Marosi Miklós

 Marosi Miklós (1922-2010)

 okl. közgazdász (BMGE,1942), egyetemi doktor (BMGE,1944), 

az MTA doktora (1980).

Egyetemi tanulmányai idején a Németh és Társa szállítmányozási cég gyakornoka (1942), majd a Salgótarjáni Öblösüveggyár könyvelője (1944). A Magyar Állami Kőszénbányák Rt., illetve a Magyar Állami Szénbányák Rt. könyvelője, csoportvezetője (1946–1947). A Nehézipari Központ üzemgazdasági csoportvezetője (1947–1948), a Nikex főkönyvelő-helyettese (1948–1949), a Metalimpex (1949–1953), az Export Raktározási Vállalat (1953), majd a Gépipari Raktározási Vállalat főkönyvelője (1953–1955). A Kohó- és Gépipari Minisztérium Ipargazdasági, Szervezési és Számítástechnikai Intézet (KGM ISSZI) üzemszervezési és iparirányítási csoport-, ill. osztályvezetője (1955–1968). A Budapesti Felsőfokú Gépipari Technikum Üzemszervezési és Számítástechnikai Tanszékének vezetője (1963–1968). A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, illetve a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Ipari, Üzemszervezési Tanszékének egyetemi docense (1968–1980), egyetemi tanára (1980. július 1.–1992. november 30.). Ipargazdasági, ipariüzem-szervezési és -irányítási kutatásokkal foglalkozott. Jelentős szerepet vállalt az MSZMP KB, illetve más minisztériumi, akadémiai és egyéb állami szervek iparszervezési, -irányítási és -vezetési határozatainak, egyéb állásfoglalásainak kidolgozásában. Alapvetően új eredményeket ért el a szervezéshatékonyság értékelés-módszertani vizsgálatának feltárása, illetve az úgynevezett szocialista vállalat belső ösztönzési rendszerének kidolgozása terén. Később érdeklődése a világgazdasági jelentőségű távol-keleti (japán, kínai és koreai) vállalati menedzsment sajátos vezetési kérdései felé fordult. Magyarországon elsők között ismertette a társadalmi fejlődés, a túlnépesedés és az oktatási rendszer távol-keleti gazdasági összefüggéseit és világgazdasági jelentőségét. Tudományszervezői tevékenysége is értékes. Munka Érdemrend (bronz) fokozatát kapta meg. Publikciói:

OSZK 65 publikációjának az adatait közölte.[2]

Vas- és acélöntödék közvetett költségnormáinak számítási módszere. Kovács Timóttal. (A KGM Műszaki Normaintézetének kiadványa. Budapest, 1957)

Kovácsüzemek közvetett költségnormáinak számítási módszere. Gyenes Ferenccel. (A KGM Műszaki Normaintézetének kiadványa. Budapest, 1957)

Iparvállalatok szervezete. (Vállalati kiskönyvtár. Budapest, 1957)

A vállalat vezetése. A SZOT és a TIT üzemgazdasági előadássorozata. (Üzemi tanácsok könyvtára. Budapest, 1960)

Folyamatszervezés. (Vállalati kiskönyvtár. Budapest, 1961)

Az iparvállalat szervezete. Monográfia. (Budapest, 1961)

Ügyvitelszervezés. Balázsy Györggyel, Ladó Lászlóval. (Budapest, 1961 2. kiad. 1964)

A gazdaságos sorozatnagyság és az optimális készlet számításának módszere. Rédly Judittal. (Budapest, 1961)

Folyamatszervezés a gépiparban. (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadásai. Budapest, 1962)

Az ipari vállalatok termelésszervezésének alapelvei. (Az iparvállalatok termelésszervezése. Szerk. Fekete István. Budapest, 1962)

Az iparirányítás szervezete. (A népgazdaság és a vállalat. Budapest, 1963)

Ipargazdaságtan és népgazdasági tervezés. I–II. kötet. Felsőfokú technikumi tankönyv. (Budapest, 1965–1966)

Szervezési alapismeretek. (Budapest, 1967)

Gépipari üzemek gazdaságtana és szervezése. Tankönyv. Dömölki Zoltánnal. (Budapest, 1967 2. kiad. 1971 3. kiad. 1972 4. kiad. 1974 5. kiad. 1975 6. kiad. 1976 7. kiad. 1977)

Üzemgazdaságtan. Középfokú technikumi tankönyv. (Budapest, 1968)

Többtelepes iparvállalatok belső decentralizációját befolyásoló tényezők. Kandidátusi értekezés (MTA. Budapest, 1970)

A vállalati szervezési előírások és szabályzatok. (Budapest, 1971)

A kohó- és gépipari vállalat mint szervezeti egység. Gerencsér Józseffel, Varga Sándorral. (A kohó- és gépipar gazdaságtana. I. köt. Budapest, 1972)

A centralizáció és a decentralizáció szervezése az iparvállalati irányításban. (KJK., Budapest, 1972)

Szervezéstechnika. Tankönyv. Bodnár Pállal. (Budapest, 1972)

A gazdasági hatékonyság értékelési problémái, módszertani kérdései az iparvállalati szervezésben. (Budapest, 1973)

Szervezésmódszertani esettanulmányok. 2. Juhász Istvánnéval, Szegő Sándorral. (Budapest, 1974)

A szabályozás funkcióinak szervezési alapjai. (Budapest, 1974)

Szervezés–ösztönzés–hatékonyság. Monográfia és doktori értekezés is. (KJK., Budapest, 1978 2. javított kiad. 1980)

A szocialista vállalat szervezése és vezetése. Szemelvénygyűjtemény. I–II. köt. Összeállította Kovács Károllyal, Várszegi Ödönnel. (Budapest, 1978)

Szervezéselmélet és módszertan. Varga Sándorral. (Az MKKE jegyzetei. Tankönyvkiadó., Budapest, 1978 oroszul: Moszkva, 1981)

A célszerű vállalati szervezet. (Szervezettség és hatékonyság. KJK., Budapest, 1980)

Japán vállalatok vezetése és szervezése. Sikerek és problémák. (KJK., Budapest, 1985)

A szervezés és irányítás nemzetközi fejlődése. (KJK., Budapest, 1988)

A japán vállalatok vezetési és szervezési módszerei. (Az OMIKK kiadványai. Budapest, 1989)

A dél-koreai vállalatvezetés, azonosságok és eltérések a dél-koreai és a japán menedzsment között. (Struktúrák, szervezetek, stratégiák, 1992)

A japán és a koreai vállalati menedzsment. (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Posztgraduális Kar, Budapest, 1995)

A nemzetközi és a magyar vállalatfejlődés. (Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Posztgraduális Kar, Budapest, 1996)

Távol-keleti menedzsment. Japán, Dél-Korea, a tengerentúli Kína és a Kínai Népköztársaság. (Szervezet – vezetés – stratégia. KJK., Budapest, 1997)

Japán, koreai és kínai menedzsment. (Aula, Budapest, 2003)