Magyari Beck István (1941-2022)

Magyari Beck István
okl. magyar és pedagógus tanár, mérnök pszichológus,
az MTA közgazdaságtudományi kandidátusa
(1941-2022)

1941. október 1.-én született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait részben a magyar fővárosban, az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar és pedagógiai szakán, részben Szentpéterváron, a Leningrádi Állami Egyetemen pszichológusként (elsősorban mérnöki pszichológiát tanult) végezte. Mivel MTA ösztöndíjas volt, az egyetem befejezése után az MTA Pszichológiai Intézetébe került és ott dolgozott ösztöndíjas gyakornokként 1968-69 között. Akkoriban viszont már családos ember életét élte, lánya is született és a gyakornoki ösztöndíjból egyetemista feleségét és kiskorú lányát nem tudta eltartani. Ezért munkahelyet kellett váltania.

Az Építésgazdasági és Szervezési Intézetbe vették föl, ahol 1969-1973 között tevékenykedett, mint tudományos segédmunkatárs, majd tudományos munkatárs. Aki fölvette az ÉGSZI-be, a magyar közigazgatás-tudomány létrehozójának, Magyary Zoltánnak egyik, a fölvétele időszakára már javakorabeli tanítványa dr. Szabó László volt. Szabó László baráti és munkatársi körébe nem mindennapi emberek tartoztak: Mezei Árpád, Rézler Gyula, Ladó László, Susánszky János, Jánossy György, Farkasdi Zoltán, Harsányi János (a későbbi Nobel díjas), Holló Tamás, Mányoky László, Vekerdi László, Kiss István, Mándy György, Juhász Pál, Nemény Vilmos és még vagy két tucat egészen különleges személyiség, tudós és művész. Számára ők képviselték a magyar tudományt akadémiai szinten vagy messze afölött. Nem csoda, hogy az agyonfinanszírozott és agyonreklámozott álnagyságok hatalmas árnyéka irigyen borult e kör fölé és agyonhallgatta ennek, az övét messze meghaladó teljesítményeit. Magyarországon életem legfényesebb korszaka volt ez a körülbelül tíz év, amelyet ebben a körben tölthetett. Ők így együtt sok minden voltak, de ő alapvetően a Magyar Szervezéstudományi Iskolának (MSzI) tekintette őket, azon az alapon, hogy a szervezet volt ama gyakorlati terep, ahol tudományuk alkalmazását kereste. Ennek az iskolának a beszélgetés volt igazi műfaja, lévén az ideológiai kötelmeket messze meghaladó kérdések sem nyugaton, sem itt, sem keletebbre nem leltek volna kiadót. Az egész gépi civilizációt kutatták és – ahogy ez mindinkább nyilvánvaló – az emberi történelem veszélyes zsákutcáját véltèk fölismerni benne.

Időközben átkerült – Szabó Lászlóval együtt – az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Továbbképző Központjába főelőadónak, ahol 1975-ig dolgozott. Majd 1975-ben Dr. Bartha Lajos és Dr. Gazdag Miklós révén adjunktus lett a közgazdasági egyetemen, amely akkor Marx Károly nevét viselte. Az intézményt jelenleg Budapesti Corvinus Egyetemnek hívják. Kapcsolatait a Magyar Szervezéstudományi Iskolával természetesen nem szakította meg. A szóban forgó iskola integráns tagja maradt. Az MKKE-n adjunktus, majd docens, 1991-től rendes egyetemi tanár. E 34 egyetemi évem alatt 18 éven át professzorként működött. Érdeklődése messze meghaladja a pszichológiát, eredeti szakmája kereteit. Ő vezette be Magyarországon a Gazdaságpszichológia külföldön jól ismert önálló tudományát. Kreatológia néven 1977-ben egy új tudományt indított nemzetközi útjára, amely éppen 2008-ban kezdett intézményesülni a rigai, a krétai, a cassinoi és a teheráni egyetemek kezdeményezésére. Zsolnai Józseffel ketten, de külön-külön, egymástól függetlenül javasolták a Pedagógiai Értéktan tudományának megalkotását, de csak Ő jelentett meg e tárgyban tudományalapító könyvet (2003-ban). Kultúra-gazdaságtan tudományának magyarországi meghonosításán dolgozott. E tárgyban, 2006-ban publikált könyve – „Kulturális marketing és kreatológia” – a második Magyarországon (de mivel az első könyv többszerzős tanulmánykötet volt, összefüggő munkát írt először e kérdésben).

Eredményei közel 300 közleményben jelentek meg, abból 18 könyv, 64 idegen nyelvű tanulmány, összesen hat nyelven publikált: (magyarul, angolul, oroszul, olaszul, eszperantóul, lengyelül; magyar, angol és orosz írásokat írt, a többi fordítás). Külföldi szakmai útjai elvezettek Oroszországba, az USA-ba, Angliába, Belgiumba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Olaszországba, Hollandiába, (Kelet-, Nyugat- és az egyesült) Németországba, Izlandra, Ciprusra, Lengyelországba, Jugoszláviába, Norvégiába, Franciaországba, Ausztriába, Izraelbe stb. Legtöbb külföldi egyetemre, kutatóhelyre, művészeti központba stb. 4-5-ször is visszatért. Külföldi útjai jelentős részét, nyugatra mindegyiket a 80-as évek után abszolválta, nem lévén egyik magyarországi rendszernek sem a beavatott kedvence. 1991-ben a „New York State University College at Buffalo”-n un. Alex Osborn Professzor lett (Osborn, A. a brainstorming módszerének feltalálója). Ezt a címet eddig mindössze 12 ember kapta meg a világon, és azok között 6 USA-beli és 6 külföldi, nem amerikai. Vannak magyar, brit és amerikai kitüntetései, oklevelei. Életét a folytonos munka, tanulás és küzdelem hatàrozta. Még diákkorában határozta el, hogy csak annyit ér el az életben, amennyit munkával és csakis munkával lehet elérni. Más eszközökhöz semmi köze volt.

Elhunyt Dr. Magyari-Beck István professor emeritus

2022-08-29 15:40:10

2022. augusztus 18-án, életének 81. évében elhunyt Dr. Magyari-Beck István, a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa.

---

Dr. Magyari-Beck István felsőfokú tanulmányait 1961 és 1968 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom, valamint pedagógia szakon, illetve a Leningrádi Állami Egyetem pszichológia (mérnöki pszichológia) szakán végezte. 1980-tól kandidátus. 1975-től volt egyetemünk oktatója, 1991-től professzora. Szintén 1991-től kezdődően Alex Osborn Professor a New York State University College at Buffalo Center for Studies in Creativity-ben. 

Közel fél évszázados termékeny kutatói és oktatói tevékenysége a gazdaság pszichológiai szempontú, illetve a kultúra gazdasági szempontú megközelítése körül bontakozott ki, amelyeket az általa képviselt „kreatológiai” megközelítésmód foglalt egységbe. 

Az egyetem közéletében a pedagógiai tanszék (1992-1993), illetve a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete vezetőjeként (2000-2002) vállalt szerepet. 

Pályafutását számos egyetemi és állami elismerés kísérte. 1998-ban egyetemünk Jubileumi Emlékérmét, 2001-ben az Oktatási Minisztérium Magyar Felsőoktatásért kitüntetését, majd 2007-ben az Oktatási és Kulturális Miniszter által adományozott Pedagógus Szolgálati Emlékérmet nyerte el. 

Egész életét átható szellemi törekvését ő maga a következő szavakkal fejezte ki: 

„Egész életemben azt kerestem, mit és hogyan lehet megérteni, magyarázni és előidézni a kreativitás paradigmájával, amelyben nagy szerepet játszanak a kulturális alapértékek. Ilyenformán mindig egy és ugyanazon témán dolgoztam számtalan kivitelezésben.”