Baross Szabolcs

 

Baross Szabolcs (1944-)

okl. gépészmérnök, okl. gazdasági mérnök

Anekdotikus részletek életemből

Születés

Háborúban születtem az Üllői úton. Pár hónap múlva lakásunkat lebombázták, Szombathelyre mentünk rokonokhoz. Ott nőttem fel, ott ismertem meg apámat, amikor visszajött Szovjetunióbeli tanulmányútjáról. 

Tanulás

Amikor nyolcadikos lettem a Petőfi Sándor (Faludi Ferenc) utcai általános iskolában, néhány osztálytársam és tanárom kéretlenül is szólt, hogy ne éljem bele magam abba, hogy gimnáziumba megyek, mert nekem a munkásosztályba kell betagozódnom.  Amikor negyedikes lettem a Nagy Lajos Gimnáziumban, akkor több tanárom is figyelmeztetett, hogy elküldhetem a jelentkezési lapot, ha akarom, de ne számítsak arra, hogy felvesznek az egyetemre, különösen Pestre nem. Így kerültem Miskolcra, a Nehézipari Műszaki Egyetemre.

Egyetem

Ötödévben, a korábbi TDK témámat folytatva, a csővázas daruk méretezésével foglalkoztam, vizsgálva a TGL szabvány méretezési előírásainak helyességét. Aktuális téma volt, akkor csuklott össze néhány daru, építkezéseken. Napközben az Anyagmozgatási Tanszék tanszékvezetői szobájában dogoztam, konzulensem - Cselényi József - gyakori támogatásával. (Vankó Richárd már nem nagyon jött le Pestről, Lévai Imre meg még nem sokszor jött át a Gépelemekről.) Egyik alkalommal Jóska bejött és szólt, hogy délutánra néhány hallgatót a dékán úr - dr Terplán Zénó (kedvenc tanárom) - összehívott, köztük engem is.

A dékániban velem együtt nyolc hallgató várakozott. Kisvártatva megérkezett a dékán, elmondta, hogy szeretné, ha végzés után az egyetemen maradnánk. Egyetemi érdek, hogy a jobb hallgatók bent maradjanak. Szavait hallgatva én már elképzeltem, hogy darukötelek, futómacskák és végállás kapcsolók között fogom leélni életemet. Sorra vett mindenkit, amikor hozzám ért elmondta, hogy sajnos az Anyagmozgatási Tanszéken nincs státus, de az Ipargazdaságtani tanszéken van és Susy (dr Susányszky János) nagyon szeretne egy itt végzett hallgatót felvenni. Gondoljam meg. Töredelmesen bevallottam, hogy Susánszkyt nem ismerem, óráira nem jártam, Vargha Jenőt egyszer meghallgattam, aztán nála vizsgáztam ötösre, de már nem tudom miből. Zénó bácsi megnyugtatott, ő már megbeszélte a dolgot Susyval, holnap reggel ½ 8-kor vár, menjek el hozzá a Tanszékre. Találkozzunk, minden előzetes elkötelezettség nélkül. Este felmentem a tankörbe (rajzterem), ahol voltunk, vagy 15-20-an, mert valamilyen feladatot kellett beadni másnap. Kilenc óra felé – szokás szerint - a fiúk kezdték mondani, hogy ki mit kér a büféből (10-ig volt nyitva) az esti-éjszakai rajzoláshoz, feladatíráshoz. Be voltunk osztva, párosával, ABC sorrendben, a logisztikai feladat elvégzésére. Aznap Budai Judittal voltunk sorosak. Lementünk az Ida bárba, sörösládát kértünk, abba pakoltuk az italokat, ételeket, fizettünk és jöttünk volna el, amikor egy feltűnően elegáns ember - aki szintén vásárolt valami gezemicét (10 dkg francia-salátát) – kivette Judit kezéből a sörösláda, Judithoz dedikált fogantyúját és azt mondta, hogy egy hölgy nem vihet sörös ládát, majd ő hozza.  Először körbenéztem, hogy ki lehet az a hölgy, mert Juditot – ami ritkaság volt - velünk azonos értékű fiúként (emberként) kezeltük. De aztán felfogtam a helyzetet és felmentünk két emeletet a tankörig. Ott elbúcsúztunk. Másnap reggel kiderült, hogy az elegáns, cipelő ember dr Susánszky János tanszékvezető. Az elsőt több találkozás követte, beszélgettünk, megkedveltük egymást, odamentem dolgozni. Ekkor tanultam meg, hogy kétféle munkaboldogság van

•vagy olyat csinál az ember, amit szeret,

•vagy megszereti azt, amit csinál.Ez azóta is életfilozófiám.

A Tanszék 

Először Czabán János mentorsága alatt dolgoztam, költségtani témát kaptam. A következő évben a gm szakon nem sikerült a Piackutatáshoz előadót találni, így az lett a feladatom. Majd jöttek a Multimoment témájú KK feladatok, akkor megkaptam a Munkaszervezési és Ergonómiai Labort. Később jöttek a Racioteamek, akkor abban voltak emlékezetes szerepeim (több napos vezetői csoport-munka, bőséges ellátás, alpakka öltöny kinövése keresztirányban). 

Ipar

A boldog egyetemi évek után jöttek a boldog ipari évek, a Magyar Alumíniumipari Trösztnél, Dózsa Lajos irányításával. Hozzám tartozott a 16 vállalat szervezési munkájának összefogása, támogatása. Ekkor tanultam meg mozogni vállalati közegben. 

Tanácsadás

Aztán pár évet Szilas Ádámnál töltöttem a System Szervezési Vállalatnál. Onnan váltunk ki vagy húszan, 1985-ben. Azóta vagyok „maszek” tanácsadó. Nem könnyű, de szép élet. Tele bizonytalansággal. A magad ura vagy, és ügyfeled szolgálója. Ha nincs elég megrendelés, akkor szörnyű, ha sok van, az is szörnyű. Kell és lehet folyton tanulni, új területeket megismerni, problémákat feltárni és megoldani, új szervezetekkel és emberekkel találkozni, együtt dolgozni. Most is ezt csinálom. 

Szakmai munka

Szakmai munkám a Tanszéken írt jegyzeteken, oktatási segédleteken túl elsősorban szakértésekből, zárójelentésekből, konferenciára készített előadásokból, konferencia sorozatok levezetéséből és anyagainak megszerkesztéséből, kiadásából áll. Az ezekre vonatkozó összeállítást mellékelem. 

Köszönet

Szakmai munkámhoz, tanácsadói tevékenységemhez jó alapot adott a Tanszéken eltöltött idő, az ott végzett munka, a kollégáktól tanultak. Ezt egészítették ki a Ladó Tanszék gazdasági mérnökin szerzett ismeretek, a Dobák Tanszéken tartott előadásokra való készülés, a Vecsenyi Jánossal való több éves együttműködés. 

Szabó László

Számomra igen nagy megtiszteltetés volt, hogy élete utolsó éveiben az általam vezetett Coopsystem Tanácsadó Irodában dolgozott és tanított bennünket Szabó László, a nagy hármas tagja. 

Budapest, 2009. 02. 13. 

Baross Szabolcs

Publikációs jegyzék helyett 

Szakmai munkám összegző bemutatása

Amint az Önéletrajzomban írtam, szakmai munkám a Tanszéken írt jegyzeteken, oktatási segédleteken túl elsősorban szakértésekből, zárójelentésekből, konferenciára készített előadásokból, konferencia sorozatok levezetéséből és anyagainak megszerkesztéséből, kiadásából áll.