Zámori Zoltán

 

Zámori Zoltán (1957.-)

okl. gépészmérnök a termelési rendszer szakon (BME, 1970), egyetemi doktor (BME, 1976)

Az én szakmai életutamban nincsen semmi rendkívüli. 

A magánéletemben sok fontos lecke van, de ezt csak irodalmian lehet megosztani másokkal. Egy átlagos alkalmazotti életút a mai világban, amikor a vállalkozók és az alkotó szellemiségek tudnak valami újat felmutatni, nem nagyon inspiráló.  A tankör találkozónkon kiderült, hogy a magánéletünk az egyetlen amire igazán büszkék lehettünk. A többi múlandó, mint a termékek és szolgáltatások, amikre az alkalmazotti időnket fordítottuk. Egy önéletrajzban biztosan működne a dolog, ha éppen újabb alkalmazást keresnék, de azok számára, akik fontosak a jövő szempontjából, nincs igazán érdemi a munkámban. Sajnos nem látom mi történik a többi tanszéken, de a “PARIPA”olyasminek tűnik, amit egy egyetemnek csinálnia kell. Ipari kapcsolat nélkül nincs eredményes képzés. 2003-ban az akkori munkahelyemen a Közgázról kaptam gyakornok hallgatókat a HR-től.  Lelkes és tehetséges társaság volt, akiknek csak feladatot kellett adni ahhoz, hogy kibontakozhasson a tehetségük. Az a hallgató, akinek szárnyai vannak nem ül egy egyetemi fészekben kukacokra várva, hanem kipróbálja a szárnyait. Ha ebben egy tanszék is partner és nem hagyja őket magukra, az mindenkinek jó. Mint a mi időnkben a KK, megmozgatja a tanszéki életet is és az elméletet viszi a gyakorlat felé. Az iskoláknak ott kell lenniük ahol a világ fontos történései vannak, és egy lépéssel előre látniuk. Ez a feladatuk és a privilégiumuk, amitől egy kategóriába sorolhatók az újítókkal akik a világot alakítják. Ahogy az összefoglalómban írtam, a menedzsereket kiváltja majd a technika, az alkotók és a közösségeik kaphatnak még esélyt. Szurkolok nekik. Egy megbízható, drága alkatrész voltam a rendszerben, ami a fogyasztói világot működteti, és amit most majd hamarosan kiváltanak mesterséges intelligenciával a hatékonyság és a gazdaságosság nevében. Amit csináltam beleillik a korábbi értékrendbe, de nem olyan példaértékű, amihez a nevemet adnám egy kiadványban, ami az iskolánkat méltatja a jövő értékeit megteremtendő tehetségeknek. Azoknak valami nagyon mást kell majd csinálni, mint amit én csináltam itt az új világ kezdetén, egy régi végnapjaiban.