Máriás Antal (1925-2001)
Tanulmányok:
Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem, közgazdaságtudományi oklevél (1950)
Tudományos fokozatok: egyetemi doktori oklevél (1958)
a közgazdaságtudományok kandidátusa (1963)
Egyetemi beosztásai:
1951-1968 a Budapesti Műszaki egyetem oktatója
1968-1971 a Népgazdaság Tervezése tanszék tanára, a Gazdaságpolitikai Kutatócsoport vezetője
1971-1977 az Ipari Üzemszervezési, majd a Vezetési és Szervezési tanszék vezetője
1977-1989 egyetemi tanár
1995-től professzor emeritus
Munkásságának fő jellemzői: gazdaságossági számítások módszertanának fejlesztése, népgazdaság elemzése tárgy kidolgozása és oktatása, iparvállalatok szervezése és irányítása tárgy fejlesztése, oktatása, tanszéképítés, TDK-munka irányítása.
Kitüntetések, elismerések.
1981 Munka Érdemrend ezüst fokozata
1991 Pro Scientia h. c.
1996 Köztársasági Érdemrend kiskeresztje
1997 Pázmány Péter-díj
Legfontosabb művei: Gazdaságosság és nemzetközi munkamegosztás. Közgazdasági Szemle, 1954. 1. sz. (társszerző: Liska Tibor)
A gazdaságossági számításokról. Közgazdasági Szemle, 1965, 4. sz.
Népgazdaság elemzése I–II. Tankönyvkiadó, 1974, és 1976;
A vezetés és szervezés oktatásáról. Közgazdasági Szemle, 1982 11. sz. (társszerzők: Kindler József és Kiss István)
Vezetői emberkép és a vezetési stílus. Közgazdasági Szemle, 1989, 1. sz.
Róla szóló írások: A szakmában és a diákok előtt rangot vívhatunk ki magunknak – Földes Péter beszélgetése Máriás Antal tanszékvezetővel. Közgazdász, 1977. szeptember; Karsai Gábor cikke a Figyelő Profil rovatában Máriás Antal címmel, 1995. szeptember 21.
Máriás Antal kutatói, oktatói és tanszékvezetői munkásságával jelentős mértékben hozzájárult a hazai vezetés- és szervezéstudomány fejlődéséhez. Életpályája
során gazdaságpolitikai, közgazdasági elemzési, valamint vezetés- és szervezéstudományi kérdésekkel egyaránt foglalkozott. Egyetemi diplomájának megszerzése után tíz hónapig a Népgazdasági Tanács titkárságán, azt követően két hónapig a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott. 1951. november 1-jén nevezték ki tanársegédnek a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki karán az Ipargazdasági tanszékére, ahol az ipargazdaságtan és a népgazdaság tervezése tárgyakat oktatta, majd a tanszék megszűntével az Ipari Üzemgazdaságtan tanszékre helyezték. 1955 és 1959 között az MTA Közgazdaságtudományi Intézetben dolgozott főállásban, az egyetemen másodállásban. Erre az időszakra esnek jelentős visszhangot kiváltó tanulmányai a gazdaságossági számításokról, amelyek a Közgazdasági Szemlében jelentek meg. 1968. szeptember 1-jétől kezdve dolgozott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, illetve jogutódjánál. Először a Népgazdasági tervezés tanszéken oktatott, majd 1971-ben a Gazdaságpolitikai Kutatócsoport vezetője lett. Sikeres szemináriumokat vezetett a népgazdasági tervezés szakos hallgatóknak, számos, ma vezető állami beosztást betöltő gazdaságpolitikus és gazdasági vezető látogatta óráit. Ebben az időszakban írta meg a “Népgazdaság elemzése” című kétkötetes tankönyvét (a második kötetet Tari Ernővel közösen).
1977. március 1-jén nevezték ki az Ipari Üzemszervezési tanszék vezetőjének. Vezető oktató kollégáival közösen fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a tanszék új oktatási és kutatási profilt találjon, s ezt elfogadtassa az egyetemen belüli és a tágabb szakmai közvéleménnyel. Különös figyelmet fordított az új munkatársak kiválasztására, s egyengette beilleszkedésüket, szakmai és emberi fejlődésüket. Irányításával a tanszék rövidesen új tantárgyakkal jelent meg az egyetemi oktatásban. Igényesség az oktatásban, a hallgatók partnerként kezelése, képességeik kibontakoztatása, értelmiségi életmódra nevelés – e címszavakkal jellemezhetjük oktatói ars poeticáját. Világosan látta azt is, hogy színvonalas egyetemi oktatás nem képzelhető el magas szintű, a nemzetközi élvonalnak megfelelő kutatási tevékenység nélkül. Új kutatási irányokat jelölt ki, hogy azok eredményei beépülhessenek az oktatásba. Az új megközelítések iránti fogékonysága nem csak egyetértéssel és támogatással találkozott. A nyolcvanas évek elején esetenként meg kellett küzdenie a kicsinyes akadékoskodással, a megújulási szándék ideológiai megkérdőjelezésével. De nem lehetett eltántorítani az új gondolatoktól: hiába küldtek bizottságokat munkája felülvizsgálatára, ő töretlenül haladt előre azon az úton, amelyet szakmai meggyőződése és emberi tisztessége kijelölt számára. A nyolcvanas évek hivatalos felfogásának sok szempontból ellentmondó nézetei és publikációi jelentős vitákat váltottak ki. Sokan emlékezünk még a Kindler-Kiss-Máriás szerzőhármas cikkére a nyolcvanas évek elejéről, amely a vezetési és szervezési felfogás megújításának alapjait rakta le, s amely egyik előfutára volt annak a megközelítésnek, amelyet a tanszék a 90- es évek elejére kifejlesztett.
A vállalati valóság megismerése, a szervezetek jellemzőinek leírása, megértése és magyarázata – sokszor hangsúlyozta e kérdések fontosságát vállalatokkal foglalkozó kutatómunkái során. A tanszék belső életén túlmutató vállalati kutatásokat indított el a nyolcvanas évek elején, amelyek hiteles válaszokat tudtak adni a kor jellegzetes problémáira. Irányította az MTA „Szocialista vállalat” kiemelt kutatási programjának vállalati szervezetekkel foglalkozó alprogramját, majd 1989-től az MTA TS 1/4 Vállalati szervezet – vállalati magatartás alprogramját. Az oktatásban az új tantárgyak bevezetésével megkezdte a hallgatók felkészítését a változtatásokra. Ez irányú munkáinak egyik állomása volt az új kétkötetes “Vezetés-szervezés” tankönyv megírásának irányítása.
A nyolcvanas években vezetése alatt folyó munkák logikusan vezettek arra a következtetésre, hogy meg kell változtatni az Ipari Üzemszervezési tanszék profilját és elnevezését. Szakítva az addigi ágazati megközelítéssel, a tanszék az általános vezetési és szervezési kérdések kutatását és oktatását tűzte ki célul, s ezt tükrözte a Vezetési és Szervezési tanszék név is. A tanszék kutatási profiljában új irány elindítását kezdeményezte
a szervezeti magatartás vizsgálatával. Rendszeres megbeszéléseken készítette fel fiatal kollégáit az elméleti és empirikus kutatások elvégzésére. E témakörben végzett kutatásai alapján önállóan egy publikációja jelent meg a Közgazdasági Szemlében “Vezetői emberkép és a vezetési stílus” címmel. Munkássága azonban megtermékenyült kollégái publikációiban, amelyet jelez két kandidátusi értekezés és számos folyóiratcikk, könyv. E háttér alapozta meg a Szervezeti Magatartás tanszék létrehozását 2005-ben.
A tanszék életében betöltött kulcsfontosságú szerepe nem ért véget a tanszékvezetői pozíció átadásával. Aktív maradt: emeritus professzorként is folytatta iskolateremtő tevékenységét, s fiatalabb kollégái szakmai munkájának segítését. Rendszeresen bejárt óráikra, majd azt követően leült velük, hogy elmondja észrevételeit és jobbító szándékú javaslatait. Professzor emeritusként egyik kiemelt feladatának tekintette a tehetséges, fiatal hallgatók támogatását. Fáradhatatlanul dolgozott a “Pro Sciencia Alapítvány” kuratóriumában, s törekedett arra, hogy kiemelkedő képességű fiatalokból verbuválódjon az egyetemi oktatók utánpótlása.
Balaton Károly
MÁRIÁS ANTAL Emlékérem
(1925-2001)
A bizottság 2001. júniusi ülésén helye már üresen maradt váratlanul bekövetkezett halála miatt.
Dr. Máriás Antal professor emeritus szinte élete utolsó napjáig a tudományos diákköri mozgalom egyik legkiemelkedőbb, legnagyobb egyénisége volt. Korábbi egyéb megbízatásai, feladatai mellett tagja volt az Országos Tudományos Diákköri Tanácsnak, a Tanács Ügyvezető Elnökségének és a Pro Scientia Aranyérem Odaítélő Bizottságnak, elnöke volt a Pro Scientia Alapítvány Kuratóriumának.
Az Országos Tudományos Diákköri Tanács (OTDT) 2001. szeptember 24-i ülésén
Máriás Antal Emlékérmet
alapított a neves és fáradhatatlan TDK vezető professzor tiszteletére és emlékére. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács a Máriás Antal Emlékérmet kétévenként, az országos konferenciák évében a nagy iskolateremtő szenior mesterek, köztük mindig egy közgazdász részére adományozza.
Az ezüstérem Bognár György éremművész alkotása, amelyre Máriás Antal arcát rajzolta, továbbá a következő mondat olvasható az érmen: „Ifjú szívekben élek…". Díszdobozban elhelyezve, névre szóló érmek kerülnek átadásra, a kitüntetésben részesülő személy neve az ezüstéremre van gravírozva. Az érmet és az odaítélésről szóló, díszmappában elhelyezett oklevelet az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöke adja át a kétévente megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákköri Konferencia záró ünnepi ülésén, amelynek helyszíne hagyományosan a Magyar Tudományos Akadémia Díszterme.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése