Nahlik Gábor

 

Nahlik Gábor (1948-) okl. gépészmérnök, okl. gazdasági mérnök, az MTA kandidátusa

Nahlik Gábor az Open University magyarországi létrehozója

Meghatározó élményem nyolc éves koromban az 1956-os forradalom és szabadságharc. A leírhatatlan borzalmak láttán pacifista lettem. Pedig bátyámmal fegyvereket gyűjtöttünk, amelyeket Nagymama a Dunába dobott. Jól tette. Passzív ellenállást tanúsítottunk. Tíz év hivatalos orosz nyelv tanulás után sem tudtam a cirill betűket rendesen, szovjet filmet sosem néztünk meg. Általános iskolában remek tanáraim voltak, szüleimhez hasonló gondolkodásúak. Sokat köszönhetek nekik. Apuval és Gyuri bátyámmal csaknem minden nap tettünk egy sétát a Várban, a Városmajorban. Beszélgetve készített fel minket az életre. Anyu vasárnaponként kirándulásra vitt minket, bejártuk a Pilis minden szépségét. Televíziónk szerencsére nem volt, rengeteget olvastunk. Önállóságra neveltek minket. Zsebpénzünk volt, amiből két év alatt tudtunk venni egy használt biciklit. Szétszedtük az erkélyen, alaposan bezsíroztunk minden forgó-mozgó alkatrészt, azután évekig szolgált minket. Összefoglalva anyagilag szegény, lelkileg gazdag, egy szóval boldog gyermekkorunk volt.

Az első önálló életvezetési döntésem a sport volt. Testnevelő tanárom észrevette, hogy jól tudok úszni. 12 évesen a Vasas úszó szakosztályában találtam magam. Az edzések a Sportuszodában voltak. Áldott emlékű Ulrich János volt az edzőm öt évig. A stílust fontosabbnak tartotta az erőnél. Megtanított jógázni, a gyakorlatokat ma is minden nap megcsinálom. Szorgalmas pontszerzője voltam a csapatunknak. Korosztályok bajnoksági döntőibe mindig bekerültem, néha egy érmet is elcsíptem. 16 éves koromban bejutottam a felnőtt bajnokság döntőjébe. Ezután már sorozatos gyulladások, sérülések gátoltak, be kell látnom, hogy elértem teljesítőképességem határát. 

Középiskolába az Autóközlekedési Technikumba jártam. Itt is remek tanáraim voltak. Igazi osztályközösség alakult ki. Manapság is évente egyszer összejövünk, örülünk a találkozásnak. A sport, a versenyek miatt sokat hiányoztam, de ezért sosem ért hátrány. Érdekes tantárgyak voltak, szívesen tanulta mindenki. Sokan készültünk továbbtanulásra, mérnökök akartunk lenni. Fizika tanárunk reggel hétkor tartott előkészítőt. Aki bejárt rá, mind felvették az egyetemre. A technikus oklevél mellé hivatásos gépjárművezetői jogosítványt is kellett szerezni a tanterv szerint. A technikumot sajnos megszüntették. Túlságosan életrevaló embereket nevelt. A tanárok zöme, a humán tantárgyakat tanítók is, a felsőoktatásban lett vezető oktató.

Az egyetemen mindig csoportban tanultunk. Hamar rájöttünk, hogy egyedül nem megy. Felosztottuk a tananyagot, mindenkinek tökéletesen tudni kellett a saját részét, aztán megtanítottuk egymásnak. Addig voltunk együtt, amíg mindenki felkészült lett. A tankörben kicsi volt a lemorzsolódás. Az autógépész hallgatók között csak fiúk voltak. Az évfolyam lányait csak második évben vettük észre. Meglepően csinosak voltak és eszesek. Először jegyzeteket adtunk kölcsön egymásnak, aztán egy mindent elsöprő szerelem eldöntötte a párválasztásunkat feleségemmel kölcsönösen. Lábodi Mária vegyipari gépészmérnök a feleségem, gyermekeim édesanyja. Remek tanulópár is lettünk, a második év végi matematika és mechanika szigorlatra már együtt készültünk fel, a siker sem maradt el. Életem minden eredményét annak köszönhetem, hogy a feleségem együtt gondolkodott, cselekedett velem. Egy test, egy lélek vagyunk, ahogy azt Jézus urunk tanította nekünk.

Tudományos munkára Dr Ludvig Győző docens úr választott ki azután, hogy a Műszaki Mechanikai Tanszéken minden vizsgát letettünk. Felhívott otthon telefonon, meghívott egy beszélgetésre. Bemutatta az elektronikus analóg számítógépet, amely alkalmas volt nem lineáris több szabadságfokú lengő rendszerek modellezésére. Gépjárművek lengéstani modellezésére kiválóan alkalmas gépek voltak. Harmadéves koromtól Dr Ludvig Győző docens úr tudományos diákkörében dolgoztam. A diplomatervem konzulense is ő volt. Népköztársasági ösztöndíjas lettem, tanítványaink voltak. 1970-ben az első házassági évfordulónkra megleptük magunkat egy új motorkerékpárral. Kedvenc úticélunk a Velencei tó lett. 

Negyedéves korunkban találkoztunk az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszékkel. Itt a gyakorlatokon kötelező volt a csoportmunka. Vállalati éves tervet készítettünk, amelyhez az információkat a gyakorlatvezető adta, ha szakszerűen kérdeztünk. Ki kellett osztani a csoporton belül a szerepeket. Vállalati felső szintű vezetők lehettünk. Többször zsákutcába vittük a céget, amíg rájöttünk, hogy a költség- és nyereségfedezeti számítás terminológiáját és módszereit kell szakszerűen alkalmaznunk. Mikor a sokadik nekifutásra megoldottuk a feladatokat, értettük, sőt már tudtuk is a tananyagot. Ez az oktatási módszer nekünk új volt. Ötödéves koromban demonstrátort keresett a Tanszék. Erdősi Gyula tanársegéd úr beszélgetett velem, mielőtt bemutatott Dr Ladó László professzor úrnak. Hamar kialakult a szimpátia. Kaptam egy keretet, amit az Ápiszban költhettem el, olyan eszközökre, amelyekkel tansegédleteket, tankönyv ábrákat, diákat lehetett rajzolni. Erdősi Gyula sok jó ötlete is megvalósult. Nagy részét más egyetemeken is használták, még húsz évvel később is. Sok helyen érezhettem otthon magam. Közben elkészítettem a diplomatervet, amelyet a Közlekedéstudományi Egyesület pályadíjjal jutalmazott. 

1971 nyarán el kellett döntenem, hogy a Járműfejlesztési Intézetben dolgozom, mint a jármű lengések kutatója, vagy a Traktorgyárban szerzek ipari gyakorlatot úgy, hogy lehetek a Tanszéken óraadó gyakorlatvezető azzal, hogy amint lesz lehetőség, főállású tanársegéd leszek. Jártuk motorral az országot nyáron és töprengtünk. Az új szakma, a szervező mérnök megtanulását vállaltam. Ha gépgyárról volt szó életemben, mindig a sok telephelyes, sok vertikummal rendelkező, nagy múltú Traktorgyár került a lelki szemeim elé. Híres volt akkor is, azonban világhírű még ma is az egri gyáregysége, amely sebességváltókat gyárt, többek között a forma egyes versenyautókba. Ladó professzor úr tartotta a szavát. 

1972 tavaszán már gyakorlatokat vezettem, ámde elvittek katonának félév közben. Amikor a leszerelést ünnepeltem, megtudtam, hogy felvettek a Traktorgyár javaslatára a gazdasági mérnöki posztgraduális szakra. Itt egy új világ nyílt ki előttem. Az előadásokat a szervezés, vezetés, vállalati gazdaságtan, jog, munkalélektan, ipargazdaságtan, beruházás, információrendszerek, matematikai statisztika, döntéselmélet, vállalati tervezés témákban országos hírű tanárok tartották. A tanterv gyakorlatilag a nyugaton már bevált MBA és industrial engineering képzésekkel volt egyenlő. A munka mellett esti tagozaton, hetente háromszor újra egyetemisták is voltunk. A tanáraink olyan egyéniségek voltak, hogy sokal érdekesebb elfoglaltságot jelentett az óráikon való részvtel, mint a TV  vagy színház. Töviről hegyire ismerték a magyar ipart, kendőzetlenül elemeztek, kritizáltak, egymást érték a gondolkodásunkat fejlesztő és az ismereteket játszva átadó esettanulmányok. Az új gazdasági mechanizmus lehetőségeinek kiaknázására alaposan felkészítettek. 

1973 áprilisában patrónusomat és akkor már barátomat, Erdősi Gyulát (továbbiakban Gyuszi) behívták katonának, ami okot adott arra, hogy egy új főállású tanársegéd munkába állhasson. Ladó professzor úr állta a szavát, 1973 április elsején, nem tréfaként, egyetemi tanársegéd lettem az Ipari Üzemgazdaságtan Tanszéken. Gyuszi alaposan elmagyarázta a feladataimat, majd felvette az angyalbőrt négy hónapra. Lelkesen megkezdtem a munkát, április 9-én pedig megszületett Nárcisz lányom. Apai boldogság, új munkahely, esti tagozaton egyetem. Feleségem teljes szolidaritása mellett meg kellett tanulnom autodidakta módon az időmenedzsment fortélyait. Megtudtam azt is, hogy bár a legfiatalabb vagyok, a kollegalitás összes előnyét élvezhetem. Ma is hálás vagyok minden kollégámnak. Csaknem húsz éven át mindig igyekeztem a tőlük tanult normát betartani. A Tanszéken ez íratlan szabály volt. Erős, megbízható, segítőkész, megértő, kutató, szorgalmas, tehetségeket felkutató oktatók igazi közösége voltunk. A munkaidő kötetlen volt, ami azt jelentette, hogy a feladat szerint lehetett naponta nyolc óránál többet dolgozni korlátlanul. A munka olyan érdekes volt, hogy szerettünk bejárni a Tanszékre. A vezető oktatók pedig úgy szervezték meg a munkát, hogy senki sem betegedett meg. 

Maczó Kálmán adjunktus úr olyan dokumentációt adott a kezembe Ipari üzemgazdaságtan és Szervezési és vvezetési ismeretek tantárgyakból, amely percre pontosan tartalmazta a gyakorlatok vezetésének rendjét. Később minden új tantárgynál ez lett a norma.  Gőzerővel folyt a termelési rendszer szak beindításának előkészítése a nappali tagozaton. A nyugati egyetemeken erre industrial engineering karokat létesítettek. Itthon egy népes tárcaközi bizottság munkálkodott a képzés beindítása érdekében. Elnöke Ladó professzor úr volt, a lóti-futi mindenese pedig Gyuszi katonáskodása miatt én lettem. Ladó professzor úr mestere volt annak, hogyan lehet embereket jó kedvvel, eredményesen dolgoztatni úgy, hogy a tudásuk összeadódjon. Igazi, jó modorú, jó humorú, nagy munkabírású, barátságos, határozott, nagy tudású szaktekintély volt. Nem kellett a fiataloknak példaképet keresniük, hiszen vele dolgozhattunk. Az első kérdése sosem a munkára irányult. A hogylétünk felől érdeklődött. Sőt, a családról, az újszülöttről érdeklődött, nem felszínesen, mert emlékezett arra, mit mondtunk tegnap. Apai barátunk volt. Sopánkodást nem tűrt, de ha helyzet volt, konkréten segített. Az általa vezetett csoport minden tagja példaképének tekintette, olyanok voltunk, mint egy igazi család. Amikor beléptem a Tanszékre a következőkkel volt a szó szoros értelmében szerencsém együtt dolgozni: Ladó László, Maczó Kálmán, Deli László, Szánthó Sándorné, Kéri Katalin, Kocsis József, Szabó Gyula és barátom Erdősi Gyula. Ők voltak munkahelyi családom tagjai. Otthoni családom pedig terebélyesedett, mire befejeztem gazdasági mérnöki tanulmányaimat megszületett fiam: Gábor. 

A termelési rendszer szakos gépészmérnök képzést pedig éppen ötven éve, 1974 tavaszán indítottuk el. Az óraterhelés rohamosan nőtt, ami az oktatói létszám növelését indokolta. Meglátogattam Ludvig Győzőt, aki egyetemi doktori témavezetőm is volt. Gyuszi barátom tanácsára, Ludvig Győzővel egyeztetve, a gazdasági mérnöki diplomatervem címe: Gépjármű lengéstani modellezése és információrendszere volt. A matematikai statisztikát Kindler József nagyon jól megtanította nekünk, ezért a lengéstani modell sztochasztikus dinamikai rendszer lett. Ez akkor egy újszerű és korszerű közelítés volt. Kiderült, hogy többen vagyunk a pályán, vasútgépészek is. Köztük régi ismerősöm a Traktorgyárból: Farkas András (továbbiakban Bandus). Egy évvel fiatalabb, aki szintén szorgalmasan végezte gazdasági mérnöki tanulmányait. Mind a ketten úgy akartuk megírni a gazdasági mérnöki diplomatervünket, hogy doktori disszertációnak is beváljon. Ludvig Győző ezt szívesen támogatta. Bandust bemutattam Gyuszinak, majd egyetértettünk, hogy javasoljuk a csapatba hívását Ladó professzor úrnak. A Tanszékünk jó hírének igen kedvezett, hogy a doktori cselekményeket a Gépészmérnöki Karon a

Műszaki Mechanikai Tanszéken folytatjuk, korszerű matematikai és informatikai tartalommal. A Karon több kísérleti jellegű képzés is indult, amelyeken a matematika és a rendszerelmélet domináns volt, ezért a Tanszék tárgyainak előadója lettem ezeken a nappali szakokon 1976-tól. Műszaki egyetemi doktor lettem 1977-ben, egyetemi adjunktus 1978-ban.

Nem győztük a munkát. Az ipari megrendelések és a Mérnöki Továbbképző Intézet rövid tanfolyamai komoly munka csúcsokat jelentettek. Az időmenedzsment mindig fontos volt. Meg kellett tanulni azt is, hogy bármennyire is érdekes egy feladat, idő hiányában ki kell maradni a megoldásából. 

Puhult a diktatúra, beindult a tudományos turizmus. A publikálás idegen nyelven is követelmény volt, ezért sokan akartak ellátogatni hozzánk, illetve barátságosan hívogattak. Nem volt elég, hogy írni, olvasni tudtuk a szaknyelvet, beszélni is kellett. Az egyetem szervezett nyelvtanfolyamokat, amelyeket szorgalmasan látogattam. Megtanultam oroszul és angolul, mert szükség volt rá. Kialakult a Tanszék gépész csoportja. Farkas Bandus mellett Kasza Jenő, Romhányi Gábor, Martinez Ferenc, Ambrus Károly, Bálint Sándor és Göndöcs Károly léptek be. Göndöcs docens úr az emberközpontú szervezési irányzat kutatását, tanítását erősítette. Segítségével kialakult az új kutatási területem: a szociotechnikai gyártási rendszerek szervezése. Munkakör szélesítés, munkakör gazdagítás és autonom munkacsoportok szervezése érdekelt. Ladó professzor úr helyeselte ezt az irányt, sok segítséget nyújtott. 1981-ben munkahelyi vitára bocsátotta a kandidátusi értekezésemet, a Tanszék egyhangúan támogatott. Rengeteg tanácsot kaptam, amelyeket megfogadtam.

1983 márciusában értekezésemet sikerrel megvédtem. Még abban az évben megjelent Szociotechnikai gyártási rendszerek szervezése című könyvem a KJK-nál a szervezettség és hatékonyság sorozatban. Sorozatszerkesztő Ladó professzor úr volt.

1981-ben megterveztük a gazdasági mérnöki szak reformját. Ágazatokat alakítottunk ki. Sok új tantárgyat vezettünk be. Göndöcs docens úrral a munkatudományi ágazatot indítottuk el. Ennek mai utódja az emberi erőforrás szak. Ez volt a kedvenc oktatási területem. Az itt végzettek közül sokan, különösen a rendszerváltoztatás után, nagyvállalatok személyzeti vezetői lettek.  A Tanszéken alapítottunk egy Munkatudományi laboratóriumot. Kialakítottuk a Video Multiplex System (VMS) eljárást. Ennek lényege az volt, hogy a nagy értékű termelő eszközöket szenzorokkal figyeltük, amelyek ha a normál munkamenettől eltérő jeleket érzékeltek, akkor elindítottak kamerákat, amelyek felvették a probléma elhárításának munkamenetét. A vállalatnak alapesetben érdeke fűződött ahhoz, hogy ez minél gyorsabban és biztonságosan történjen. A mérés és a video elemzésével elindítottuk azt a csoportmunkát, amellyel a különféle problémák megoldását végezték. Az eredményt is videóra vettük. A kiinduló állapot és a fejlesztés eredménye láthatóvá vált, a különbség mérhetővé. A gépeket kezelő munkások betanítására pedig a video szintén felhasználható volt. VMS rendszer találmány is lett. Öten alakítottuk ki a VMS-t: Poldauf László laboráns, Maczó Kálmán, Kasza Jenő, Romhányi Gábor és jómagam. A video és az S8 technikát a MID alkalmazásakor is használtuk. A   szervezésmódszertan gyakorlatokon az üzemet mozgóképen a tanteremben is láthatták a hallgatók, feladatok megoldásakor a valóság megismeréséhez segítettek. Még meg sem száradt a tinta a kandidátusi oklevelemen, amikor felbukkant a Tanszéken Silvio Calves Hernandez, a Havannai Egyetem rektorhelyettese, aki industrial engineering szakos gépészmérnök volt, a Torontói Egyetemen végzett. Aspiráns vezetőt keresett. Az aspirantúrát angol nyelven végezte. Biztosra vettem, hogy ezt a szép feladatot az általam mélyen tisztelt Kindler József kapja. Ezért arra a megbeszélésre, amelyet Ladó professzor hívott össze ennek megalapozására el se mentem, még csak ki sem mentettem magam. Kindler József docens úr viszont alapos indokkal kimentette magát. Ezután már csak a felkészülést választhattam a feladatra. Silvio kiválóan teljesített, igazi barátság alakul ki köztünk. 1985-ben nemzetközi konferencián voltam Kubában. 1987-ben a Tanszék a Periodica Politechnika folyóiratban egy industrial engineering különszámmal szerepelt. Ebben az évben harmadik pályázás után egyetemi docens lettem. Az egyetem legfiatalabb párton kívüli docense voltam. Silvio 1986-ban védte meg értekezését. 1989-ben meghívott Havannába, hogy harminc kollégájával tartsak egy két hetes tanfolyamot. Lelkes fiatalokat ismertem meg. Elvileg megállapodtunk abban, hogy egy évre a Havannai Egyetem vendégprofesszora leszek. A család már tanult spanyolul. Azonban a rendszerváltás miatt ez a terv nem valósult meg. A kutató munkában gyakran alkalmaztam csoportos szellemi alkotó technikákat. Brainstorming, 635 módszer, Philips 66, NCM, MID, SCM, Innográf, funkcióelemzés voltak leggyakrabban használatban.  Nagyon sokat köszönhetek Kindler József professzor úrnak. Publikációiból megértettem a Nominális Csoport Módszert (NCM) és a klaszter analízist. Az NCM tanulmánya a szervezés szakirodalom egyik csúcsteljesítménye. Számos hivatkozott forrás munkát is megismertem. A nappali és a gazdasági mérnök hallgatókkal kipróbáltuk a különféle csoportmunka módszereket. Ipari megbízási munkákban már élesben alkalmaztuk. Ezek a szellemi alkotó technikák látszólag könnyedek, azonban tökéletes technológiai fegyelmet igényel az alkalmazásuk. Sok esettanulmány alapján 1984-ben vállalkoztunk hárman, Erdősi Gyula, Bálint Sándor és jómagam a Csoportos szellemi alkotó technikák című könyv megírására. Kétezer példányban adták ki, két hét alatt mind elkelt. Ezután minden évben kiadtuk jegyzet formájában a Tankönyvkiadónál, Szervezési résztechnikák címmel. Ezek a könyvek és jegyzetek még a kétezres években is több egyetemen  a szervező mérnökök és közgazdászok képzésében kötelező irodalomként a tananyag részei voltak.

1986-ban a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság nemzetközi kapcsolati bizottságának a titkára lettem, Trethon Ferenc elnök úr javaslatára. A bizottság elnöke nagy tapasztalatú Dormán András volt, aki a TAURUS nagyvállalat kereskedelmi igazgatója volt évtizedekig. Ebben az évben vált biztossá, hogy a Szovjetunió nagy átalakulásra szánja rá magát, mert a hidegháborúban vesztésre állt. Megindult nálunk a spontán privatizáció. Az SZVT helyzetértékelés szerint a nagyvállalatok átalakulása volt várható, az életképes utód vállalatok élére pedig képzett menedzserekre lesz szükség, a tervgazdaság helyett a piacgazdaság kialakulására kell számítani. A társaságnak húszezer tagja volt, akik igényelték a korszerű, piacképes vezetési ismereteket.  A nemzetközi kapcsolatok bizottsága kapta a feladatot arra, hogy keressen olyan vezetőképzési módszert és intézményt, amely gyorsan, akár több ezer menedzser kiképzésére is alkalmas. Körülnéztünk a világban. Először a hazánkhoz hasonló méretű országokban. A finn rendszer szimpatikus volt, de a kapacitása kicsi és a költségek magasak voltak. Viszont minden nyugat-európai országban megtaláltuk a brit Open University Management School működését. 

1989 tavaszán a British Know-How Fund segítségével meghívtuk az OU Management School vezetőit. Előzetesen publikáltak az Ipargazdaság című egyesületi folyóiratban. Bemutatták a távoktatás módszere hogyan használható a felnőttképzésben, különösen a menedzser képzésben. Sok üzenetváltás, levelezés után Dormán Andrással ellátogattunk Angliába, Milton Keynes-be az OU központjába. Itt szándéknyilatkozatot kaptunk,

hogy az OU az SZVT-vel együttműködve önálló vállalkozás keretében Magyarországon is beindítja a menedzserképzést távoktatással. Az OUMS dékánja, A W J Thomson kijelölte kapcsolat tartónak az alapító dékánt, Brian Lund-ot. 1989 decemberében már javában folyt a magyar tutorok képzése, amikor megalapítottuk az Euro-contact Nyitott Vállalkozóképző

és Üzleti tanácsadó kft-t, amelynek ügyvezető igazgatójává választottak. Az első üzleti tervet a munkatudományi szakos gazdasági mérnök hallgatók készítették, Mészáros László és Cséfán Lajos még az 1989 év tavaszi félévében. Az első magyar nyelvű OU jegyzetet egy TDK csoport készítette nyáron, amiért országos elismerésben részesültek. A magyar nyelvű képzés beindításának lelke négy tudományos ösztöndíjas volt: Környei Imre, Dőri Tibor, Bernhardt Tibor és Belvárdi Gábor. Tehetségük, megbízhatóságuk feltűnt az angol kollégáknak is, akik elnevezték őket a Négy Muskétásnak. Később csatlakozott hozzájuk a külföldi tanulmányútról előkerülő Kiscsordás Attila. Valamennyien elismerésre méltó pályát futnak be, mint menedzserek, tanácsadók. Az iskola titkára Orlovits Anna  volt, aki az első néhány száz diákunk összes adatát fejből tudta, telefonszámmal együtt. Eltűnt, lemorzsolódó nem lehetett, mert Anna telefonon jó útra terelt mindenkit. Az iskola elindulásáról megjelent első újsághír nyomán megtalált minket a Magyar Televíziótól az Iskolatelevízió. Kelemen Endre főszerkesztő szárnyai vette az iskolát. Csávás Sándor az MTI-től két hetenként megjelent, minden rezdülésről hírt adott. Az 1990 őszi tutorképzőn már sok felsőoktatási intézmény vezető oktatóval képviseltette magát. Másfél év múlva a konkurencia komoly támadást indított az OU vezetőinél, akik kinevették őket. Jó jelnek tekintették. Elindítottuk magyarul az MBA képzést. Mikor angol barátaink megtudták, hogy vannak határon túli magyarok, számukra is lehetővé tettük a beiratkozást. A tananyag video részeit 1990 őszén már szinkronizálva sugározta az Iskolatelevízió. Minden parlamenti pártból jöttek fiatal képviselők, akik beiratkoztak. Legnagyobb megrendelőnk a Richter Gedeon Gyógyszergyár volt, 45 hallgatót írattak be. Ezekben az években reggel ötkor kilökött az ágy, este kilenckor félholtan belezuhantam. Nem csoda, mert az első magyar nyelvű multimédia rendszerű tancsomag szerkesztője is voltam. A szaklektor nem más volt, mint a már nyugdíjas Ladó László professzor. Kelemen Endre tanácsára BBC koprodukcióban az iskoláról készítettünk két nyelven Eurokontaktusok címmel egy kifejezetten oktatófilm fesztiválra szánt 54 perces filmet. 1991 őszén Berlinben az európai oktatófilmek feltiválján első díjat nyertünk (PRIX CEDEFOP). Zákányi Balázs volt a rendező, Hegyi István a producer, jómagam a szerkesztő-riporter. Szép munka volt. Az OU és az Eurocontact Menedzser Iskola együttműködését a britek javaslatára államközi egyezményben betonozták be. Az ünnepélyes aláírók Biszterszky Elemér oktatási államtitkár és John Birch nagykövet voltak. Természetesen jelen voltam, nekem gratuláltak. Az MTV is jelen volt, mert hírértéke volt az eseménynek.  Azonban Kelemen Endre elmondta, hogy a Magyar Televízio új SZMSZ-t készít, amelyben nem szerepel az Iskolatelevízió. Konzultáltam néhány országgyűlési képviselő tanítvánnyal. Hamarosan Kulin Ferenc is tudott a gondról, majd a kormányfő titkára Marinovich Endre államtitkár Antall József nevében felkért, legyek a Magyar Televízió alelnöke, egyúttal pedig a kinevezett elnök távozása után az egyszemélyi felelős vezetője. Gondolkodási időt kértem. Telefonon beszéltem összekötőnkkel Brian Lund-val.  Három nap múlva meglátogatott  Ian Farmer a human resource cors team directora. Szabályos interjút, analízist készített, ahogy egy fejvadásznak illik. Egy napig csak velem foglalkozott. Másnap megmutatta az eredményt. Mindenkinek, az OU-nak, az Eurocontactnak, az oktatási

minisztériumnak, és elsősorban nekem az az érdekem, hogy a miniszterelnök felkérését fogadjam el. Az utódomat a négy muskétás közül pedig jelöljem ki. 1992 március másodikán Göncz Árpád köztársasági elnök kinevezett a Magyar Televízió alelnökének.  Az utódom az Eurocontact élén Dőri Tibor lett. Szakszerűen, becsülettel, eredményesen dolgozott évtizedeken át