Szabó László (1919-1990)

Szabó  László (1919-1990)

Tanulmányok: Budapesten, Fasori Evangélikus Gimnázium, Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jog, valamint Bölcsészettudományi Kara.

Munkahelyei: 

1943- 1946 a Magyar Ipari Munkatudományi Intézet alapítója és munkatársa

1946-1949 az Újjáépítési Minisztérium, majd jogutódja, az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium munkatársa

1949-1962  a Gép- és Felvonószerelő Vállalatnál szállítómunkás, lakatos, műszaki előadó, kereskedelmi osztályvezető

1963-ban az Építésügyi Minisztérium Kutatási Koordinációs Irodájának munkatársa

1966-1972 az Építésgazdasági és Szervezési Intézet tanácsadója, majd tudományos csoportvezetője

1973-1978 tudományos tanácsadó

1978-1979 főmunkatárs az Építési és Városfejlesztési Minisztérium Továbbképző Központjában

1968-1978 az MTA Szervezéstudományi Bizottságának tagja. Másfél évtizeden át.

1964-1979 állandó előadója volt a legismertebb vezetőtovábbképző tanfolyamoknak (Borsodi Iskola, Kohó- és Gépipari Minisztérium, Nehézipari Minisztérium, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Közlekedés és Postaügyi Minisztérium, Külkereskedelmi Minisztérium, Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete, Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézete stb.). Óraadó tanár volt a Veszprémi Egyetemen ésa Budapesti Műszaki Egyetemen. Munkásságának kiemelkedő állomásai: 

1944-ben a Magyar Ipari Munkatudományi Intézet megalapítása dr. Rézler Gyulával; 

1969-ben az első magyarországi interdiszciplináris kutatócsoport létrehozása az Építésgazdasági és Szervezési Intézetben

1972-ben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Továbbképző Központjának szellemi megalapozása és az első egyéves vezetői program elindítása.

Legjelentősebb munkái: 

Vállalatszervezés a gyakorlatban – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1958.

Szervezéselmélet és metodika – Tankönyvkiadó, Bp. 1966 (társszerző: Ladó László, Síklaky István).

A vezető munkájának megszervezése – Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete, Bp. 1966.

Vezetésről vezetőknek – Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1967.

Vezetői döntések a szervezésben - Új módszer a korszerű vezetés és szervezés összehangolására. 

A vezetési ismeretek c. munka 2. kötetében: 277–342. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1968.

100 kérdés-felelet vezetésről vezetőknek. BMETKI, Bp. 1–14. kiad. 1972–1983.

A szervezés elmélete, módszertana és gyakorlata. 1–3. kötet, Veszprémi Vegyipari Egyetem, Tankönyvkiadó, Veszprém–Budapest, 1975, 1976, 1979.

Róla szóló írások. Terjedelmes interjúban mutatja be Szabó Lászlót Magyari Beck István (1989).

Száműzött értékeink. Beszélgetések az alkotó szellemi munkáról. Akadémiai Kiadó, Budapest. 327–379. oldal. Ebben az interjúban Szabó László szinte mindent elmond magáról, hivatásáról, gondolatairól.

Ki volt Szabó László? Hétköznapi névvel egy nem hétköznapi ember. Tanítványaként úgy gondolom, hogy egyike volt a magyar vezetés- és szervezéstudomány korszakalkotó személyiségeinek. Szakmai pályafutására az első meghatározó élményt, a Nobel-díjasokat nevelő Fasori Evangélikus Gimnáziumban szerezte, amelynek tanítási módszereit és tanárait, elsősorban Mikola Sándort,

A Pázmány Péter Egyetem Jogi és Bölcsészettudományi Karán tanult, ahol többek között az akkor még újnak számító tudományággal, a szociológiával ismerkedett meg. Sikerült bekerülnie gyakornokként kora – talán nem csak Magyarországon – világhírű közigazgatási szaktekintélyéhez, Magyary Zoltánhoz. 1944-ben Rézler Gyulával megalapították a Magyar Ipari Munkatudományi Intézetet.

A II. világháború után élete több kanyart vett. Dolgozott a Közmunka Tanácsban, az Újjáépítési Minisztériumban, majd lifteket szerelt. A 60-as évek közepétől az akkor kibontakozó az új gazdasági reform előkészítésének farvizén éppen az Akadémia szervezéstudományi albizottságának keretében harcolt a szervezéstudomány elfogadtatása, értelmezése érdekében. Akkor íródott tanulmányai és később megjelent egyetemi jegyzetei a „Szervezéselmélet és módszertan”, „100 kérdés-felelet vezetésről vezetőknek” összefoglalták, rendszerezték a világ és a magyar szervezéstudomány történetét és aktuális helyzetét.

Szervezési-vezetési tanácsadóként dolgozott az Építésügyi és Szervezési Intézetben. Itt hozta létre 1969-ben az akkor még unikumnak számító interdiszciplináris kutatócsoportját, amelynek akkor tagja volt Magyari Beck István, a sajnos korán elhunyt szociológus, Szabó Máténé, a pedagógusból azóta személyügyi tanácsadóvá érett Baross Gyöngyvér és az akkor még mérnök jómagam. A team az alkotó szellemi munka veszteségforrásait kutatta – tíz évvel azelőtt, hogy a világon átsöpört az innováció kutatási láza. Megalapítója volt az első magyar ágazati vezetőképző központnak, és itt, az ÉVM Továbbképző Központban, 1973-ban megálmodója és elindítója volt az első magyar MBA-nak, amit akkor vezetőutánpótlásképzőnek hívtak, és ahol többen a mai vezetéstudományi és szervezési akadémiai bizottság tagjai közül is tanítottak. Ez egy egyéves bentlakásos intenzív képzés volt, hathetes vállalathoz kihelyezett gyakorlattal, ahol a hallgatóknak teamben kellett a vállalatot átvilágítani és megoldásokat adni a feltárt problémák kiküszöbölésére.

Élete végéig dolgozott. Élete alkonyán főként fiatalokat tanított, akik a lakásán keresték fel, hogy merítsenek kimeríthetetlen kincsestárából. 1990-ben halt meg 71-es korában.

Milyen ember volt Szabó László?

Élete végéig figyelte, értelmezte, fejlesztette a kö-

rülötte létező világot. A kórházban töltött hetekben

kórházszervezési felismeréseket tett. Ebből született

például a „Kórházi nagyüzem szervezése” című mérnöktovábbképző jegyzete. Kutató- és tervezőintézeti

tapasztalatait írta meg a „Kutatásvezetés szervezésel-

méleti szempontból” című jegyzetében. Mindkét műve

rávilágított arra, amit korábban nem igazán fogalmaztak meg: hogy nemcsak lehet, de kell is alkalmazni modern korunkban a szervezési módszereket az addig tabunak számító területeken, így a kutatásban és az egészségügyben is. Több éven át spiritus rectora volt a tervezővállalati kerekasztal-konferenciáknak, ahol a tervezőintézetek aktuális kérdéseire a kor jeles tudósai, szakemberei keresték és adták meg a válaszokat.

Kiváló előadó volt. Az 1970-es évek elején-közepén az új gazdasági mechanizmus bevezetéséhez kapcsolódóan Ladó Lászlóval, Susánszky Jánossal hármasban vezetőképző előadásaikkal járták végig az országot. Hirdették az új idők új dalait. Vezérigazgatók lesték a szavait, életből vett példáit, lényegre törő megfogalmazásait, pl. hogy a hozzá nem értők számának növelésével egyetlen team sem szerez jártasságot. Időnként gyilkos humorral oktatta ki az akadékoskodókat. Élénken emlékszem arra, amikor az általa példaképként állított Alba Régia Építőipari Vállalat vezérigazgatóját, Kiss Józsefet elismerve a hallgatóság imigyen fanyalgott: „Könnyű a Jóskának, mert már tíz éve csinálja.” Jött a riposzt: „És Önöket mi akadályozta meg abban, hogy Önök is azt tegyék, amit Jóska?” Nagy csend lett.

Nagy integrátor és iskolateremtő volt. Össze tudta kapcsolni a szervezetek világának mindennapi problémáit a szervezéstudomány fejlődésével. A helyi kihívásokra a kor színvonalának megfelelően tudott válaszokat és megoldásokat találni. Ahogy ő fogalmazott Magyari Beck István könyvében: „A valódi iskolák elvei, gondolatrendszerei, elméletei és módszerei rendre a keletkezési helyükön ténylegesen jelentkező problémák gyakorlatban igazolt megoldásaiból és azok általánosításaiból származtak” (333. oldal).

Ennek legkiválóbb példája a PROVIZORG szervezési módszer kialakítása és alkalmazása. E módszer a nagy átszervezések előkészítésére adott megoldást, amelyben a szervezet minden vezetője aktívan részt vett az új megoldások kialakításában, a külső tanácsadók kezdetben jelentős, majd egyre csökkenő iránymutatásai alapján. Módszerének lényege, hogy addig is kell valamit csinálni, amíg a nagy megoldások megszületnek, mégpedig azok közreműködésével, akiket legjobban zavarnak a problémák és a legtöbbet nyerhetnek a változással. Akkor találta ki ezt a módszert, amikor a világban éppen csak útjára indultak az olyan mozgalmak, mint a minőségi kör, vagy ezt követően a General Electricnél bevezetett workout, vagy még később a business process reengineering.

Élete végéig figyelte, értelmezte, fejlesztette a körülötte létező világot. A kórházban töltött hetekben

kórházszervezési felismeréseket tett. Ebből született

például a „Kórházi nagyüzem szervezése” című mérnöktovábbképző jegyzete. Kutató- és tervezőintézeti

tapasztalatait írta meg a „Kutatásvezetés szervezésel-

Végezetül még egy figyelemre méltó tulajdonságára szeretnék rávilágítani.Szabó László együttműködött más szakterületek képviselőivel. Minden kiváló koponyát ismert – bármilyen szakterületen dolgoztak is – és ápolta velük a kapcsolatot. Csak néhány nevet említve: Erdei Ferenc, Mezei Árpád pszichológus, Juhász Pál ideg- és elmegyógyász, Harsányi János matematikai közgazdász, Mándy György ökológus, Kiss István településkutató, Konrád György és Szelényi Iván szociográfusok, Kunszt György kutatómérnök, Szalai Sándor szociológus, Barkóczy Ilona pszichológus. Szoros kapcsolatban állt Kádas Kálmán közgazdával, Nemény Vilmos rendszerkutatóval, Kulcsár Kálmán szociológussal, Náray Szabó István kémikussal, és természetesen a már említett Ladó Lászlóval, Susánszky Jánossal és a gyakorlati szervező Mányoky Istvánnal. A nálánál jóval fia- talabbak közül Kindler Józsefet, Kocsis Józsefet, Deli Lászlót, Nemes Ferencet és Kovács Sándort említjük. Tanult tőlük, de folyamatosan tanult mindabból, ami körülvette, amivel foglalkozott. A tanultakat rendszerezte, értelmezte, érthetővé és emészthetővé tette, majd

átadta tanítványainak. Tanuljunk Tőle!