak Shiba professzorral a TQM bevezetésének cselekvési programján a magyar iparba. Ezt követően a minisztérium kikérésére a Shiba féle ÁMR program megvalósítás projektvezetője lettem 1987-89 között. 1990-től a Műszaki Egyetemre kerültem vissza oktatónak, majd 1994-től a minisztérium által - Shiba professzor javaslatára - létrehozott Minőségfejlesztési Központ vezetője lettem. 2006-ban, amikor az EFQM Európai Fórumát és Díjátadását szerveztük Budapesten, az EFQM kérésére a Központ egy része átalakult a Szövetség a Kiválóságért Egyesületté, melyet azóta is vezetek.
Gépészmérnök végzettségedből mit profitáltál a minőségügyben és fordítva: a „minőségügyes látásmód” már tanulmányaid során is prioritást kapott?
- Érdekes módon a mérnöki gondolkodásmód, látásmód már a kezdetekkor, a Minőségi Körök szervezésekor is fontos volt. A gyárakban ugyanis aki tudott rajzot olvasni, volt műszaki ismerete, azt elfogadták a termelésben dolgozók. Ráadásul a termelési rendszerszervező szakon kaptunk egy olyan újfajta, holisztikus szemléletmódot, rendszerszemléletű gondolkodásmódot, amit később az EFQM bevezetésénél is jól tudtam alkalmazni. A Minőségfejlesztési Központ szakmai munkatársainak nagy része is korábbi hallgatóim közül kerültek ki, akikkel gyorsan közös nevezőt találtunk a szemléletünkben. Egyetemi tanulmányaimban elsősorban a mérnöki tárgyak mellett nagyon vonzottak az emberrel kapcsolatos és az ergonómiai tantárgyak, így komplex szemléletmódot sikerült szereznem az ember-gép-környezet összhangja témakörben is.
Debreceni és országos szinten milyen haszna volt a „Medicoros” Minőségi Körök elindításának, bevezetésének?
- David Hutchins angol tanácsadó oktatása alapján vezettük be a Minőségi Köröket 1982-ben a Medicorban, mely Debrecenben és a Röntgengyárban olyan sikeres volt, hogy további nagy magyar szervezetek, mint az Egyesült Izzó és a Rábatext is a módszer bevezetése mellett döntött. A módszertan része volt a vezetők képzése, a Minőségi Kör Instruktorok(mentorok) képzése és a Minőségi Kör tagok módszertani és team munka készségének fejlesztése, a teamek segítése és a tapasztalatok megosztása. A 80-as években Európában csak a svéd Volvo gyárnak volt Minőségi Kör alkalmazási tapasztalata rajtunk kívül. Ezért Shiba professzor meglepetve tapasztalta a japán Minőségi Kör módszerek vegytiszta magyar alkalmazását. A Medicoros Minőségi Körök hatására indult el Magyarországon a TQM fejlődése Shiba professzor tanításai által 1988-tól. A minisztériumtól kapott tiszteletdíjából alapította meg a IIASA-Shiba Díjat a professzor az amerikai Malcolm Baldrige Díjjal egy évben, 1988-ban.
Nem hiányzik a katedra? Nincs nosztalgiád az oktatás iránt?
- De igen, nagyon hiányzik a hallgatók oktatása, igaz azóta tovább folytattam a képzést minőségügyi szakemberek, vállalati vezetők, pedagógusok és intézményvezetők körében, akiknek gyakorlati tapasztalatuk is van a szervezetek működtetésében, s így gyakorlati képzéseket, workshopokat tarthatok számukra. A legfontosabbnak az összegyűjtött tapasztalataim továbbadását tartom, s erre folyamatosan törekszem.
Miként látod a magyarországi minőségügy presztizsét? Mennyire vagy optimista a jövőt illetőleg?
- Az elmúlt 30 évben nagyon sokat fejlődtünk a minőségfejlesztés terén gondolkodásmódban, gyakorlatban. Az ISO nagymértékben, a Kiválóság (TQM) kisebb mértékben, de elterjedt. A 90-es évek végén, a 2000-es évek elején Magyarország a közép és kelet-európai országok között nagyon előkelő helyet foglalt el a minőségfejlesztés terén, és példaértékűnek tekintettek bennünket. A kormányzat azonban a minőségügy országos segítését, támogatását a 2000-es évek közepétől kevésbé tartotta fontosnak. Ráadásul ekkor kellett volna a minőségügyet magasabb szinten, a szervezeti kiválóság szintjére, a felsővezetés elköteleződésének szintjére emelni, s a szakértőknek is a stratégia és a teljes szervezet fejlesztésére koncentrálni, melyhez nem minden minőségügyi vezetőnek, szakértőnek volt meg a képessége. Ugyanakkor könnyen belátható, hogy csak azok a kis és nagy vállalkozások, non-profit szervezetek maradnak meg és lesznek sikeresek a jövőben, akik a szervezeti kiválóság fejlesztésén dolgoznak folyamatosan.
Mint Shoji Shiba professzor egyik legrégebbi és legkedvesebb tanítványa mit tanultál a mestertől? Mi az, amit a magyar szakembereknek érdemes megtanulni a japán minőség gurutól? Milyen jövő előtt áll a IIASA-Shiba Díj?
- Nehéz felsorolni, hogy mit tanultam Shiba professzortól az elmúlt 30 évben. A TQM módszertanon, a PDCA elven, a lényegesre való koncentráláson, a 7 lépéses probléma megoldáson, az áttöréses fejlesztésen, a vezetők és munkatársak bevonásán, a tapasztalatok továbbadásán kívül ő mindig a „magyar út” keresését, kitalálását tartotta fontosnak. A módszertana a gyakorlatból indult ki és az esetpéldákon, gyakorlati bevezetések alapján fejlesztett mindent újból tovább. Nemrégiben a Megfigyelésről kezdett könyvet írni, tapasztalatokat gyűjteni, s bár nem értette a nyelvünket, de a testbeszédünkből nagyon sok mindenre tudott következtetni. A magyarul is megjelent „Áttöréses fejlesztés” című könyvéből új módszertanát gyakorlati példákon keresztül mutatja be élvezetesen, érdekesen, melyet amerikai megrendelésre 3 év alatt fejlesztett ki.
Shiba professzor adta minőségfejlesztésben a legtöbbet Magyarországnak, ráadásul önzetlenül egyedül nekünk, magyaroknak ingyen, más országban pedig mindenhol komoly tiszteletdíjért dolgozott. Minden alkalommal odafigyelt arra, hogy a magyar szakértőket, vezetőket segítse, és átadja a világban megszerzett, legfrissebb tapasztalatait. A 2015-ben ünnepelt 25 éves IIASA-Shiba Díj átadást követően azt javasolta, hogy a díj témaköreit még inkább terjesszük ki, nyissuk ki, s arra ösztönözzük a szervezeteket, hogy az „Élet Minősége” terén elért kiemelkedő projektjeiket, eredményeiket mutassák be.
1998-ban a Nemzeti Minőségi Díj Nagykövetének választottak. Hogyan értékelted ezt 18 éve és mit jelent ez manapság a számodra?
- A Nemzeti Minőségi Díj Nagykövete címet a Nemzeti Minőség Klub szakmai grémiuma szavazás alapján ítélte oda első alkalommal Rózsa Andrásnak és nekem. Mindketten sok előadást tartottunk, cikkeket írtunk, tréninget fejlesztettünk közösen, s így adtuk tovább a tapasztalatainkat széles körben. A díjat egy nemzetközi EOQ konferencián kaptuk meg, s ez igen magasra emelte a díj rangját.
A Nemzeti Minőségi Díj és a hozzátartozó modell azóta is szívügyem, fontosnak tartom a terjesztését Magyarországon. 2002-ben a Regionális Minőségi Díj modell koncepcióját, 2003-ban a Közoktatási Minőségi Díj modelljét, 2015-ben pedig a Munkaerő-piaci Minőségi Díj modelljét is kidolgoztuk, bevezettük szintén az EFQM modell alapján. Fontos a különböző ágazatokban és a különböző szinteken a kiválóság szemlélet terjesztése, hogy fel tudjon nőni egy szervezet az országos díjig. A Nemzeti Minőségi Díj továbbvitele és a mögötte lévő kiválóság koncepció terjesztését ma is ugyanolyan fontosnak tartom, mint 18 évvel ezelőtt, s a jelenleg működő szervezeteknek a díjhoz vezető úton több mérföldkőnél is szükségük van az elismerésre, hogy feljuthassanak a csúcsig. A Nagyköveti elismerés úgy gondolom, nemcsak egy múltbéli tevékenység elismerését jelenti, hanem a kiválóság terjesztésének állandóan megújuló tevékenységére is kötelez.
Az ISO 9000 FÓRUM által alapított „A Minőségért” egyéni vándordíjat elsőként Neked adományozták. Mit jutalmaztak a 2001-ben átadott vándordíjjal?
- Azt gondolom, hogy az elköteleződésemet, lelkesedésemet és országos eredményeimet, hatásomat értékelték, melyet a minőség fejlesztéséért tettem és terjesztettem. A Shiba féle ipari program után 2000-ben kezdtük a közoktatási minőségfejlesztési ágazati programot, mely nagy hatással volt a hazai és nemzetközi közösségekre. 2000-ben már 20 Nemzeti Minőség Díj nyertes szervezetünk volt Magyarországon. A magyar szervezetek sikerei is 2000-ben csúcsosodtak ki az EFQM Üzleti Kiválóság Díjban, amikor is 4 magyar szervezet került a döntőbe (WESTEL, OPEL, COLUMBIAN, Burton Apta), s a hódmezővásárhelyi Burton Apta a kategóriájában a Fődíjat is megszerezte.
A magyar díjrendszert, az értékelési rendszert, képzéseket az európai tapasztalatok alapján szervezetem, a Minőségfejlesztési Központ fejlesztette ki hazai és külföldi szakértőkkel közösen, mely komoly nemzetközi elismerést is jelentett az országnak. A tapasztalatokat az ISO 9000 Fórummal együttműködve terjesztettük idehaza. A Nemzeti Minőség Klub tapasztalatcsere rendszerét is példaértékűnek tekintette a FORUM.
A Nemzeti Minőségi Díj helyzetével kapcsolatos kérdés sok embert foglalkoztat. Mi várható NMD ügyben?
- A Szövetségnél is több szervezet érdeklődött, amelyek szeretnének a közeljövőben pályázni, így folytatni fogjuk a díjat. Reméljük, a minisztérium is elkötelezett a díj mellett. Az EFQM szintén szeretné a folytatást, mivel a magyar szervezetek korábban is és a közelmúltban is komoly sikereket értek el, számítanak a magyar pályázókra, miután megnyerték a magyar díjversenyt. A korábbi évek közoktatási nyerteseinek példájaként oktatási intézmények is készülnek a megmérettetésre, valamint ipari és szolgáltató szervezetek is tervezik az indulást.
A Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesület elnökeként jelenleg milyen projektekben veszel részt?
- Az elmúlt években a legsikeresebbek a csoportos „Elkötelezettség a Kiválóságért” projektjeink. Ebben vannak képzések, tapasztalatcserék, azaz best practice látogatások és EFQM értékelések is, melyekben a felhalmozott tapasztalatainkat jól át tudjuk adni. Három, európai szinten is „unikum” projektet is csináltunk, - Shiba meghatározással élve – melyek sikeresek voltak. A Grundfos Beszállítói Kiválóság projektet 4 évig 11 szervezettel 1+3 éves programmal a Grundfos szakembereivel közösen fejlesztettük és valósítottuk meg. A szervezeteket az EFQM „Elkötelezettség a Kiválóságért” és „Elismerés a Kiválóságért” európai szintig fejlesztettük és sok egymástól és másoktól való tanulási lehetőséget biztosítottunk. A másik a Városi Kiválóság Projektek Győrben és Mosonmagyaróvárott szervezeti és közösségi fejlesztésekkel, jó gyakorlatokkal. A harmadik egy teljesen új terület, a Munkaerő-piaci Kiválóság Díj kifejlesztése és értékelése. Az alap itt is az EFQM önértékelés és a szervezeti fejlesztések. A sikeres magyar pályázók idén az európai elismerésen dolgoznak.
Jelenleg a „Fókuszban a Kiválóság” új csoportos KKV fejlesztő programon dolgozunk, melyben a kormányzat stratégiai partnercégei a best practice szervezetek, az önértékelés és a folyamatos fejlesztés a cél, valamint az EFQM kiválóság első szintű elismerés elérése.
A GBN magyar tagjaként, hogyan látod a benchmarking hazai jelenét és jövőjét?
- Az igazi benchmarkingra még nem vagyunk itthon fogékonyak vagy érettek. Azonban a benchmarking egyik formája a Best Practice, azaz a Jó Gyakorlatok továbbadása, amiben sokat tettünk és fejlődünk is. Természetesen a jó gyakorlatok is akkor érnek valamit, ha mások is tudják a tapasztalatainkat hasznosítani, alkalmazni, nemcsak meghallgatni, s aztán hazamenve semmit nem alkalmazni belőle. E téren még van mit tanulni. Az EFQM modell RADAR értékelés alapja is a benchmarking. A jövőben egyre nagyobb szerepe lesz az okos vállalatvezetők körében a benchmarkingnak, mivel a verseny és fejlődés felgyorsul, s csak az a szervezet marad életben, amelyik a saját tapasztalata mellett mások eredményeit, folyamatait tanulmányozza és tanul belőlük. Ehhez azonban még nyitottabbá és együttműködőbbé kell válni a szervezeteknek. Természetesen sok jó gyakorlatot nem a versenytársunktól, hanem más szektorból tudunk begyűjteni, és a benchmarking módszereket ehhez meg kell tanulnunk.
Aki ily hosszú időn keresztül, ilyen magas színvonalon foglalkozik a minőségüggyel, hogy tud szakmailag megújulni, fejlődni?
- Azt hiszem egész eddigi pályafutásom során szerencsém is volt, mindent egymásra tudtam építeni és voltak lehetőségeim magas szintről a tudást megszerezni. Mérnöki logika, ipari gyakorlat, hazai és nemzetközi képzések, felsőfokú oktatási tapasztalat megspékelve TQM tanácsadással, mindez a 80-as évektől kezdve nagy lehetőség volt. A 90-es években amerikai-magyar TQM együttműködés sok külföldi tapasztalatcserével, Japán AOTS képzés, ISO auditor angol képzés magyar értékelésekkel, NMD értékelés 18 évig, majd nemzetközi EFQM értékelői tapasztalat 5 évig, melynek során az általam is értékelt 3 szervezet európai díjat ért el. Természetesen mivel kisgyerekeim voltak a 80-as években, nem volt egyszerű mindezen lehetőségek kihasználása.
A TQM-et Japánban, USA-ban, Angliában és Skóciában hosszabb ideig tanulhattam, tapasztalhattam, mely komoly lehetőséget adott a szakmai fejlődésemhez, s az EFQM-et rá tudtam építeni az ISO és a TQM tapasztalataimra. Igyekeztem a tanultakat hasznosítani, új területekre bevezetni, mint a közoktatás, egészségügy, munkaerőpiac, civil szervezetek, s az alkalmazás során ismét tudok tanulni, fejlődni, fejleszteni.
A tanulásra, tapasztalatszerzésre lehetőségeimhez képest próbáltam minden lehetőséget megragadni, akkor is, ha sok plusz energiát, kihívást jelentett is.
Ez egy teljes körforgás, melyet szakmai nyelven PDCA körnek mondhatnánk.
Nagyon sokat dolgozol. Mi az, ami ellazít, kikapcsol, vagy éppen regenerál?
- Elsősorban a komolyzene tud kikapcsolni, de nagyon szeretek varrni és a kis unokáimat tanítani, játszani velük, gondoskodni róluk. Sok tapasztalatot és elsősorban szeretetet szeretnék átadni nekik is.
Nagyon szépen köszönöm válaszaidat. A munkasikerek mellett családod körében is sok - sok örömöt és kellemes kikapcsolódást kívánok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése