BME Ipari Üzemgazdaságtan tanszék tudásközössége

  Kindler József (1929-2010) okl. vegyészmérnök, az MTA közgazdaságtudományok doktora A BME Vegyészmérnöki Kar Mg.-i Kémiai és Élelmiszerip. Tagozatán végzett (1954) vegyip. gazdasági mérnöki okl. szerzett (1962), a BME-n doktorált (1965), a közgazdaságtudományok kandidátusa (1976), doktora (1990), a Dunakeszi Konzervgyár laboratóriumi mérnöke (1954–1956), üzemvezetője (1956–1959), főtechnológusa (1959–1962), az Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Főosztályának főmérnöke (1962), a BME Ipari Üzemgazdaságtan Tanszék egyetemi adjunktusa (1962–1974), egyetemi docense (1974–1986), az MKKE Vállalatgazdaságtan Tanszék egyetemi docense (1986–1989), a BKE Gazdálkodási Kar Környezetgazdaságtani és Technológia Tanszék egyetemi tanára (1989-1999), emeritus professzora és a PhD-képzés elnöke (1999-től). Az Államigazgatási Egyetem emeritus professzora.  Az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság Igazgatótanácsának tagja (1992–1993). Matematikai statisztikával, döntéselmélettel, gazdaságetikával, kockáz

  Jelinek Tamás: Találkozások Ladó professzor úrral 1983-ban végeztem a BME Termelési Rendszer szakon. A „LADÓ” tanszéken. Nem véletlen ez a név, hiszen a személye, szakmai irányultsága és tanári (professzori) kvalitása meghatározta a tanszék hírnevét. Nemcsak a BME-n, hanem azon kívül is. A termelési rendszer szak segítségével megalapította és meghatározta egy új szakma rendszerét, olyan hosszú távon hasznosítható ismeretekkel, mint a szervezéselmélet, rendszerekben való gondolkodás, az áttekintés igénye. Minden órájában, vizsgáján és a beszélgetésekben benne volt – túl a tárgyi tudáson – a szervezőként és vezetőként való gondolkodás. És azóta látjuk az egészet mindig, a részek felett. Olyan diplomamunkát készítettem akkor, amely nem a szokásos termelővállalatoktól származó konkrét feladatot old meg, hanem lehetőséget adott egy stratégiai tervezéssel foglalkozó elméleti téma kidolgozására. Támogatta a munka diplomadíj pályázatra történő benyújtását. Igaza lett. Nyertem. Nyertünk. Nyer

Maczó Kálmán (1931-2022) okl. gépészmérnök, okl. gazdasági mérnök, egyetemi doktor Kálmán tehetségére az 1960-as évek közepén a gazdasági mérnökképzés során Ladó professzor úr figyelt fel. A szimpátia kölcsönös volt. Kálmán hallgató társaival szerették a professzort, lenyűgöző tárgyi tudása, kulturált, elegáns előadásmódja, finom, visszafogott humora okán. Megkedvelték egymást.  1969-ban került a Tanszékre és ettől kezdve több évtizeden át Professzor Úr közvetlen munkatársa volt. Ezekben az években a Tanszék gépészcsoportjának tagjaként (később vezetőjeként) számos munkában vett részt (tananyagfejlesztések, gazdasági mérnökképzés, ipari munkák, Termelési rendszer szak létrehozása).  Kálmán Ladó Lászlóra emlékezve így ír: “Emlékezetes évek voltak”. Főként, hogy  a Termelési Rendszer szak kiemelkedett az elvégzett feladatok sorából. A Tanszék életében is jelentős szerepet betöltő szak a gépészcsoporttól az egyetemi kereteket messze meghaladó, hatalmas munkát igényelt, az akkor kétségtel

Magyari Beck István okl. magyar és pedagógus tanár, mérnök pszichológus, az MTA közgazdaságtudományi kandidátusa (1941-2022) 1941. október 1.-én született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait részben a magyar fővárosban, az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar és pedagógiai szakán, részben Szentpéterváron, a Leningrádi Állami Egyetemen pszichológusként (elsősorban mérnöki pszichológiát tanult) végezte. Mivel MTA ösztöndíjas volt, az egyetem befejezése után az MTA Pszichológiai Intézetébe került és ott dolgozott ösztöndíjas gyakornokként 1968-69 között. Akkoriban viszont már családos ember életét élte, lánya is született és a gyakornoki ösztöndíjból egyetemista feleségét és kiskorú lányát nem tudta eltartani. Ezért munkahelyet kellett váltania. Az Építésgazdasági és Szervezési Intézetbe vették föl, ahol 1969-1973 között tevékenykedett, mint tudományos segédmunkatárs, majd tudományos munkatárs. Aki fölvette az ÉGSZI-be, a magyar közigazgatás-tudomány létrehozójának, Magyary Zoltánnak eg

  Stépán Gábor (1953-)   Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja hu.wikipedia.org/wiki/St%C3%A9p%C3%A1n_G%C3%A1bor Kutatási területei az analitikus mechanika, a stabilitáselmélet és a nemlineáris rezgések. 2008-ban Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának dékánjává választották. Életpályája Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolájában érettségizett. 1973-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Karán, ahol 1978-ban szerzett gépészmérnök diplomát. Egyetemi évei alatt a műszaki mechanikai tanszék demonstrátora, illetve 1976 és 1978 között részfoglalkozású kisegítő kutató volt az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetben (SZTAKI). Diplomájának megszerzése után két évig ösztöndíjas gyakornok volt a BME műszaki mechanikai tanszékén. Ezt követően egy évig a Csepel Művek Szerszámgépgyárának tervezőmérnöke volt. 1981-ben az MTA és a BME Műszaki Mech

Kiss István (1938-) okl. villamosmérnök, okl. gazdasági mérnök, egyetemi doktor 1938-ban született Debrecenben. Édesapja francia-magyar szakos gimnáziumi tanár, majd a Diákkaptár szövetség országos főtitkára volt. Édesanyja kézimunka tanárnő, de 1947-ig háztartásbeli volt. Egy, nála fiatalabb leánytestvér van. Tanulmányait a világháború után Budapesten kezdte, 1957-ben a Toldy Ferenc gimnáziumban érettségizett.  1963-ban villamosmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Pályakezdőként a BME Ipari Üzemgazdaságtan tanszéken tanársegéd. Tanítás mellett rendszerelmélettel foglalkozott, illetve kidolgozta és tanította az Általános rendszertechnika tárgyat. Mentorával, Kindler Iózseffel megírta a „A komplex mérnökképzés néhány elvi problémájáról” című tanulmányt, amely számos vonatkozásban megalapozta a későbbi vezetés-szervezés oktatását célzó munkákat is. Egyetemi állása mellett mellékállásban az MTA Gazdasági és Rendszertechnikai Kutatócsoport tudományos munkatársa volt.  1